„Tigris! Tigris! éjszakánk / Erdejében sárga láng, / Mely örök kéz szabta rád / Rettentő szimetriád?” Ezen a héten a 194 éve elhunyt William Blake egyik legismertebb versét ajánljuk Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc fordításában.
1784-ben bátyjával nyomdát hozott létre, amely azonban néhány évig működött. Ekkor kezdte alkalmazni az “illuminált nyomtatás” módszerét, s későbbi köteteit is így publikálta. E színes nyomtatással készült első remekműve, Az ártatlanság dalai, amelyet hamarosan, 1794-ben követett A tapasztalás dalai című kötete, “az emberi lét két ellentétes állapotának bemutatása”. Ez utóbbi kötet csodálatos és izgalmas verse a Tigris, amelyet magyarra Kosztolányi és Szabó Lőrinc is lefordított (más-más megközelítésben).
„Lehetséges-e, hogy ugyanaz az Alkotó, aki a világot jónak és szépnek teremtette, mert hisz ő a Jóság, — teremtette volna a bűnt is? Aki a bárányt, ugyanaz alkotta volna a tigrist, is? Vagy pedig ki?” – tette fel a kérdést Szerb Antal 1928-ban a szegedi Széphalom-kör William Blake-ről szóló, 10. kiadványában.
Wordsworth kevésbé árnyaltan írt róla: “E szegény ember kétségkívül őrült volt, de ebben az őrületben is volt valami, ami érdekesebb Lord Byron vagy Walter Scott minden józanságánál.”
William Blake 1757. november 28-án született Londonban és 1827. augusztus 12-én halt meg Londonban.
1800 és 1803 között egy Hayley nevű földbirtokos meghívására Blake-ék Felphamben éltek. A kiruccanás nem sikerült túl jól: Blake felesége megbetegedett, Blake-et pedig egy garázda katona felségsértéssel vádolta meg. A bíróság végül felmentette, s így visszaköltöztek Londonba. 1804-ben fejezte be nagyszabású művét Vala, avagy a négy Zoa címmel, amelyben az élet négy alapvető energiájának küzdelmét írja le bonyolult mitológiai keretben.
WILLIAM BLAKE: TIGRIS
Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?
Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?
Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?
Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?
Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?
Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?
(Fordító: Kosztolányi Dezső)
WILLIAM BLAKE: A TIGRIS
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?
Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?
Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?
Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?
S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?
(Fordító: Szabó Lőrinc)