„Most ott, hol a múlt ujdonságai partraverődnek, / aztán majd ez a hullámzás te magad leszel. / Valami van miért idegen. / Valami nincs.” Ezen a héten lenne 82 éves Tandori Dezső, az ő gyönyörű versét ajánljuk.
„Kísérletei – amelyek a létezőt a maga hiper-objektivitásában leképező jelrendszer megalkotására irányultak – elsősorban a költői nyelvről alkotott elképzeléseink korlátaira mutattak rá – jellemzik Tandori Dezső költészetét a Magyar irodalom története c. kötetben. – Formanyelvi újításai a modern világlíra önreflexiós beállítódásából, az individuális léthelyzetre adott válaszának ismert bölcseleti paradoxonaiból vezethetők le. Hogy lírája milyen mértékben bizonyul termékenyítőnek a modern magyar költészet számára, az mégsem csupán az újítás intenzitásán múlik. Sokkal inkább azon, hogy ez az eddig főként a neoavantgarde világirodalmi vonulatok vonzásában formálódó költészet létre tudja-e hozni a maga egyénibben artikulált szemléleti-poétikai alakzatait. Azokat, amelyek esztétikailag megteremthetik a költészeti hagyomány szerkezetének újraértelmezési feltételeit.
Tandori Dezső Kossuth- és József Attila-díjas írótól, költő Budapesten született 1938. december 8-án és Budapesten hunyt el 2019. február 13-án.
TANDORI DEZSŐ: A MUTATVÁNYOK BÚCSÚJA:
Most ott, hol a múlt ujdonságai partraverődnek,
aztán majd ez a hullámzás te magad leszel.
Valami van miért idegen.
Valami nincs.
E visszaáramló üresség:
túl hamar mindegy, mi helyett,
túl hamar nincs későn, hamar,
nincs mikor mindegy mi helyett.
Magadig érsz már. Semmi nem idéz föl
üresre tárt kezed cilinderéből.
Agyat-gyomrot növeszt szived,
éhenhal egy felismeréstől.
– – – – – – – – – – – – – –
Csak ők fordultak benned át, csak
egyszerre olyan tájba álltak,
mely körül elfogynak a tájak:
mindazt, ami lehetsz nekik,
tőled hirtelen elveszik.
