„hullámzó hold partján / fürdik a szomjuság / idegen zenében / ázott cseréptetőkben” Ezen a héten a 106 éve született Weöres Sándor gyönyörű vallomását ajánljuk.
Weöres Sándor versei egyfajta megújulást hoznak, frissesség árad belőlük, ami a teremtés, a születés pillanatait idézik fel bennem, de közben megmutatkozik a játékosság és valami megfoghatatlan realitás is. A ritmusosság óhatatlanul is beleivódik az olvasóba, átitatja minden érzelmét és továbbviszi egy új, sajátos világba.
„Célom nem a gyönyörködtetés, nem is a szokatlantól irtózók bosszantása – vallja Weöres Sándor. – Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény: ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert.”
Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós 1913. június 22-én született Szombathelyen és 1989. január 22-én hunyt el Budapesten.
WEÖRES SÁNDOR: ÉJI ÁTUTAZÓ
a zene hullámzása
a cseréptetők árnya
a zene hullámzása
süss idegen csillag
a zene hullámzása
süss idegen csillag
virágcsokor arcu
villanydrótok közt
harang nézésü
a zene illata
süss idegen hold
virágcsokor arcu
harang nézésü
a cseréptetők árnya
süss idegen zene
villanydrótok közt
hullámzó hold alatt
hullámzó hold partján
fürdik a szomjuság
idegen zenében
ázott cseréptetőkben
villanydrótok közt
fürdetik a szomjuságot
árnyak hullámában
süss idegen csillag
a zene hullámzása
a cseréptetők árnya
csillag
cserép
idegen
