Ő volt a színésznő, aki eljátszotta Sissit, aki nem tudott ellenállni Alain Delon sármjának és akinek neve bevésődött a filmjeit kedvelők szívébe. 40 éve, 1982. május 29-én alig 43 évesen halt meg Romy Schneider német színésznő.
Romy Schneider 1938. szeptember 23-án született Bécsben Rosemarie Magdalena Albach-Retty néven, színész szülei hároméves korában váltak el. Gyermekkorát nagymamája mellett, a bajor Alpokban töltötte. 15 évesen szerepelt először filmben anyja, Magda Schneider oldalán és immár Romy Schneiderként.
Az ismertséget és a népszerűséget a Sissi-sorozat hozta meg számára, a Habsburg-mítoszt idéző romantikus filmekben a tizenéves, gyönyörű kislány meggyőző erővel alakította Ferenc József feleségét. A sorozat első darabja, az Egy királyné gyermekévei, 1955-ben Németországban nézettség és bevétel tekintetében is lekörözte az Elfújta a szelet, a további részek Romyt a német nyelvterület legkedveltebb színésznőjévé repítették, s úgy emlegették: „a legjobb, amit Ausztria a valcer óta felfedezett”.
A szerep azonban foglyul is ejtette,
s a szakítás drasztikus és végleges volt: a negyedik filmet már nem vállalta, majd a hazai közönség csalódására és megdöbbenésére Párizsban kezdett új életet és karriert.
1958-ban a Christine forgatsa során ismerkedett meg a pályakezdő Alain Delonnal, akivel hamarosan magánéletüket is összekötötték. Filmes karrierje azonban megbicsaklott: a német nyelvű országok már nem foglalkoztak vele, Franciaországban még nem ismerték. Ekkor a Boccaccio 70 és az Orson Welles-féle A per Kafka-adaptációban szerepelt, próbálkozott Hollywoodban is, de ott csak szépségét méltányolták – legnagyobb eredménye 1963-ban egy Golden Globe-jelölés volt.
Amikor filmes karrierje ismét elindult, magánélete futott zátonyra, viharos kapcsolata 1963-ban bomlott fel Delonnal. A jóképű férfi szerette, de csalta és verte, megalázta és megsértette, végül elhagyta az érzelmei rabságából szabadulni képtelen nőt – ráadásul a szakítást levélben jelentette be. Csak 1968-ban dolgoztak ismét együtt, Az úszómedence című krimibe forduló lélektani drámában érezhetően vibrált köztük a levegő. Színpadon még szerelmük csúcsán, 1961-ben Visconti rendezte őket John Ford: Kár, hogy kurva című darabjában.
A hatvanas évek végétől Romy Schneider több filmet készített Claude Sautet irányításával, érzelmileg bonyolult karakterek megformálása révén ekkor érett bájos osztrák üdvöskéből drámai színésznővé, jutott el a giccstől a művészetig. Manírjait levetkőzve sebezhető és érzékeny, de kemény, határozott és modern nőket is hitelesen alakított. Nagy sikerrel szerepelt a Visconti rendezte Ludwig című filmben, valamint a német múltat kritikusan feldolgozó A vonat és a Csoportkép hölggyel című alkotásokban.
Pályafutása felívelt, a közönség szerette, a kritika dícsérte, 1975-ben és 1978-ban a francia filmakadémia neki ítélte a legjobb színésznőnek járó César-díjat, magánélete azonban rosszul alakult. Nem találta a „nagy Őt” – talán mert kapcsolataiban mindig az „élete férfijának” tartott Delont kereste.
Első férje Harry Meyen rendező volt, tőle született David nevű fia. A gyorsan tönkrement házasság után személyi titkárát, a nála 15 évvel fiatalabb Daniel Biasinit választotta, ő a rá megszólalásig hasonlító Sarah lányának apja. Az egyébként is zaklatott színésznőt megviselte az első férjének öngyilkossága miatt érzett bűntudat, majd 1981-ben egyik veséjét el kellett távolítani. Amikor 14 éves imádott fiát is elvesztette (a gyerek egy vaskerítésen átmászva megcsúszott, s a tőrszerű rudak valósággal felnyársalták), összeroppant, az alkoholhoz és a gyógyszerekhez menekült.
Egy ideig úgy tűnt, egy új szerelem segítségével kilábal a depresszióból, 1981-ben ismét kamera elé állt, de A Séták Sanssouciban utolsó filmje lett. Ismét állandó lelki és fizikai kimerültség gyötörte, s alig 43 évesen, 1982. május 29-én holtan találták párizsi lakásában. Halálát a hivatalos jelentés szerint szívelégtelenség okozta, de tartja magát a vélekedés, hogy szenvedéllyel teli tragikus életének önkezével vetett véget. Halálakor Alain Delon a Paris Match oldalain – sokak szerint képmutató módon – hosszú szerelmes levélben búcsúzott tőle. A Sissi-szereptől halálában sem menekülhetett: Németországban a gyászhír vétele után a tévék a romantikus Habsburg-filmeket vetítették…
