„immár örökös lármafa lettem / énem lecsurog mesefákon szelíden lüktető leomló falevélre” Ezen a héten Szente B. Levente érzelmekben gazdag versét ajánljuk.
A kortárs versek a rímekhez szokott olvasót nehezebben érintik meg. Pedig a személyes élmények hasonlók lehetnek, rímek nélkül is. A kortárs költők sokszor nagyon személyes élményeket osztanak meg, ami lehet, hogy nem minden olvasó számára könnyen hozzáférhető vagy érthető. Viszont a kortárs költészet gyakran közvetlenebb, őszintébb, így erősebb személyes kapcsolódást tesz lehetővé. Szente B. Levente romániai magyar költő is egyszerre használja a modern szerelmi líra jegyeit: „szépemlék már – takaró kéreg / zubogó vér öntözte szívünk régen nagyon régen / csókunk és tenyerünk lázas lenyomata bennem ma is él / meséltük hogy szájunkban testízünk kék mint az ég / ezüstpatina omló cigarettafüst / fa-ének ék”.
2021-ben az Erdélyi Napló online újságnak úgy nyilatkozott, hogy ha bárhol is legyen, ha eszébe jut egy sor vagy gondolat, rögtön lejegyzi. A versek is így születnek: „Olykor órák, máskor hetek alatt jön ki a teljes egész, ami verssé áll össze. De e gondolatok kidolgozásához idő és nyugalom kell. Este, éjjel és hétvégén tudok dolgozni. Egy hang, egy szín jelenti az ihletet. Múzsám minden és mindenki, aki valamiképpen hatással van rám. Mindenről írok, ami megérint. Szerelem, a dolgok megértése, az elmúlás…”
Szente B. Levente 1972. szeptember 21-én Szörényváron (Drobeta-Turnu Severin), Romániában született.
SZENTE B. LEVENTE: EZ A SZERETET SEMMI EDDIGIRE
immár örökös lármafa lettem
énem lecsurog mesefákon szelíden lüktető leomló falevélre
hozz hát közelebb hozzám mindent
azt is ahogy cigarettára gyújtasz
ahogy ág-ujjaimmal kezed érintem
nagy vihar előtti csönd előtt
szépemlék már – takaró kéreg
zubogó vér öntözte szívünk régen nagyon régen
csókunk és tenyerünk lázas lenyomata bennem ma is él
meséltük hogy szájunkban testízünk kék mint az ég
ezüstpatina omló cigarettafüst
fa-ének ék
ez a szeretet semmi eddigire nem hasonlít már
megígértem s te megígérted mikor falevél-erezet leszünk
bennünk a kapcsolódási pont felhevült gravitáció öntapadás
igazolja eső – eme szép zongorafutam
ez a szerelem-vers fénykép-lenyomat
hordozzuk egymást a magzatot miként Istennek szokás
végsőkig elkísérni
hallanád közben ahogy fűzfasíppal megénekellek
