A magyar animáció immár több mint százéves múltra tekint vissza, és az elmúlt évtizedekben olyan alkotásokat adott a világnak, amelyek nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is örök élményt nyújtanak.
Október 28-án az animáció világnapját ünnepeljük – a fantázia, a játékosság és a kreativitás ünnepét, hívja fel rá a figyelmet az MTVA.
A hazai animációs mesterek – Jankovics Marcelltól Nepp Józsefig, Ternovszky Bélától Richly Zsoltig – világszínvonalú vizuális világokat és örökérvényű történeteket teremtettek. Válogatásunkban tíz ikonikus magyar animációs filmhez és sorozathoz kapcsolódó érdekességet gyűjtöttünk össze – hogy új szemmel tekinthessünk régi kedvenceinkre.
Frakk, a macskák réme
A mindig zsörtölődő, de szerethető vizsla figurája valós alapokon nyugszik. Bálint Ágnes gyermekkori emlékeiből és családi történeteiből született Frakk, aki egy szomszéd kutyájáról kapta nevét. A sorozat – amelyet a Pannónia Filmstúdió készített 1971 és 1985 között – a magyar animáció egyik legnépszerűbb televíziós alkotása lett.
A narrációt Bodrogi Gyula kölcsönözte, a zenét pedig Deák Tamás komponálta – a főcím ma is felismerhető néhány hang után. A karakterek közötti humoros párbeszédek és a jellegzetes bábos rajzstílus a magyar családok tévézési kultúrájának része lett.
Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai
Nepp József és Romhányi József zseniális együttműködésének eredménye ez az 1968-ban indult sorozat, amely egyszerre volt családi vígjáték, szatíra és sci-fi paródia.
A jövőből érkező üzeneteket a család feje, Mézga Géza nehezen értette meg – ezzel rengeteg komikus helyzetet teremtve. A szériát világszerte vetítették: Kubától Franciaországig számos országban aratott sikert, és a magyar animáció egyik legfontosabb exporttermékévé vált. Romhányi szójátékai – például a „Szenzációs, Gézám!” – szállóigévé váltak.
A kockásfülű nyúl
Marék Veronika kedves, segítőkész és repülő fülű hőse 1974-ben repült először a képernyőre. A karakter különlegessége, hogy minden epizódban más-más budapesti helyszínen segít megoldani a gyerekek gondjait – így a sorozat a korabeli Budapest animált térképe is.
A rendező, Richly Zsolt aprólékos, kézzel rajzolt animációi meleg, ismerős hangulatot árasztanak. A főcímdal Dargay Attila zenéjével máig a magyar animáció ikonikus dallama. Marék Veronika azóta is aktívan alkot: ő teremtette meg Boribont, a mackót, és a mai napig az egyik legnépszerűbb magyar meseszerző.
Vuk
Fekete István regényének 1981-es rajzfilmadaptációja Dargay Attila rendezésében igazi generációs klasszikus lett. A kis róka történetében a természet tisztelete és a túlélés motívuma szívbemarkolóan jelenik meg.
Kevesen tudják, hogy Vuk hangját Pogány Judit szólaltatta meg, aki ezzel a szereppel a magyar animáció egyik legismertebb női hangja lett. A film látványvilágát a magyar táj ihlette, és Dargay személyes természetélményei is beépültek a képkockákba. A film zenei aláfestése – Balázs Ádám munkája – érzelmi mélységet adott a kis róka kalandjainak.
Pom Pom meséi
Pom Pom alakja, a formáját kedve szerint változtató mesefigura a magyar gyerekkultúrájának egyik legkreatívabb alkotása. A mesefolyamból készült rajzfilmsorozatot 1980-tól 1984-ig sugározták. Csukás István és Dargay Attila teremtette meg a csodálatosan abszurd világot, ahol minden epizódban más, furcsa nevű és jellemű teremtménnyel ismerkedünk meg.
