„Ami volt eddig, az után odakívánkozik a kérdőjel.” 15 éve, 2001. július 22-én hunyt el Mészöly Miklós Kossuth-díjas író, a Film, a Saulus, Az atléta halála és a Volt egyszer egy Közép-Európa című kötet szerzője.
„Egész lényeddel hasonlítani és emlékezni – talán születik valami új. Csak így.” (Mészöly Miklós: Érintések)
Mészöly Miklós író 1921. január 19-én Molnár Miklós néven Szekszárdon született. Jogászdoktori diplomát szerzett, de már az egyetemei évek alatt foglalkozott írással, néhány novellája és verse meg is jelent. 1943-ban behívták katonának, a szolgálatból megszökött, ám szerb, majd szovjet fogságba esett. Kiszabadulása után hazatért és fizikai munkásként dolgozott.
1947-48-ban Szekszárdon lapszerkesztő volt. Megjelent első novelláskötete, a Vadvizek, amelyet már Mészöly Miklós néven publikált. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine pszichológust, akivel Budapestre költözött.
Dolgozott a Bábszínházban dramaturgként, majd meséket írt a Magyar Rádió gyermek- és ifjúsági osztályának. 1956-ban lett szabadfoglalkozású író, ebben az évben jelent meg első jelentős műve, a solymásztelepen játszódó Magasiskola című kisregény, amelyből 1970-ben Gaál István rendezett filmet. 1956-ban részt vett az Írószövetség követeléseit rögzítő Nyilatkozat megfogalmazásában, emiatt a forradalom után hallgatásra kényszerült. A Magyar irodalom története c. kötet is kitér Mészöly dilemmáira:
„Mészölynek – és nemzedéktársai közül többeknek – meg kellett ismernie az irodalom eleven életéből kiszorult alkotók magányérzetét, a nyilvánosság hiányát, evvel együtt azonban a súlyos dilemmáit is. Írói életrajza ugyanis azzal a feszültséggel telítődött, hogy nemcsak a megszólalhatás jogáért kellett – némelykor reménytelennek tetsző – küzdelmet folytatnia, hanem azért is: meg tud-e úgy szólalni, ahogyan egyre növekvő igényei megkövetelték tőle.”
1963-ban a pécsi Jelenkor című folyóirat közölte Az ablakmosó című darabját, amely politikai botrányt kavart. 1965-ben hiába jelentkezett a Szépirodalmi Kiadónál Az atléta halála című regényével, művét így először Franciaországban adták ki. 1968-ban a csehszlovákiai beavatkozást ellenző írók között volt, ekkor jelent meg a bibliai történetet feldolgozó Saulus című regénye is. 1976-osFilm című regényét a hivatalos kritika részéről durva támadások érték. A műből 2000-ben Surányi András rendezett filmet, amelyben az idős házaspár szerepét két színészóriásra, Temessy Hédire és Darvas Ivánra osztotta.
A Charta ’77 aláírása után az akkor induló fiatal ellenzéki írónemzedék szellemi vezetője lett, Nádas és Esterházy is mesterének tekintette. A hetvenes-nyolcvanas években esszékötetei is megjelentek (A tágasság iskolája, Érintések), 1981-ben verseskötettel jelentkezett Esti térkép címmel.
„Nem írt könnyen, s főként nem írt sokat, amit nem háríthatunk át egyszerűen a külső körülményekre; a pályakezdet föltűnő hézagosságába alkotói nehézségek is belejátszottak. Mészöly Miklós ugyanis majdhogynem mindegyik könyvével legújabb szépprózánk beidegződésein, hagyományrendszerén próbált rést ütni: művei ennek a kísérletnek dokumentumai.”
„Közép-Európa jószerivel nem volt még, csak lehetne talán egykor, ha talpából kinőne a gyökér. Ami volt eddig, az után odakívánkozik a kérdőjel. Ez a könyv is így olvasandó. Elejétől haladva a végéig, ahogy az alagút vezeti az embert. Hogy hová? Mesélik, hogy az Üveghegy aljában egy csecsemő fekszik, és nézi a napot… Az Üveghegy aljában egy vénséges vénasszony ül, és nézi a napot… Az Üveghegy aljában a nap tűzi az üres homokot… – Az alagút túlsó oldaláról mégis úgy szól az üzenet, hogy „eljön a reggel… jertek el újból!”
Mégis ilyen nagy lehetne a költészet hatalma?” (Mészöly Miklós: Volt egyszer egy Közép-Európa)
1986-ban számos kötet és publikáció után végre elismerést kapott: Déry Tibor-díjjal tüntették ki. Két évvel később Magyar Művészetért Díjat és Örley-díjat kapott, 1989-ben, a rendszerváltás évében megjelenő Volt egyszer egy Közép-Európa című elbeszéléskötetét Az Év Könyve Díjjal jutalmazták.
1989 után több közéleti funkcióit is vállalt: 1990-ben beválasztották az Írószövetség elnökségébe, ebben az évben Kossuth- és Kortárs-díjat kapott, egy évvel később a Budapesti Magisztrátus tagja lett, 1991 és 1994 között alapító elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1993-ban a Demokratikus Charta és a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája szóvivője, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke volt.
A kilencvenes évek elején súlyosan megbetegedett, szenvedéseit méltósággal, bölcs rezignáltsággal viselte. 2001. július 22-én halt meg Budapesten. Emlékét Szekszárdon emlékház, és egy rangos irodalmi díj őrzi.
