„ha a szappanos lébe fújunk a szalmaszállal, / ha ez az élet, melyet élni látszunk, / s az én, amelynek képzeljük magunkat, / csak egy a sokból, akkor, akkor” Ezen a héten Rakovszky Zsuzsa gyönyörű új versét ajánljuk.
„A téren át mentem tegnap haza, / fölöttem sárga lombok vízesése, / de lent már árnyékot vetett a térre / az ősz, a délutáni éjszaka” – olvassuk Rakovszky Zsuzsa egyik őszi-téli szonettjében.
A szerző számára otthonos határvidéken járunk több szempontból is: a már és a még, a nappal és az éjszaka, a nyár és az ősz, az ősz és a tél, az álom és az ébrenlét kettőssége tagolja a formailag is gazdag kötetet.
A szabadversek és a szonettek, a monológok és a párbeszédek létezésünk ismerős pillanatainak és helyzeteinek mutatják meg ismeretlen – hol félelmetes, hol fenséges – oldalát: „S hiába, hogy már jártam sokszor ott / nem ismerem: az álmok másik ország, / s az emlékét valami vámosok / az ébrenlét határán elkobozzák.”
RAKOVSZKY ZSUZSA: MULTIVERZUM
Ha minden lehetőség, csak mert lehetséges,
valahol megvalósul,
hogyha nem itt a földön,
egy másik univerzumban, mert minden döntési
helyzet
új valóságot szül, s ezek úgy szaporodnak,
fürtökben, akár a szappanhabbuborékok,
ha a szappanos lébe fújunk a szalmaszállal,
ha ez az élet, melyet élni látszunk,
s az én, amelynek képzeljük magunkat,
csak egy a sokból, akkor, akkor
Az egyik univerzumban e pillanatban
együtt ülünk egy napsütött verandán
kettesben vagy unokák gyűrűjében.
A másikban már régen nem vagyok,
meghaltam kiskoromban kanyaróban.
Tűzvész, hajótörés, atomcsapás,
vonatszerencsétlenség, gránát a fronton,
mindez valahol éppen
folyton történik veled és velem,
de minden történés, akár az álom,
amelyben minden: korom és nemem
s nevem esetleges és változékony,
s éppígy a környezet, amely körülvesz,
hegyek, folyók, kávézók, börtönök
vagy irodák, de mindez az álom anyagából,
miközben lépten-nyomon egy homályos
érzés kísért: mindez csak félvalóság,
s valami hűvös
egykedvűség a legfélelmesebb
eseményekkel szemben is, hiszen
csak félig-meddig léteznek, s időnként
egy-egy világos pillanatban
a vágy: kitörni
ebből az álomból a végső és egyetlen
valóságos valóság nappalába.
