65 éve, 1957. június 20-án halt meg Budapesten Soós Imre, Jászai-díjas színész.
Soós Imre 1930. február 12-én született Balmazújvárosban. Apja mezőgazdasági cseléd volt, öt elemi után ő is cselédkedett. Tízévesen látott először mozit, attól kezdve színész akart lenni. Egy legenda szerint már a libalegelőn színházat játszott és megnevettette közönségét.
1947 tavaszán került kezébe a Szabad Nép, amely munkás- és parasztfiatalok számára hirdetett felvételt a Színművészeti Főiskolára. Kérvényére a válaszlevélhez vonatjegyet mellékeltek, hogy Pestre utazhasson.
A felvételi vizsgán mezítláb jelent meg, Petőfi Szülőföldemen című versével önmagát és saját világát mondta el. Ezután felkérték: játsszon el egy arisztokratát. Soós mozdulatlanul ült a széken, de szeméből már gőg, fölény és megvetés sugárzott.
Főiskolai éveiről is legendák terjedtek, hogyan formált meg figurákat azonnali rögtönzéssel, hogyan utánozta tanárainak alakításait, hogyan tudott egy szerepről akár öt változatot is kialakítani.
A főiskola elvégzése után Debrecenbe került, közben azonban nyolc filmszerepet játszott el Budapesten. Amikor Vámos László rá osztotta Rómeót, nagy felzúdulás támadt, ezt a szerepet korábban vidéken csak szépfiú bonvivánok játszották. Soósból szinte kirobbant a figura, „vulkanikus erővel dobta ki magából, készen, tökéletesen” – írja Vámos.
1954-es premierje legnagyobb színpadi sikere volt, darabbeli öngyilkossága szinte előre vetítette a színész saját korai halálát.
1955-ben lett a Madách Színház tagja. Ekkor forgatta Fábri Zoltánnal a Körhintát, s csalódás volt számára, hogy őt nem vitték ki a cannes-i bemutatóra. Ez a legmaradandóbb alakítása – a Lúdas Matyi mellett – a mai nézőt is rabul ejti személyiségének kisfiús lírája, a játékából áradó erő, őszinteség és indulat – írja róla Koltai Tamás kritikus.
Magánéletében válságok sora követi egymást, orvosi támogatásra szorul. Ferrari Violetta, Soós nagy szerelme távozik 1956-ban az országból, és akkor erőteljesebb ivásba kezd. Magánya felerősödik, depresszió gyötri, de a külvilág felé ezt nem kommunikálja. Munkatempóján nem változtat.
Utolsó éveiben már az alkohol és a gyógyszerek rabja volt. Az Éjjeli menedékhely Aljosájával egy korábban nem látszódó, belső világot tárt fel magából, „borzongató démonisággal vallott a rendetlenségről, a megsemmisülésről” – Horvai István rendező szavaival.
Egyszer próbáról kellett elvinni gyógyszeres öngyilkossági kísérlet miatt. Idegösszeroppanással kórházba került, kezelőorvosa – hamarosan felesége -, Perjési Hedvig némi javulást ért el nála.
Utolsó szerepe Curly volt John Steinbeck Egerek és emberek című darabjában. Két héttel a premier után halott volt, feleségével együtt. Van, aki úgy véli, nem akart öngyilkos lenni, túladagolt nyugtató okozta halálát, s az asszony csak követte őt. Szerepálmát, a Hamletet soha nem játszhatta el, halálakor Shakespeare-kötete Hamlet híres monológjánál állt nyitva.
2001-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a MASZK Országos Színészegyesület megalapította a Soós Imre-díjat a pályakezdő színészek számára, a színészek erkölcsi megbecsülése és a társadalmi rangjának emelése céljából.
