100 éve, 1922. március 25-én halt meg Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, a magyarországi nőképzés ügyének kiemelkedő alakja. Kiterjedt praxisa mellett a nőmozgalom egyik úttörője lett. Halálakor már több száz orvosnő gyógyított Magyarországon.
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő 100 éve halt meg
Hugonnai Vilma (több helyen Hugonnay néven szerepel) 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben egy elszegényedett grófi család ötödik gyermekeként. A szeretet hiányát korán megtapasztalta, mert tüdőbeteg édesanyja gyermekeit – a fertőzés veszélyétől tartva – naponta csak néhány percig láthatta. Vilmát házitanító oktatta, majd egy leánynevelő iskolába került, és 18 évesen férjhez ment a nála húsz évvel idősebb Szilassy György földbirtokoshoz.
Rövid ideig Vasadon éltek, majd Pándra költöztek, ahol az ifjú feleség sokszor töltötte napjait magányosan. Unalmát enyhítendő szépirodalom helyett orvosi könyveket tanulmányozott, és gyógyította a körülötte élőket. Egy újsághirdetésből tudta meg, hogy a zürichi egyetem orvosi fakultásán nőket is képeznek, s külföldieket is felvesznek. Vilma rögvest beadta jelentkezését, tanulmányainak költségét – mivel férje vagyonuknak már nyakára hágott – ékszerei eladásából teremtette elő.
Svájcban szűkös körülmények közt élt, nevéből ekkor hagyta el a nemesi y végződést. Diplomáját 1879-ben szerezte meg, a gyakorlatok során ügyes sebésznek bizonyuló asszonynak még állást is ajánlottak. Ő mégis hazatért, mert itthon akart gyógyítani – egy ideig azonban nem tehette. Diplomáját a magyar jogszabályokra hivatkozva nem fogadták el, így Hugonnai Vilma csak szülésznőként tevékenykedhetett; az otthonában nyitott rendelő kapuján a felirat mutatta: gróf Hugonnai Vilma okleveles bába.
„Nem tudom elképzelni az orvosnőnek olyan férjét, a ki megtagadná feleségének az édes haza szolgálatára felajánlandó beleegyezését. Ha orvos a férj is, úgy jelentkezzenek együttesen, ha nem orvos, úgy egyezzék bele, hogy felesége hat hétre odamenjen, a hol hasznosíthatja tudását, ügyességét rendkivüli körülmények között.” (Hugonnai Vilma: Felhívás az orvosnőkhöz! Gyógyászat, 1915)
Házassága megromlott, 1884-ben, 42 éves korában törvényesen elvált Szilassy Györgytől, amit követően anyagi nehézségekkel küszködött. Betegek sokaságát kezelte, hogy ebből tartsa fenn családját. Ismét rátalált a boldogság, másodszor az eozin-mázat felfedező vegyész, akadémikus, műegyetemi tanár Wartha Vincéhez ment feleségül. Férje kérésére egy időre felhagyott a szülésznői gyakorlattal, és az elméleti kérdések felé fordult. Nemcsak orvosi tárgyú írásai jelentek meg, hanem a nők egyenjogúságának témájában is publikált. Ismeretterjesztő előadásokat tartott, egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, ahol ingyen oktatott egészségtant, gyermekgondozást, betegápolást, egy ideig az ő vezetése alatt működött a magyar bábák egyesülete. Wartha végül azt kérte feleségétől, hogy praktizáljon, de az éjszakai hívásoknak ne tegyen eleget. Rendkívül pedáns orvos volt. Pontosan vezetett betegeiről orvosi naplót.
Miután Magyarországon 1895-ben rendelet jelent meg arról, hogy nők is jelentkezhetnek egyetemi képzésre, Hugonnai Vilma férje biztatására ismét diplomája elismerésére folyamodott. Néhány vizsgát követően 1897. május 14-én, ötvenévesen az első magyar női orvossá avatták. Most már élhetett orvosi hivatásának, elsősorban nőket és szegényeket gyógyított, sokaktól honoráriumot sem fogadott el.
Hugonnai Vilma több nőknek szánt felvilágosító művet írt. Előbb A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát publikálta, majd 1907-ben megjelent A nő mint háziorvos című munkája. A mű egy német könyv fordításán alapul, de saját gyakorlatának ismereteivel egészítette ki, elsősorban a női és gyermekbetegségek témájában, és az kora egészségápolási kézikönyvének számított.
„Az én kardom a tudomány, melytől megfosztani csak a halál fog, védőeszközöm a pajzs, melyet használni fogok ott, ahol tért kiérdemelhetek.” (Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő)
Az első magyar orvosnő gyógyító hivatásától élete végéig nem szakadt el. Amikor kitört az első világháború, hatvanhét évesen elvégzett egy hadisebészeti tanfolyamot, részt vett a sebesültek ellátásában, és orvosnőket szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő betegellátásra. Orvosi munkáját 1915-ben kitüntetéssel ismerték el.
Utolsó évei magányosan teltek. Lánya 1908-ban TBC-ben hunyt el, férjét valószínűleg Parkinson-kór gyötörte, halála utáni időről alig tudni valamit. Hugonnai Vilma 1922. március 25-én halt meg Budapesten szívszélhűdés következtében, hamvai a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban nyugszanak. Halálakor már több száz orvosnő gyógyított Magyarországon.
