„Leül a fű is, fényes szél taszítja, / az égi kékség ráncot vet fölöttem, / apró neszek s apró szöszök repülnek / a fák közt, merre verset írva jöttem.” Ezen a héten a 111 éve született Radnóti Miklós gyönyörű versét ajánljuk.
1946-ban megjelent posztumusz kötete, a Tajtékos ég. A kötet tervét Radnóti állította össze, de végső formáját feleségétől, Gyarmati Fannitól kapta. Ő egészítette ki a kötetet a Szalai Sándornak 1944 nyarán Borban, külön lapokon átadott „bori” versekkel, s került bele mások mellett a Levél a hitveshez, a Hetedik ecloga, az Erőltetett menet és az A la recherche, foglalja össze Ferenczi György. A kötetben szerepel a Nyugatban már 1940. első számában megjelent Koranyár is.
A négy részre tagolt vers, amely egyszerre szól az idillikus tájképről, álomvilágról és a reális valóságról, amely nem enged teret az álmodozásnak. Az ekkorra már saját hangját, költői irányvonalán útján járó Radnóti a nyári képekkel teli játékhoz egyfajta zenei hátteret adott hozzá. Olvasom a verset és látni vélem a költőt, ahogyan maga elé képzeli a fűvel, virágokkal tarkított tájat, majd a kismadarat, amely a jelen és a jövő rémülettel, félelemmel teli képét mutatja meg: „Bokor mozdul s a fúvó napsugáron / egy kismadár megrémült tolla száll.”
Vers a hétre, az 1909. május 5-én született és 1944. november 9-én meghalt Radnóti Miklós költő-műfordítóra emlékezve.
RADNÓTI MIKLÓS: KORANYÁR
1
Kis réten ülök, vállig ér a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyü por száll.
Leül a fű is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.
2
Szavak érintik arcomat: kökörcsin, –
suttogom, – s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok partjain!
S ha elvirítsz, majd jön helyedre más,
törökszegfű jön, apró villanás!
3
Fölállok és a rét föláll velem.
A szél elült. Egy kankalin kacsint.
Elindulok s a másik oldalon
a hullószirmu törpe körtefák
hirdetik, hogy úgysincs irgalom.
4
De jön helyükre más. Megyek
és jön helyemre más. Csak ennyi hát?
akárha vékony lába tűnő csillagát
a hóban ittfeledné egy madár…
Micsoda téli kép e nyárra készülésben!
és szinte pattog ujra már a nyár.
*
Bokor mozdul s a fúvó napsugáron
egy kismadár megrémült tolla száll.
(1939. június 4.)
