Milyen volt Picasso és Dora Maar, Paul Cézanne és Émile Zola, Gustav Klimt és Emilie Flöge vagy Márffy Ödön és Csinszka kapcsolata? Gerevich József pszichiáter, addiktológus Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2. című kötetéről mesélt.
>>Mi történik egy festményen? Mi történt az életben, mielőtt az festménnyé alakult volna át? És milyen különbség van az élet eleven lüktetése, illetve egy festmény elevensége között? Gerevich József esszéi kimondatlanul is ilyen kérdésekkel szembesítik az olvasót. Írásai az élet és a művészet közötti kényes átmenetet vizsgálják: melyikből hogyan következtethetünk a másikra? Őt idézve: „Minél kevesebbet tudunk egy kép születésének körülményeiről, annál nagyobb a kép projekciós ’felülete’, vagyis annál többet tudunk rávetíteni a műre.”<< (Földényi F. László)
A művész és múzsája kapcsolatát elemzi Gerevich József pszichiáter, addiktológus Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2. című kötete. A Noran Libro kiadó gondozásában megjelent Teremtő vágyak két kötetében a szerző negyvenhét olyan találkozásélményt dolgozott fel a művészettörténetből, amelyre egy vagy több műalkotás születése vezethető vissza. Gerevich József arra volt kíváncsi, hogy mekkora hatást gyakorolt a múzsa a képek keletkezésére.
„Hol a múzsákat találom meg először, hol a festőt, hol magát a képet. Sajnos azonban nem mindig áll össze a történet, pedig remek találkozások vannak a művészet történetében, izgalmasak, érdekesek, de nem mindig lesz belőlük mű vagy ha lesz is, nem biztos, hogy vissza lehet vezetni a találkozásra. Az ilyen történetek sajnos kimaradtak a kötetekből” – fejtette ki a szerző az MTI-nek.
A kötetekben szereplő történeteknél az is foglalkoztatta Gerevich Józsefet, hogyan jelenik meg a művész a műben, milyen személyes motívumok vezetik az alkotót arra, hogy bizonyos munkákat elkészítsen és az alkotáson mennyire lehet tetten érni magát a művészt, annak életét, érzéseit, emberi kapcsolatait. „Találtam sok-sok emberi motívumot, de mind közül talán a legattraktívabb a találkozás élménye volt, úgy vélem ezt lehet a legérzékletesebben és leginkább a történet erejével elmondani”.
A kötetben szerepel többek között Picasso és Dora Maar, Paul Cézanne és Émile Zola, Gustav Klimt és Emilie Flöge vagy Márffy Ödön és Csinszka kapcsolata is.
Gerevich József kiemelte, hogy nem szakmai szemmel néz a képekre, inkább egy általános emberi érdeklődés van benne, nem próbál következtetni a művek alapján sem a művész esetleges pszichés zavaraira, sem a személyiségére. „Nagyon sok példát tudnék mondani arra, hogy furcsa, zavaros képek mögött teljesen egészséges személyiségek állhatnak. Az alkotás mögött rejlő kreatív, fiktív mozzanatok teljesen eltorzíthatják vagy megváltoztathatják a valóságot” – tette hozzá.
A kötet írása közben a szerző az ikonográfia és a pszichobiográfia módszerét alkalmazta; először megnézte, hogy mi a kép tartalma, majd ezt vetette össze az alkotó élettörténetével. E kettőből rajzolódnak ki a Teremtő vágyak kötet történetei.
A pszichiáter tervezi a témában újabb kötet összeállítását is, amelyben szeretne a magyar alkotóknak is több figyelmet szentelni. Hozzáfűzte azonban, hogy a nyugati kultúrával szemben jóval kevesebb életrajzi kötet született a magyar művészekről, ezért ezeknek sokkal nehezebb utánajárni.
Az új könyv utószavában Gerevich József leírja, hogy az általa vizsgált festmények háttértörténete alapján észlelt személyes motívumokat bizonyos típusokba is lehet sorolni, mint például vágyteljesülés, önvizsgálat, trauma, érzelmi elhanyagolás vagy halálközeli élmény. „Szeretnék ennek a témának egy teljes könyvet szentelni, sokkal több példával, szemponttal. A címe Szemfényvesztő művészet lesz és valószínűleg előbb készül majd el, mint a Teremtő vágyak harmadik kötete, amely szintén a terveim között szerepel” – mondta.
