„Ó, kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért. / A hajó minden bajt kiállt, s mi elnyertük a célt.” Ezen a héten a 126 éve elhunyt Walt Whitman híres költeményét ajánljuk.
„Ó kapitány, kapitányom” sokszor hallott, ismerős sorok a középiskolai irodalomórákról vagy a Holt költők társasága című kultikus filmből. Walt Whitman versnyelvet megújító amerikai költő óriási, a konvenciók ellen lázadó életművében páratlan, lüktető képekben, emelkedett, ám közvetlen hangon szólaltatta meg az élet szépségét és saját felszabadult életszeretetét.
Whitman a magyarországi avantgárd irodalom egyik ihletője a polgárháború idején megélt tapasztalatait Drum Taps (Dobpergés) című ciklusának verseiben örökítette meg, s itt található a néhány kötött ritmikájú verse közül a talán legismertebb költeménye, a Lincoln elnök halálára írott O Captain! My Captain (Ó Kapitány, Kapitányom!).
WALT WHITMAN: Ó KAPITÁNY, KAPITÁNYOM!
Lincoln halálára
Ó, kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért.
A hajó minden bajt kiállt, s mi elnyertük a célt.
Közel a rév, harang zúg és tombol a nép ma mind,
szemük szilárd, bátor, komor hajód követve int.
De ó, szivem, ó, szívem,
mily folt piroslik ott.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.
Ó, kapitány, kapitányom, kelj, s a harangot halld!
Kelj! Érted pattog a zászló. Érted a trombitahang.
Érted a sok szalagozott csokor s a parti lárma,
Érted, feléd ing, hív a nép, arcával is vigyázna.
Jer, drága jó apám,
kezem fogná karod.
Rossz álom, hogy a padlón
tetemed hűlt, halott.
De nem szólsz kapitányom. Az ajkad vértelen.
Ütered nem dobog atyám, nem érzed már kezem.
A hajó épp horgonyt vet és az útja véget ért.
Félelmes útról győztesen jön, elnyerve a célt.
Ujjongj ó, part és csengj harang,
én zordan gyászolok.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.
(Fordító: Fodor András)
