„Utólag nem tekinthető túlzottan sikeresnek a Stasi magyarországi működése.” Ez azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudták volna számos keletnémet állampolgár életét megkeseríteni. A Stasi magyarországi működéséről írt könyvet Jobst Ágnes történész.
A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják be Jobst Ágnes történész új könyvét, amelyet egy eddig feltáratlan témáról, a keletnémet állambiztonság, a Stasi magyarországi működéséről írt.
A Stasi működése Magyarországon című könyvéről beszélve a szerző az MTI-nek elmondta, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) állambiztonsága elsősorban a keletnémet állampolgárok nyugatra szökését kívánta megakadályozni magyarországi kirendeltségével és ügynökhálózatával, az úgynevezett Balaton-brigáddal.
Magyarország kedvelt turisztikai célpont volt, ahol a keletnémetek mellett számos nyugatnémet állampolgár is megfordult, és gyakran léptek kapcsolatba egymással az üdülések alkalmával. A Stasi komoly veszélyt látott ezekben a spontán vagy előre szervezett találkozókban, és megpróbálta titkosszolgálati módszerekkel ellenőrizni őket – mondta el a kutató, aki 1997 óta a Történeti Levéltár, mostani nevén az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa.
A keletnémet állambiztonság nem csupán Magyarországot tekintette célterületnek a keleti blokk országai közül, hasonlóan aktív volt a szintén nyugatra nyíló határokkal rendelkező Csehszlovákia és Bulgária területén is.
A magyar és a keletnémet állambiztonsági szervek együttműködése kezdetben zavartalan volt, azonban az 1970-es évektől kezdve egyre gyakoribbak lettek a súrlódások a két fél között. A Stasi ugyanis úgy ítélte meg, hogy a magyar állambiztonság nem tesz eleget a keletnémet szökések megakadályozása érdekében, emellett pedig vonakodik kiadni a szökésekben segítséget nyújtó, Magyarországon nyaraló nyugatnémet állampolgárokat – magyarázta a kutató.
Jobst Ágnes szerint az utóbbi kérdésben valóban elnézőbb álláspontot képviseltek a magyar szervek, ugyanis nem akarták rontani a magyar turizmus helyzetét azzal, hogy elijesztik a nyugatnémet vendégeket. A magyar belügyi szervek és a Stasi közötti kapcsolatot jól jellemzi, hogy a keletnémet állambiztonsági tisztek maguk között gyakran csak „kávéházi csekistaként” emlegették magyar kollégáikat.
Hasonlóan kényes pont volt a Stasi magyarországi ügynökhálózatának, a Balaton-brigádnak a kérdése. A magyar kormányzat ugyanis csupán Magyarországra kihelyezett „hivatásos” Stasi tisztek működésére adott engedélyt az NDK-nak, civil foglalkozást űző, beszervezett ügynökök bevetésére nem, így ők a magyar állambiztonsági szervek beleegyezése és ellenőrzése nélkül gyűjtöttek információkat több esetben magyar belpolitikai ügyekről is.
A Balaton-brigád egyébként meglehetősen összetett hálózat volt, egy kisebb része életvitelszerűen – például diákként, nyelvtanárként – tartózkodott Magyarországon – 1987 és 1989 között pontosan 22 fő -, míg ennél jóval többen érkeztek ide időszakos jelleggel egy-egy bevetésre, elsősorban a nyári turistaszezon alatt.
A hálózat tagjai által végzett megfigyelések 60 százaléka a Balatonon zajlott, 30 százaléka Budapesten, 10 százaléka pedig az ország egyéb részein. Ezzel kapcsolatban Jobst Ágnes elmondta, igen nagy szerencse volt, hogy már legelső berlini kutatása alatt, 2004-ben megtalálta ezeknek a bevetéseknek a dokumentációját.
A kutatás nehézségeiről szólva a szerző hangsúlyozta, a témába vágó nagyobb összefüggő anyagrészeket sem a magyar intézményekben, sem a Stasi-iratokat őrző berlini szaklevéltárban (BStU) nem igazán lehet fellelni, így évek hosszas munkájára volt szükség ahhoz, hogy a különböző helyeken kikutatott információkból összeálljon a keletnémet állambiztonság magyarországi tevékenységének története.
„Utólag nem tekinthető túlzottan sikeresnek a Stasi magyarországi működése” – véli a kutató, aki szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudták volna számos keletnémet állampolgár életét megkeseríteni: az 1980-as évek végén évi több száz olyan embert toloncoltak vissza az NDK területére, akik a gyanú szerint illegális határátlépési kísérletben vettek részt Magyarországon. A szökésen kapott keletnémet állampolgárok otthon kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetéssel néztek szembe, az ellenük zajló eljárásokban súlyosbító tényezőt jelentett, ha nem egyedül próbálkoztak, autóban rejtőztek el vagy megrongálták a határvédelmi műszaki berendezéseket.
A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent kötetről a szerző Müller Rolf történésszel vasárnap délután beszélget a Nemzetközi Könyvfesztiválon.
