“Semmit nem tudok az életről, de mindent tudok a moziról”, írta egyszer Romy Schneider egy barátnőjének, Simone Signoret-nek. Sissi megformálójának hosszú úton kellett végighaladnia, amelyen olyan mesterek, mint Luchino Visconti, Otto Preminger vagy Orson Welles munkálkodtak.
Romy Schneider, az európai film világának egyik legszebb és legkedveltebb színésznője, Erzsébet királyné, azaz Sissi legkedveltebb megformálója a filmvásznon harminc éve, 1982. május 29-én halt meg.
Rosemarie Magdalena Albach-Retty 1938. szeptember 23-án született Bécsben, mindkét szülője népszerű színész volt. A feltűnően szép lány már tizenöt évesen szerepelt anyja, Magda Schneider oldalán az Amikor a fehér orgona újra virágzik című szentimentális filmben.
A népszerűséget a Sissi-sorozat (hazánkbban Sissi-ként írjuk Sisi nevét) hozta meg számára, a Habsburg-mítoszt, Erzsébet királyné életét idéző romantikus filmekben tinédzserként is meggyőző erővel alakította Ferenc József feleségét. Ez a szerep a nemzetközi hírnevet hozta meg Romynak, de egyúttal kálváriája kezdetét is jelentette. Mert egész életében azért kellett harcolnia, hogy elfelejtesse ezt a róla kialakult, számára terhes képet, amely meg-akadályozta tehetsége sokoldalúságának kibontásában, és lassan a csapból is a bájos Romy Schneider folyt Sissit megmintázva. A sorozat első darabja, az Egy királyné gyermekévei 1955-ben Németországban lekörözte még az Elfújta a szelet is, Romyt a német nyelvterület legkedveltebb színésznőjeként ünnepelték, s azt írták róla, „a legjobb, amit Ausztria a valcer óta felfedezett”.
Romynak hosszú úton kellett végighaladnia, amelyen olyan mesterek, mint Luchino Visconti, Otto Preminger vagy Orson Welles munkálkodtak azon, hogy új lendületet adjanak karrierjének.
A szerep foglyul ejtette, olyannyira azonosították Sissivel, hogy a fiatal színésznő attól tartott, hogy soha nem szabadul majd tőle. A negyedik részt már nem vállalta és Párizsban kezdett új életet. 1958-ban a Christine című film forgatásakor ismerkedett meg a pályakezdő Alain Delonnal, akivel hamarosan magánéletüket is összekötötték, ők lettek az európai mozi álompárja. Magánélete így rendeződött ugyan, de a szakmában odahaza már nem foglalkoztak vele, Franciaországban még nem ismerték. Barátja, az olasz rendező Luchino Visconti osztott rá szerepeket filmjeiben, próbálkozott Hollywoodban is, de ott csak szépségét méltányolták.
A hatvanas évek elején újra meglódult filmes karrierje, minden erejével mesterségének szentelte életét és ezt a közönség azzal hálálta meg, hogy a „legjobb európai színésznőnek” választotta. Közben véget ért viszont viharos kapcsolata Delonnal. A jóképű férfi szerette, de csalta és verte, megalázta és megsértette, végül 1963-ban elhagyta – ráadásul a szakítást levélben jelentette be. Ők ketten csak 1968-ban dolgoztak ismét együtt, Az úszómedence című, krimibe forduló lélektani drámában érezhetően vibrált köztük a levegő.
“Semmit nem tudok az életről, de mindent tudok a moziról”, írta egyszer Romy Schneider egy barátnőjének, Simone Signoret-nek. A színésznő természetesen túlzott: egy olyan nő, aki a francia szívtipró, Alain Delon jegyese volt, és olyan rendezők múzsája, mint Luchino Visconti és Orson Welles, kétségtelenül sokat tudott az életről. Romy Schneider a hatvanas évek végére bájos üdvöskéből drámai színésznővé érett, eljutott a giccstől a művészetig. Manírjait levetkőzve érzelmileg bonyolult karakterek formált meg, sebezhető és érzékeny, de kemény, határozott és modern nőket is hitelesen alakított. Nagy sikerrel szerepelt a Ludwig című olasz filmben, a német múltat kritikusan feldolgozó A vonat és a Csoportkép hölggyel című alkotásokban.
A közönség szerette, a kritika dicsérte, kétszer is megkapta a legjobb francia színésznőnek járó César-díjat, de emberként boldogtalan maradt. Romy magánélete nem volt ilyen sikeres: szakítások, árulások, válások, becsapások sorozatát kellett elszenvednie. Nem találta az igazit, talán mert még mindig az „élete férfijának” tartott Delont kereste. Első, gyorsan tönkrement házasságából fia született, másodszorra nála 15 évvel fiatalabb személyi titkárát választotta, ő lett Sarah lányának apja.
Az egyébként is zaklatott színésznőt megviselték magánéleti kudarcai, 1981-ben egyik veséjét el kellett távolítani, s amikor egy balesetben 14 éves imádott fiát is elvesztette, láncdohányos lett, az alkoholhoz és a gyógyszerekhez menekült.
Egy új szerelem révén úgy tűnt, kilábal a depresszióból, 1981-ben újra kamera elé állt. A depressziótól, az állandósult lelki és fizikai kimerültségtől azonban nem tudott szabadulni. Romy Schneidert alig 43 évesen, 1982. május 29-én találták holtan párizsi lakásában. Sokáig úgy tartották, hogy önkezével vetett véget életének, de a valóságban halálát szívelégtelenség okozta. Élete nagy szerelme, Alain Delon a Paris Match oldalain hosszú szerelmes levélben búcsúzott tőle. A Sissi-szereptől halálában sem menekülhetett: Németországban a tévék a romantikus Habsburg-filmeket vetítették emlékére.
Romy Schneider sok hírességgel állt barátságban, köztük volt Marlene Dietrich német, Simone Signoret francia színésznő, Yves Montand és Michel Piccoli francia színészek, valamint Coco Chanel francia divattervező, akinek ruháit rendszeresen viselte. A francia posta 1998-ban, a német 2000-ben adott ki bélyeget portréjával, életéről Németországban musical és tévéfilm is készült.
