„Pulyka melle, malac körme / liba lába, csőre – / Mit kívánjak mindnyájunknak / az új esztendőre?” Ezen a héten a 33 éve elhunyt Weöres Sándor jókedvet árasztó versét ajánljuk.
Sokhangú és igen terjedelmes életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. Különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott.
Noha már január közepén járunk, Weöres Sándor Újévi jókívánságok című verse mit sem veszített aktualitásából: „Hétköznapra erőt, munkát, / ünnepre parádét, / kéményfüstbe disznósonkát, / zsebbe csokoládét.”
Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós 1913. június 22-én született Szombathelyen és 1989. január 22-én hunyt el Budapesten.
WEÖRES SÁNDOR: ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK
Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.
A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.
Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.
Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.
