„Az idő szárnyon jár, / Soha semmit nem vár, / És foly, mint erős folyás;” Ezen a héten az 355 éve elhunyt Zrínyi Miklós gyönyörű versét ajánljuk.
Zrínyi Miklóst, aki a szigetvári hős, Zrínyi Miklós dédunokája és Pázmány Péter tanítványa volt, egyszerre ismerjük költőként, hadtudományi íróként és hadvezérként. Élete fő céljának tekintette az ország felszabadítását a török uralom alól. És bár irodalommal csak „mulatságból” foglalkozott, műveltsége, egyéni, érzékeny látásmódja helyet kapott írásaiban és verseiben.
Zrínyi nem kizárólag a Szigeti veszedelem írója. A barokk költészet eszközeivel élő költő csodálatos arányérzékkel írja meg Az idő és hörnév epigrammaciklusát is, amelynek Az idő szárnyon jár… kezdetű első részét a mindenki által ismert Nem írom pennával… és a Befed a kék ég… követ. Tudatos soraiban a kifürkészhetetlen, bizonytalan jövőt, a véges időt kémleli, amely felett a hírnév arathat dicsőséget: „Az tündöklő hirnév, / Mely dicsősségre rév, / Az mindenkor megmarad.”
ZRÍNYI MIKLÓS: [AZ IDŐ SZÁRNYON JÁR…]
Az idő szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
És foly, mint erős folyás;
Visszá soha sem tér,
Mindent a’ földre vér,
Mindeneken hatalmas;
Ő gazdagot, szegént
Öszveront egy szerint,
Nincs néki ellenállás.
Csak egy van, időtűl
S az ő erejétűl
Aki békével marad;
Nem fél kaszájátol,
Nem sebes szárnyátol,
Üdő rajta elolvad:
Az tündöklő hirnév,
Mely dicsősségre rév,
Az mindenkor megmarad.
