Horváth Viktor szerint az irodalomban a sznobizmus sokkal nagyobb súllyal van jelen, mint más művészeteknél. Az egyetemi oktatás során pedig nem az interpretációra, hanem főként a szövegértésre és az értelmezésre helyezik a hangsúlyt. A versírás és a versfordítás módszertanáról jelent meg hiánypótló kötet.
A versírás és a versfordítás módszertanáról szóló könyv jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában, a hiánypótló kötet szerzője, Horváth Viktor az MTI-nek csütörtökön azt mondta, hogy A vers ellenforradalma című könyv „az irodalmi oktatás módszerének megújítására törekvő kiáltvány és módszertankönyv is egyben”.
A rajztanárok rajzolni tanulnak, a hegedűművészek hegedülni, a színészhallgatók színészkednek, és ez így van rendjén. Az irodalom is művészet, azonban itt az intézmények elfelejtették az alkotva tanítást. Most újra fel kell fedeznünk, mert tanulni saját élményekkel lehet, mert tehetségre nem lehet kiképezni, de szakmára igen, mert a zseni szakismeret nélkül eszköztelen dilettáns, mert a rúdugróknak, konyhai mosogatóknak és atomfizikusoknak is éppúgy szebb az életük az írástól, ahogy a zenétől, tánctól is, és mert a közgazdászok, asztalosok és politikusok is jobb szakemberek lesznek, ha művészeteket tanultak. Vissza kell vennünk az iskolába az írásoktatást, különben lehúzhatjuk a rolót. És mert írni jó.
De hogyan csináljuk? A magyartanárokat nem képezték ki írásra, írástanításra végképp nem, és az egész terület a szent megközelíthetetlenség ködébe rejti magát. Mer ilyesmibe belefogni normális ember? Illik ezt?
A vers ellenforradalma verset írni tanít, és tanítani tanít. Egymásra épülő feladatokkal újítja fel a hagyományt, és javaslatot tesz egy élhető tantervre: az alkotáselvű irodalomoktatás programjának kidolgozására.
Az író 2003 óta tanít a Pécsi Tudományegyetemen versstruktúra-elméletet, középkori és koraújkori formatörténetet. Korábban több évig volt a pécsi Gandhi Gimnázium tanára. Angol, német és spanyol nyelvből fordít, a próza mellett verseket is ír. A Török tükör című regényéért 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
A vers ellenforradalma című kötettel kapcsolatban a szerző az MTI-nek elmondta: a csaknem 150 oldalas könyv azt a módszertant kezdi kiépíteni, amellyel a diákok az antik időmértékes, a magyar ütemhangsúlyos, valamint a rímes-időmértékes versrendszerben tudnak megtanulni írni és olvasni.
Horváth Viktor hangsúlyozta: míg más művészeti tantárgyaknál a gyakorlati oktatás része az iskolarendszernek, addig az irodalomórán sem a próza-, sem a versírást nem tanítják, pedig ez a készség is elsajátítható. „A rajzórán a gyerekek rajzolhatnak, az énekórán énekelhetnek, a balettintézetben pedig balettozhatnak” – hívta fel a figyelmet a szerző, hozzátéve, hogy az irodalomoktatásban a versírás módszertani hagyománya a 19. század első felében szűnt meg. A romantika korában ugyanis szentként kezdtek tekinteni az írásra, míg előtte ez a művészeti ág is szaktudást jelentett.
Horváth Viktor szerint az irodalomban a sznobizmus sokkal nagyobb súllyal van jelen, mint más művészeteknél. Az egyetemi oktatás során pedig nem az interpretációra, hanem főként a szövegértésre és az értelmezésre helyezik a hangsúlyt. A vers ellenforradalma egyetemistáknak és tanároknak szóló könyv, amelyben a kor nyelvezetén teszi tisztába az alapfogalmakat. Hasznos lehet azoknak is, akik írók vagy költők szeretnének lenni – tette hozzá. „De azon embereknek is, akik zeneóra mellett írásra íratnák be gyerekeiket, egyszerűen csak azért, hogy harmonikusabb ember váljon belőlük vagy, hogy jobb legyen az életminőségük” – jegyezte meg.
A könyv célja, hogy újra felépítse az írásoktatás megszakadt módszertani tradícióját. A könyvben szereplő struktúrák az elemi alapoktól, a szótagok szintjéről indulnak ki, majd épülnek fel a bonyolultabb sorok és strófaszerkezetek. „A legelemibb kis panelből bármelyik tanár fel tudja építeni a komplexebb formákat” – hangsúlyozta Horváth Viktor. Mint elmondta, a könyvben szereplő, egymásra épülő feladatsorok megoldása sem tehetséget kíván, hanem szakmai tudást ad.
Kitért arra is, hogy a tananyagot úgy kéne ki kialakítani, „hogy az struktúra-és alkotáselvű legyen.” „Nem lehet elvárni egy 15 éves gyerektől, hogy érdekelje őt egy ezer éve meghalt író vagy költő szerzeménye. De ha mutatunk neki egy, a szerzőre jellemző mintázatot, és abban ő megírhat valamit saját életéről, akkor közelebb fog kerülni az antik alkotókhoz” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ha az ismeretet saját élményéhez köti a gyerek, akkor könnyebben fogja elolvasni például Homérosz Iliászát.
Horváth Viktor beszélt arról is, hogy jelenleg egy Zsolnay család életéről szóló regényen dolgozik.
