„Nemcsak a gondolatok, hanem egyszersmint a dolgok világában is élünk. A szavak tapasztalat nélkül értelmetlenek.” Szögezte le legismertebb könyvében, a Lolitában a Vladimir Nabokov, akinek művei máig szenvedélyes vitákat kavarnak irodalmi körökben.
Az olvasók túlnyomó többsége világszerte Vladimir Nabokov nevének hallatán csak Lolita című régényére gondol, amely mindmáig viták tárgyát képezi. Az író, aki április 23-án született 120 évvel ezelőtt, ennek a botránykönyvnek köszönhette hírnevét és tetemes vagyonát is. Nemcsak a Lolitát kapkodták el azonban az olvasók, hanem azt követően korábbi írásai iránt is jelentősen megnőtt a kereslet.
„Miért reméltem, hogy külföldön boldogok leszünk? A környezetváltozás olyan hagyományos téveszme, melybe tönkrement szerelmek és tüdők vetik bizalmukat.” (Vladimir Nabokov: Lolita)
Vladimir Nabokov (Владимир Владимирович Набоков) élete nem mondható eseménytelennek. Születésének dátuma körül ugyan olykor bizonytalanság támadt, ő maga azonban 1974-ben kijelentette: „nagy súlyt” helyez arra, hogy 1899. április 23-án és nem 22-én született – méghozzá Szentpéterváron, arisztokrata családban.
Politikusként és íróként egyaránt tevékeny édesapját Berlinben 1922-ben egy reakciós orosz emigráns – állítólag tévedésből – agyonlőtte. Az apja iránt mély tiszteletet érző író későbbi könyveiben szerepet játszott a gyilkosság.
Még berlini tartózkodása előtt az angol elit-egyetemen, Cambridge-ben tanult az ifjú Nabokov. Kíváló eredményeket ért el anélkül, hogy – mint maga is elismerte – „belülről látta volna a könyvtárat”. Miként már Oroszországban is, versesköteteket jelentetett meg, amelyeket később túl „polírozott és steril” gyűjteményeknek tekintett és megtagadott.
„…Természetesen a Vezérünk nagy ember, egy zseni, amilyen minden században egy ha születik. Az a fajta főnök, amilyet az olyan emberek, mint maga meg én, mindig is vártunk. Csak elkeseredett. Elkeseredett, mert az elmúlt tíz évben a mi úgynevezett liberális kormányunk egyre csak vadászott rá…” (Vladimir Nabokov: Baljós kanyar)
Nabokov már a húszas és a harmincas években, amikor Vlagyimir Szirin álnéven oroszul írt és főként Berlinben és Párizsban élt, emigráns honfitársai között egyenrangúnak számított a korabeli európai irodalom legjelentősebb íróival. Mivel irodalomból nem volt képes megélni, teniszoktatóként és fordítóként igyekezett pénzt keresni. Számos írása csak évtizedekkel később került a könyvesboltokba német, angol vagy francia fordításban.
1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, írásaiban az oroszról áttért az angol nyelvre, előbb docens, majd professzor lett a nagyhírű Cornell Egyetem orosz és európai irodalom szakán. A nyári szünetekben expedíciók során lepkéket gyűjtött és közben felfedezte Amerikát. 1955-ben Párizsban megjelent Lolita című regényéből az 1958-as amerikai kiadást követően nagysikerű bestseller lett, amelyből S. Kubrick 1962-ben filmet készített. Az éppen annyira ironikus, mint amennyire erotikus regény, az öregedő férfi és a 12 éves gyermeklány szerelmének története mögül feltűnik a szellemi „eredet”, Dosztojevszkíj „nagy bűnösének”, Sztavroginnak a vallomása.
Nabokov 1959-ben feleségével, Vera asszonnyal és 1934-ben született fiával, Dmitrivel Svájcban telepedett le, ahol nagyobbrészt szállodákban lakott. Az alpesi országban megjelent könyvei „élettörténetének művészi tükrözését” jelentik. 78 éves korában, 1977. július 2-án hunyt el a Montreux-i Palace Hotelban.
Vladimir Nabokov halála után 32 évvel 2009-ben ismét szenvedélyes vitákat kavart irodalmi körökben, hogy megjelentették Laura című befejezetlen művét, noha a szerző halála előtt azt kérte, hogy égessék el a kéziratot.
