„A lányok, nők – nem tudtam, mi lehet, / de titkuk volt. Másféle emberek?” Ezen a héten a nőket ünnepelve Szabó Lőrinc elgondolkodtatón szép versét ajánljuk.
Babits által csodagyerekként felfedezett Szabó Lőrinc, aki már huszonkét éves korában sikeres kötetet mondhatott magáénak, valódi titkot vélt felfedezni a női nemben: „A lányok, nők – nem tudtam, mi lehet, / de titkuk volt. Másféle emberek?”
Szabó Lőrinc, sokkal eredeti; igazi tehetség volt. Illyéssel együtt, József Attila után, nemzedékük legjobbja. Igaz viszont, hogy elkülönülése mindenütt megjelent. Így a nőkhöz való viszonyában is. „Szent önzése” ebben a témában is elkülönítette kortársaitól; de csoda-e, ha sivár korában önmagát jelölte meg önmaga tájékozódó pontjául? A nők pedig megmaradtak számára örök titoknak: „s csattanjon bár belőlük az öröm, / titkos ítélet van a fejükön.”
Találóan jellemezte Rába György Szabó Lőrinc nagyságát és korlátait: „Világlátásához, alkotói módszeréhez hozzátartozott az ellentétek közti csapongás. Két ember lakott benne – ha úgy tetszik, utána mondva keleti fordulattal, tízezer, és szerencsés periódusainak remekeit ebből a feszültségből majd feloldásukból teremtette meg…”
SZABÓ LŐRINC: TÜCSÖKZENE
53. NŐK TITKA
A lányok, nők – nem tudtam, mi lehet,
de titkuk volt. Másféle emberek?
Jobban bántak velük, s mégis csak úgy,
hogy lenézhettük őket, mi fiúk.
Valami seb (sugdosták torz szavak)
rejlik – nem is a ruhájuk alatt,
hisz ott, mondták, szépek, gyönyörüek
(de szép akár egy bogár is lehet!),
hanem beljebb, mélyebben, bent, a bőr
alatt, a húsban, hiba (amiről
nem szólunk, vagy csak kíméletesen),
sőt annál is több: bűn, veszedelem,
valami rémség… Ahogy kés, golyó
és tűz, a lány is kerülnivaló,
véltem, és sajnáltam szegényeket,
hogy oly idegenek, törékenyek,
s csattanjon bár belőlük az öröm,
titkos ítélet van a fejükön.
