Meghatároz-e minket a múlt? Milyen mértékben része a történelem a mai magyar értelmiségi életének? Mit vigyünk magunkkal a XXI. század következő évtizedeire az elmúlt évszázadból? Miért fontos, hogy egy történész a jövőről beszéljen? 90. születésnapja alkalmából John Lukacs történésznek új kötete jelenik meg.
2014. január 31-én ünnepli John Lukacs (Lukács János) Amerikában élő, angol nyelven író magyar történész a 90. születésnapját. Az Európa Könyvkiadó az évforduló tiszteletére január végén adja ki John Lukacs legújabb, A huszadik század rövid története című művét.
„Se vérmérsékletemhez, se történelmi ismeretemhez nem illene, hogy reményvesztett pesszimistának az egyre fokozódó sötétség prófétájának tűnjek. Tudom, hogy körös-körül új barbarizmus jelei mutatkoznak, de nemcsak nem akarom, hanem tudni sem tudnám – becsülettel – azt jósolni, hogy végül maga alá temet bennünket.” (John Lukacs: Demokrácia és Populizmus – félelem és gyűlölet)
John Lukacs új könyvében mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját – két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és vezető politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan „vesszőparipáitól”, mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása. A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött.
Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. Könyvében Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét, Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak.
Lukacs művében elemzi a második világháború következményeit – főként a gyakran félreértelmezett szovjet–amerikai hidegháborút –, illetve a Távol- és Közel-Keleten meg másutt tapasztalt bonyolult társadalmi és politikai fejleményeket. Könyve zárószakaszában pedig a huszadik század elmúlásán, a demokrácia világméretű előrehaladásán és az emberi tudás korlátolt voltán elmélkedik.
John Lukacs Budapesten született 1924. január 31-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakos hallgatójaként választotta a történetírói hivatást, amelyet végül az Egyesült Államokban teljesített ki, miután 1946-ban emigrált Magyarországról. 1947-től 1994-ig a Chestnut Hill College történelemprofesszora volt, de vendégelőadóként más egyetemeken, így a Columbián, a Princetonon, a La Salle-on vagy a budapesti ELTE-n is oktatott. Ma Pennsylvaniában él. Fő kutatási területe a XX. század, illetve a második világháború története, Churchill és Hitler történelmi párviadala, demokrácia és populizmus viszonya, illetve a történetfilozófia kérdései.
Magyar díjai, kitüntetései: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 1994; Magyar Corvin-lánc, 2001; Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 2011; Magyar Örökség Díj, 2012
2014 januárjában jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában A huszadik század rövid története, majd tavasszal újra kiadják John Lukacs hazánkban legsikeresebb művét, a Budapest 1900-at.
