A szülőnek meg kell védenie a felnőtt, családban élő gyermekét? A szülő beleszólhat a gyermeke életébe? Vajon véletlenül van annyi anyósvicc, melyek valljuk be, hogy nem túlságosan hízelgőek? A Cultura szakértő szerzője Bácskai Juli pszichológus, szabadszóműves két anya, azaz két anyós nagyjelenetével teszi fel és adja meg a válaszokat.
Az írás a képzelet szülötte, bármilyen rokon-érzés a véletlen műve!
1.
Ha kérdeztél volna, Drága Fiam, elvedd-e feleségül, elgondolkoztam volna a félelmeimen. Ha kérdeztél volna, Drága Fiam, ránéztem volna erre a lányra, megnéztem volna az ő édes jó anyját, az apját, a családi albumokat, hogy mégis, mire lehet számítani. Hiszem, amiben felnőtt, attól lett olyan, amilyen, és arra akar hasonlítani, vagy attól akar különbözni, de nagyon. Hát gondoltuk volna, hogy szélsebesen elteker melletted? Gondoltuk volna, hogy őrületes karrierépítő lesz, aki maga is karrierépítésről osztogatja a tanácsokat, és tanfolyamokon oktatja, hogyan kell lelázni a férjünket?
Lehet, Fiam, hogy te nem így hívod, én azonban ezt látom, a te feleséged magas lóról néz… magasról néz le, magasan lenéz téged is, minket is, mindenkit.
A te feleséged beleszeretett a szakmájába, aztán finoman hivatásnak kezdte becézni, aztán előre akart lépni, majd feljebb és még feljebb, aminek érdekében a te hátadra kellett állnia. Mert hogyan lépkedhet felfelé valaki, aki családos nő, gyerekekkel, házzal, adóssággal, ha nem tartja valaki az alapokat? Ha nem állsz ott naponta mellette és nem támogatod mindenben? Ha nem állok ott melletted én, aki a feleséged helyett süt-főz-mos-vasal-gyereket nevel, mert ő egyre önállóbb és sikeresebb a pályán? Tudod, mi is szeretjük a szakmánkat, apád is, én is, de elő nem fordulhatott, hogy ne legyek melletted, amikor lábra állsz, amikor az első szavakat mondod, amikor a sportpályán versenyzel, amikor érettségi bálod van, vagy amikor megsérültél és kórházba kerültél, vagy amikor dönteni kellett, melyik egyetemre menj, mert mindenhová felvettek.
A kedves feleséged telefonkapcsolatot tart veled és a gyerekeivel, akik szeretik őt, persze, mert azt se tudják, milyen egy nem-virtuális anyuka. A gyerek webkamerának meséli el, hogy mi történt az iskolában, automatából kapja a zsebpénzét, minden levele után beilleszti az elkészített szöveget: vigyázz magadra, Kicsikém, Anya szeret,- és még komolyan is gondolja. Ez a baj! Neki ez a szeretet!
Mikor ölelt meg téged? Mikor öleli meg a férjét úgy, hogy a hátad mögött nem olvassa a legújabb sms üzenetét, vagy nem jár a fejében a holnapi prezentáció? Mikor ölelte meg a gyerekeit úgy, hogy nem adott nekik valami instrukciót a holnapi feladatokról vagy értékelést a tegnapi napjukról? Állnak előtte, mint őrmester a kapitány előtt, meg akarnak felelni neki, a lányod versenyez vele és retteg, hogy nem ér fel a bokájáig sem, a fiad retteg, hogy megint kiosztja és kritizálja anya, ő meg féltékeny rád, mert jobban szeretnek a gyerekek. Ami nem csoda, mert szerethetőbb vagy, mert nem követelsz, hanem elfogadod őket.
A bé nejed csak önmagát szereti, neki csak kitűző a márkás kiskosztümjén a két szép kölyke, mert ezt is a saját sikerének tartja, hideg és kemény asszony, még büszke is erre, hát te csak alárendelt lehetsz mellette, Fiam – mondtam volna már évekkel korábban, ha netán megkérdeztél volna.
2.
Ha kérdeztél volna, Drága Lányom, hozzá menj-e feleségül, elgondolkoztam volna a félelmeimen.
Ha kérdeztél volna, Drága Lányom, ránéztem volna erre a fiúra-, és az anyjára, meg az apjára, hogy ő mit láthatott valaha? Azt a nem sok jót hiába akarja valaki átváltani jó családra, nem könnyen megy az! Nem mondom, szép gyerek, csinos fiú, csillogott a szemed, ha rá néztél, mondtam magamban, legalább szereted, attól se féltem, hogy ő nem szeret téged, szeretett az, ma is szeret, de a maga módján, ahogy a nagyanyám mondaná. Szeretni tud a fickó, de ebben ki is merül a tudománya. Mert ambíció, az nulla a részükről.
Hát mire vitte a családja? Hát az lakás, amiben laknak? Az fizetés, amit kapnak? Ha te nem adod bele magadat, alig ennétek.
A férjed képtelen előre lépni, megelégszik a középszerrel, ráadásul lusta és műveletlen. Gondoltam, majd felnő hozzád, Lányom, majd lépést tart, majd szégyelli, ha kevesebb Nálad, de nem! Neki derogál a nappali egyetem, az esti főiskola, őt nem érdekli se irodalom, se politika, se zene, se színház, hát miről csevegsz vele egyáltalán? Kicsinyes és bosszúálló, mert ő úgy képzelte, hogy az ölébe pottyan minden, kényeztették, majd tőled is ezt várta, ő maga egy gyufaskatulyát se mozdított a családjáért. Ölbe tett kézzel lesi, hogy te gürizel, mindent előteremtesz, ő aratja babérokat, jópofásodik a gyerekekkel, részéről ennyi a befektetés. De legalább hálás lehetne! Legalább boldog és büszke lenne! Hogy anélkül megy a szekér, hogy ő bármit lendítene rajta.
De ő nem boldog. Depressziós! Istenkém! De nagyon divatba jött ez a depresszió! Tudod, mit gondolok? Lustaság, Kislányom, az a baja. Nem dilibogyó kéne neki, hanem meló! Nem a bánatháj meg a vigasz-sör jár neki, hanem egy jó nagy pofon. Nem férfi az ilyen, mondtam volna neked az elején, Lányom, ha megkérdeztél volna.
Kérdések, melyeken érdemes elgondolkodni és válaszolni rájuk:
o A szülőt érdemes lenne megkérdezni a nagy döntések előtt
o A szülőt meg kellett volna kérdezni a nagy döntések előtt
o A szülő tartsa meg a véleményét, ha kérdezik, ha nem
o A szülő úgysem tudja megvédeni a felnőtt gyerekét
Bácskai Juli
