„A külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez” – vallotta Marcus Aurelius, mi azonban hozzátesszük: a külső dolgok segítenek és megmutatják az utat a lélekhez. A könyvkiadás egyik fontos része az illusztrálás, hiszen egy könyv borítója gyakran mindent elárul a műről és a szerzőjéről.
A könyvkiadás első fázisa, a szerzők és a kéziratok kiválasztása egy nagy lépés, de még sok követi. Miután a fordító befejezte a munkát, a szerkesztés és a korrektori munka következik. A munkafolyamatok közben, már szinte az első pillanattól kezdve a könyv borítóján és annak illusztrálásán töri a fejét a grafikus.
Hogy készül egy könyv magyar kiadása? IV. rész
Sokan a könyvkiadás egyik legizgalmasabb részének tartják a folyamatot, hogyan dönti el egy könyvkiadó, hogy milyen legyen egy könyv ruhája, és abban az esetben, ha nem külföldi képet vesznek át, hogyan alkot meg egy borítófestményt a kiadó által megbízott grafikus? Az általános tudnivalókról Kleinheincz Csilla, az Ad Astra kiadó szerkesztője számol be, az alkotás folyamatáról pedig Sánta Kira, aki az Ad Astra marketing és kreatív vezetője is.
Ha van egy fix sorozatdizájn, az eléggé behatárolja, milyen kép kerüljön a borítóra. Eleve olyat választhatnak vagy készíttethetnek, amelynek nincsenek fontos részei a kitakarandó helyen. Az például, hogy saját képet rajzoltat egy kiadó, vagy egy külföldit vesz át, attól függ, hogy mennyire tetszik az eredeti, mennyire illik a sorozat stílusához, és hogy meg tudnak-e állapodni a grafikussal. Legtöbbször van egy viszonylag határozott elképzelés, milyen külsőt szeretnének a könyveknek, és ha az eredeti illusztráció nem passzol a korábbi kötetekhez, akkor egy magyar grafikus festi meg a borítót.
Tervek, rajzok, borítók
Munka közben a kiadó módosítást is kérhet, megnézik a korábbi fázisokat, illetve előfordulhat, hogy teljesen új koncepciót kér. A kép elfogadása után a kiadó belső grafikusa elkészíti a fület (mert a kép a dizájn szerint folytatódik a fülön, de az eredeti borítók méretezése gyakran másmilyen), valamint a hátlap montázsát, utóbbi a dizájn része, Csigás Gábor találta ki az Ad Astránál. A tördelővel közösen kigondolják a grafikusok, milyen színű legyen a szövegdoboz, a gerinc és az író neve. A tördelő ráteszi a hátlap- meg a fül szövegét, a többi elemet, beállítja a színeket, levilágítja, és a borító megy a nyomdába.
„Van, hogy egy létező, másik könyvön szereplő képet választunk – folytatja Kleinheincz Csilla -, ez történt a Tűz lobban a mélyben esetében, Stephan Martiniere alkotta a festményt – Vernor Vinge „Gondolati Zónák” ciklusának harmadik kötetét már ő illusztrálta, ezért döntöttünk mellette.
Ha mi rajzoltatunk borítót egy könyvhöz, akkor vagy olyan grafikusokkal dolgozunk, akikkel már dolgoztunk együtt, akiknek ismerjük a munkásságát és tudjuk, hogy mire képesek, milyen pontosan dolgoznak határidőre, milyen stílusban alkotnak. Ilyenkor úgy osztjuk ki a munkákat, hogy illeszkedjen az adott művész stílusához. Vagy felfedezünk újakat, nyitottak vagyunk a könyveink hangulatához illeszkedő és színvonalas alkotásokra.
A Leviatánnál sokan érdeklődtek, miért nem tartottuk meg az eredeti dizájnt – azért döntöttünk a saját borító mellett, mert nem egyformák az eredeti borítók, ill. az amerikai kiadásé kifejezetten csúnyák. (be is jött ez a döntésünk, mert az egész világ irigykedik ránk) Egy olyan magyar grafikust választottunk, akinek a stílusa közel áll a Keith Thompson illusztrációihoz – Vass Richárd nagyon jó vonalas rajzokban. Azt pedig tudtuk, hogy Kirának meg nagyon jól mennek a portrék, jól megfogja az adott karaktereket, ezért a Zoo Cityhez vele csináltattuk meg Zinzit.”
Az Ad Astránál például eddig négy magyar grafikus és két külföldi jutott a tizenhárom könyvre: Csigás Gábor (Marija Morevna és a Halhatatlan), Sánta Kira (Zoo City, Moxyland, Kvantumtolvaj, Fraktálherceg, </Harmónia>), Vass Richárd (Leviatán, Behemót) és Havancsák Gyula (Oszama); Stephan Martiniere (A dervisház, Tűz lobban a mélyben, Diaszpóra) és Raphael Lacoste (A felhúzhatós lány). A grafikus segédanyagot kap a fordítótól vagy a szerkesztőtől, ill. a teljes szöveget, vagy egy részét is elküldik neki, hogy bele tudjon helyezkedni a hangulatába. Vass Richárd ezt mondta a Leviatános munkájáról: „A Leviatán sorozat visszavisz egy kicsit a gyerekkoromba, az ifjúsági regények világába, azt a világot akartam megtalálni újra. Ez a titka az egésznek. Na szóval, ennél a sorozatnál ez megadatik, ezért örülök neki nagyon, hogy dagonyázhatok a gondtalan gyerekkoromban.”
