„Hogy hallgassuk a felszín alatti szavakat, / Melyeknek jelentései nem emelkednek a kövek fölé.” Ezen a héten a 88 éve született Ted Hughes neves angol költő, műfordító versét ajánljuk.
Amellett, hogyTed Hughes-t Pilinszky egyik legavatottabb angol fordítójaként ismerjük, Nagy-Britannia egyik legmegbecsültebb költője volt, poeta laureatus, de első felesége, Sylvia Plath öngyilkossága egészen 1998-as haláláig árnyékot vetett rá. Zaklatott, tragédiáktól nem mentes magánélete, házasságai rányomta bélyegét életművére, költészete egyszerre vallomás és emlékezés.
A 20. század egyik kiemelkedő irodalmi alakja, Ted Hughes 88 éve, 1930. augusztus 17-én született Mytholmroydban és 20 éve, 1998. október 28-án hunyt el Londonban.
TED HUGHES: SZÉL VILLOGTATJA A FÜVEKET
Fekete falevelek zuhognak.
Odalapulunk a földhöz, égő szemekkel, a fák kiáltásaitól sebzetten.
És a gallyak megfejthetetlen kiáltásai
A szélben kényszerítenek minket,
Hogy hallgassuk a felszín alatti szavakat,
Melyeknek jelentései nem emelkednek a kövek fölé.
A borús alkonyatban seregbe verődve morajlanak a fák,
Es a traktoros elveszti uralmát a gépén és traktora iszonyattá válik,
Emlékezete szétrázódik,
Es csontvázának árnyéka sötéten hánykódik a levegőben.
A morajló fák megtorpannak hirtelen,
Szemközt a végtelennel, ahol a mező véget ér.
Nyugtalanul
És remegve, mint villámtól megriadt lovak.
Gallyaik lázadása a komor, utazó ég ellen
A föld jóslata.
De túlságosan félnek és túlságosan tűnékenyek,
Zúgolódó sarjai csupán az árnyék-folyónak.
(Fordította: Bari Károly)
