230 éve született Carl Maria von Weber német zeneszerző, A bűvös vadász komponistája.
1786. november 18-án született Carl Maria Friedrich Ernst von Weber. Katonatiszt apja imádta a zenét, hegedűjét még a szolgálatba is magával vitte, majd Hamburgban színházi társulatot szervezett, Weber így a színház világában nőtt fel. A gyenge fizikumú, beteges gyerek csak négyévesen kezdett járni, testi fogyatékossága miatt saját világába menekült. Mivel egyik unokatestvére Mozart felesége volt, apja elhatározta, hogy egyik gyermekéből híres muzsikust nevel – választása végül Carlra esett.
Weber tizenkét évesen lett Michael Haydn tanítványa, s öt évvel később már harmadik operáján is túl volt. Tehetséges zongoravirtuóznak és kiváló improvizálónak tartották, vékony, hosszú ujjaival a legtechnikásabb darabokat is könnyedén meg tudta szólaltatni. Tizennyolc évesen elnyerte a breslaui (ma Wroclaw, Lengyelország) színház karmesteri állását, ahol nagy feltűnést keltve a zenekar tagjait a szokásostól eltérően ültette, részt vett a rendezésben, beleszólt a zenészek fizetésébe, az egyes szólamoknak külön próbákat és főpróbát is előírt – őt tartják az első modern színházi karmesternek.
Reformjai azonban a közönség és a zenészek részéről is ellenállásba ütköztek, így 1807-ben távozott, ezután volt zenei intendáns, hercegi magántitkár, 1813-tól a prágai opera igazgatója, 1817-től drezdai udvari karmester, közben Württembergben (hamis vádak alapján) sikkasztás miatt börtönben is ült.
1821-ben mutatták be leghíresebb operáját, A bűvös vadászt, amely hétköznapi falusi emberekről szól, a cselekményben keveredik a szerelmi szál, a vadászat és a természetfeletti. Ekkor már gyengült az olasz opera hatása, a mű így a népies hagyományokra épülő német nemzeti opera kezdeteit jelenti. Weber a vezérmotívumok segítségével a dráma és a zene egységének, a romantikus operaforma új ideáljának egyik első példáját alkotta meg, amely nagy hatást gyakorolt Richard Wagnerre is. Weber operáihoz szimfonikus igényű, nagyszabású nyitányokat komponált, amelyek zenei anyagukat tekintve szorosan a színpadi történéshez tartoznak, ugyanakkor pontosan szerkesztett formáik és kitűnő hangszerelésük miatt hangversenytermekben is felcsendülnek.
Weber tíz operát, több misét, kórusművet, versenyművet, kamaraművet és zongoradarabot komponált, s mivel elsajátította a litográfia mesterségét is, jónéhány darabját saját maga adta ki. A kőnyomatok készítésénél azonban egyszer véletlenül a salétromsavas üveget húzta meg, s bár életét megmentették, szép hangját örökre elvesztette.
Az 1823-ban írott, lovagkori témájú Euryanthe az első német nagyopera, amelynek cselekménye döntő hatással volt Wagner Lohengrinjének megszületésére. Weber ekkor már tüdővészben szenvedett, ennek ellenére elvállalta a Szentivánéji álom című Shakespeare-darab nyomán készült Oberon megírását a londoni Covent Garden számára. A bemutatón még ő dirigált, de két hónappal később, 1826. június 5-én meghalt. Három Pinto című félkész operáját Gustav Mahler fejezte be.
Weber maga fogalmazta meg sírfeliratát: „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és a művészettel szemben.” Hamvait Wagner kezdeményezésére 1844-ben Drezdába vitték, ahol 1861-ben emlékművet állítottak neki.
