„Mindig csak az van, ami van. / Mindig csak az nincs, ami nincs. / Mindig csak az nincs, ami van. / Mindig csak az van, ami nincs.” Ezen a héten a 32 éve elhunyt Weöres Sándor elgondolkodtató versét ajánljuk.
Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a múlt századi magyar költészet egyik legegyedibb alakja. Sokhangú és igen terjedelmes életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. Különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott.
Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós 1913. június 22-én született Szombathelyen és 1989. január 22-én hunyt el Budapesten.
WEÖRES SÁNDOR: ELLENTÉTEK
Mindig csak az van, ami van.
Mindig csak az nincs, ami nincs.
Mindig csak az nincs, ami van.
Mindig csak az van, ami nincs.
Ami van, folyton változó.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton változó.
Ami van, folyton ugyanaz.
A mozdulatlan nem mozog.
A nyughatatlan nem pihen.
A mozdulatlan is mozog.
A nyughatatlan is pihen.
Aki él, az életben él.
Aki holt, nem él soha már.
Aki él, a halálban él.
Aki holt, nem hal soha már.
Ha nem érted: jobban figyelj.
Ha érted: hallgass, menj tovább.
Ha érted: többé ne figyelj.
Ha nem érted: hagyd s menj tovább