Kevesen tudják, hogy Pom Pom eredetileg nem is a mesék főszereplőjének, Picur kislánynak készült barátjának, hanem a fantázia megtestesítőjének – a képzelet szimbólumának. A történetek finom humora és nyelvi játékossága a felnőttek számára is élvezetes maradt.
János vitéz
Jankovics Marcell 1973-as filmje volt az első egész estés magyar animációs film, Petőfi Sándor klasszikusa nyomán. A film a népi motívumokat és a szecessziós formavilágot ötvözte, ezzel új korszakot nyitott a magyar animáció történetében.
A szimbolikus képi nyelv, a vizuális ritmus és a magyar ornamentika egyedülálló egységet alkot – nem véletlen, hogy a film ma is az animációs oktatás egyik alapműve.
Lúdas Matyi
Dargay Attila 1977-es filmje Fazekas Mihály klasszikusát gondolta újra, humorral és karikaturisztikus látványvilággal. A rendező elvetette a korai ötletet, miszerint a liba beszéljen, mert félt, hogy elvenné a figyelmet Matyi karakteréről – így a madár szavak nélkül vált emlékezetes társává a fiúnak.
A filmben a magyar népi humor, a társadalomkritika és a groteszk látványvilág egyaránt jelen van – ezért lett Lúdas Matyi a magyar animáció egyik legjobb irodalmi adaptációja.
Magyar népmesék
Richly Zsolt sorozata (1977–2012) a magyar animáció egyik legmaradandóbb alkotása. Az Orosz István tervezte főcím, Szabó Gyula utánozhatatlan narrációja és Kaláka zenéje összetéveszthetetlenül magyar hangulatot áraszt.
A sorozat epizódjai a Néprajzi Múzeum gyűjtései alapján készültek, és a magyar vizuális folklór legszebb példái közé tartoznak. Világszerte vetítették – Dél-Koreától Iránon át Bhutánig – és máig több millió megtekintést értek el online.
Macskafogó
A magyar animáció egyik legnagyobb kultfilmje, amely 1986-ban Ternovszky Béla rendezésében készült. A film paródiaként egyszerre idézi meg a James Bond-filmek, a Csillagok háborúja, és a noir detektívtörténetek világát.
A film hőse, Grabowski, az egérügynök, a gonosz macskamágnások ellen harcol, miközben zenei utalások, filmes poénok és rejtett társadalmi áthallások teszik a történetet időtlenné. A forgatókönyvet Nepp József írta, a szinkronban pedig olyan színészek hallhatók, mint Haumann Péter vagy Sinkó László. A Macskafogó mára a magyar popkultúra része lett – idézetei („– Hello, Doktor Úr!”) szállóigévé váltak.
Toldi
Jankovics Marcell utolsó filmje (2021) méltó búcsú a magyar animáció nagy mesterétől. A Kecskemétfilm stúdió 80 alkotója több mint három éven át dolgozott a 12 énekből álló eposz feldolgozásán.
A film aranyszínben izzó képei Arany János nyelvezetéhez méltó drámaisággal és vizuális gazdagsággal idézik meg Toldi alakját. Ez a mű nemcsak egy legendás életmű megkoronázása, hanem a magyar irodalom és animáció összefonódásának ünnepe.
+1 érdekesség: a magyar animáció él és virágzik
A mai fiatal animátorok – Bucsi Réka, Buda Flóra Anna, Tóth Luca – már a nemzetközi fesztiválokon aratnak sikert. Filmjeik (például Symphony No. 42, 27, vagy Superbia) új fejezetet nyitnak a magyar animáció történetében: a hagyomány és a modern kísérletezés különös harmóniáját viszik tovább.
Október 28-án tehát nemcsak az animáció múltját, hanem annak jövőjét is ünnepeljük – a kézzel rajzolt mozdulatokat, a digitális csodákat, és minden alkotót, aki a vásznon életre kelti a képzeletet.