Grafikus és kertész mérnök
Sánta Kirától többek között megtudhatjuk, hogyan lett kertépítész mérnökből grafikus, és hogyan jutott el a krumplitól a Fraktálhercegig. „Grafikusból lettem kertépítész mérnök, és kertépítész mérnökből ismét grafikus. Már a gimnáziumban illusztráltam a barátnőim regénykezdeményeit. Innentől kezdve az illusztrálás folyamatos volt – a gödöllői trópusi mezőgazdasági tanszék egyik egyetemi jegyzetéhez például krumplikról rendeltek tőlem rajzokat. Azóta a hobbim lett a szakmám, a szakmám pedig a hobbim: otthon tele vagyok páfránnyal, orchideával és gömbölyű kaviccsal. Az illusztrálást egyébként a baráti kör is erősítette, irodalmi vonalon sok ismerősöm van, mint említettem, először nekik kezdtem rajzolni írásaikhoz még iskolás korunkban. Megrendeléseim először a fantasy irodalomból jöttek, aztán benne is maradtam a zsánerben, egyik megrendelés után jött a másik, és ez behatárolja az embert, azt hiszik róla, csak ebben a stílusban dolgozik.
Az egyetem elvégzése után továbbra is dolgoztam könyvkiadóknak, majd játékfejlesztőként helyezkedtem el, tehát a fantasy és a sci-fi vonalon maradtam, a megrendelések mellett pedig nem maradt idő más stílusban is alkotni. (A közeljövőben lesz lehetőségem egy új területen is kipróbálni magam…) Voltam tehát illusztrátor, textúrázó, concept artist (látványtervező), készítettem mattepaintet filmhez (háttérképfestő), reklámgrafikus és tipográfus egy reklámstúdiónál.
Egy figurában egy egész karakter
Az egyedüli kikacsintás – talán mondhatjuk annak – a zsánerből egy ezoterikus jellegű album illusztrálása volt. A Kasztella című könyv egy asztrológiai alapú személyiség- és sorselemző módszer, mesés szimbólumokkal. Belső szerepszemélyiségek bemutatásával segít mélyrehatóan, mégis játékosan megismerni saját magunkat, harmonizálni életünket. Több mint száz karaktert kellett megrajzolnunk a könyvhöz Balla Péterrel, az illusztrátortársammal, mert minden csillagjegy-bolygó kombináció kiad egy figurát, alakot. Egy figurában kellett kifejezni egy egész karaktert, és hasznos volt, hogy a hangulatokat könnyen megfogom, a beleérző képességem erős. Peter S. Beagle: A fogadós éneke borítófestményén is ezért szerettem dolgozni: a három főszereplőről egy pillantásuk, a rögzített mozdulatuk alapján le kellett jöjjön, kik ők. Kíváncsi voltam, hogy a sztori ismerete nélkül milyen benyomása lesz róluk az embereknek, és át is jöttek, ahogy az író leírta őket – ezeknek a visszajelzéseknek nagyon örültem.
Az Ad Astra Kiadó először borítókat rendelt tőlem a Zoo Cityhez és a Kvantumtolvajhoz, és csak később kezdtem el dolgozni a kiadónál, mint kreatív vezető és marketinges. Mivel kis kiadó vagyunk, egy személynek több feladatot kell ellátnia, nekem kell összefogni, levezényelni, és legtöbbször kivitelezni a grafikusi és a reklám munkákat is.”
De hogy egy konkrét példát is említsek: a Fraktálherceg borítóját például a Kvantumtolvaj kompozíciójához illeszkedve kezdtem el. A Kvantumtolvajon a főszereplőt, Jean le Flambeurt láttuk, most Mielit, a másik fő karaktert emeltük ki a képre. Előbbin a marsi város sejlett fel, a Labirintus Mozgó Városa, itt pedig Szirr, az Ezeregyéjszakát idéző, egzotikus földi helyszín. Mieli egy távolságtartó, arrogáns, bizalmatlan, mégis vonzó nő, egy oorti zsoldos. A gerinc színéről most megkérdeztük az olvasókat, és az előző kötettel harmonizáló színre szavaztak legtöbben, így a kép vöröses árnyalatának a komplementer színét kapta, a türkiz zöldet.
A kiadónál borító szempontjából csak azokat a sorozatokat vittem tovább, amiket már én kezdtem el. Csigás Gábor dizájnterve alapján idén már én csinálom a kötetek sorozatdizájnját, meghatározom a gerinc, a tipográfia színeit, elkészítem az első-hátsó borítót. Borítóvariációkat nem szoktunk versenyeztetni – sem az olvasók, sem a grafikusok között, egyrészt a belső igényességünk, másrészt a fent leírt felkéréseink okán. Minden más, ami a borítón kívüli kreatív dolog, szintén az én feladatom; kapcsolattartás a grafikusokkal, animátorokkal, hangstúdióval stb., reklámanyagok legyártása, megjelenésük.
Az írókkal is tartom a kapcsolatot, fontos számomra a véleményük a könyvükhöz készült borítóról. Jó hír – és kedves bók –, hogy őszintén szeretik a munkáinkat, Hannu Rajaniemi például képernyővédőnek kérte el a Fraktálherceg borítófestményét, inspirációképp a harmadik regényéhez, Lauren Beukes pedig a megjelenése óta, vagyis egy éve használja a Zoo City magyar borítóját a mobilján háttérképnek.”
Kleinheincz Csilla és Hollósy Amadea
Ad Astra Kiadó
