„Találkoztunk. Találkozunk. / Egy trafikban. Egy árverésen. / Keresgéltél valamit. Elmozdítasz / valamit. Menekülnék. Maradok. / Cigarettára gyújtok. Távozol.” Ezen a héten a 43 éve elhunyt Pilinszky János megrendítően szép versét ajánljuk.
„Alkata, világérzékelése drámai hangoltságú, a tragikus helyzetekre fogékony – írja Tüskés Tibor irodalmár. – A lírát is drámának állítja, és viszont. A költőnek nem a külső történés a fontos, hanem az emberi létezés rejtett drámája.”
„A visszatérő azonos kérdésekre gyakran eltérő válaszokat ad, máskor a különböző kérdésekre hasonló megfogalmazások születnek. Kedveli a parabolisztikus fogalmazást, ami magában rejti a félreértés, a félremagyarázás lehetőségét. Számára a vers megjelenése nyomtatásban – például – büntetés és ajándék egyszerre – mondja egy helyütt. A mindenáron egyértelműséget akaró szigor, a csak vagy-vagyokat ismerő értelmezés mit kezd az ilyen mondatokkal?”
Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja 1921. november 27-én született és 1981. május 27-én halt meg.
PILINSZKY JÁNOS: KRÁTER
Találkoztunk. Találkozunk.
Egy trafikban. Egy árverésen.
Keresgéltél valamit. Elmozdítasz
valamit. Menekülnék. Maradok.
Cigarettára gyújtok. Távozol.
Leszállsz és fölszállsz.
Fölszállok és leszállok.
Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek.
Egyhelyben járunk; mint a gyilkos
a járásodban gázolok.
Madárcsicsergés ahogyan
szememre veted születésem.
Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz
holtágában a motyogásom
gurulni kezd, legördűl óriás
tagjaidról és ama diadalmas
és vakító valamiről,
ami már nem te vagy.
Úgy érint elutasításod,
ez a parázna, kőbeírott suhintás,
hogy tekintetem – két kavics –
azóta is csak gurul és gurul
egy hófehér kráterben. Két szemem,
két szem pattog: az üdvösségem.
(1974)
