Hiszem, hogy kevés ember van az országban, akit ne érdekelne Ady Endre és az ő apró-cseprő sajtóperei, Gion Nándor vihart kavaró életműsorozatának utolsó kötete vagy a magyar keresztnevek részletes eredettörténete a Noran Libro Kiadótól.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is a budapesti Vörösmarty téren várja a Kossuth Kiadó, a Noran Libro Kiadó, a Ventus Libro Kiadó és a Hangoskönyvek standján az érdeklődőket, akik az újdonságok mellett az utóbbi időben megjelent könyvsorozatok, hangoskönyvek, művészeti, tudományos album, gasztronómiai kiadvány között válogathatnak. A 83. Ünnepi Könyvhétre több új és idén megjelent könyvet mutat be a Noran Libro Kiadó.
Dedikálások a Noran Libro Kiadó standján
2012. június 9., szombat, 15:00
Engel Edit: A bécsi tolmács c. regényét,
Végel László: Bűnhődés – Naplóregény c. könyvét dedikálja.
2012. június 9., szombat, 16:00
Polgár Lea: A damaszkuszi mester c. regényét
Márton László (Párizs): Koestler asszonyai c. könyvét dedikálja.
2012. június 10., vasárnap, 16:00
Polgár Lea: A damaszkuszi mester c. regényét
Sipos Ferenc: Nevében él a nemzett – A magyar keresztnevek eredettörténete c. könyvét dedikálja.
2012. június 10., vasárnap, 17:00
Végel László: Bűnhődés – Naplóregény
Márton László (Párizs): Koestler asszonyai c. könyvét dedikálja.
Egy kis séta
Ady Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai
Szerb Antal írta: „Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő.” Költői babérokról álmodó fiatalemberként, alig huszonhárom-huszonnégy évesen is kész volt mindenből „ügyet” csinálni. Írásaiban a leghétköznapibb témákból kiindulva jutott el általánosabb érvényű társadalombírálatokig, ami természetesen sokaknak fájt. Ady ősmagyar énje minden egyes leütésében erővel csapott. „Nyakig vagyunk a középkorban, terrorizál a sötétség: ez az én esetem igazsága. A bíróság előtt sokat-sokat fogok erről és más dolgokról szólni.”
Ám hiába az elhivatottság, a nagyváradi törvényszék 1901. december 18-i tárgyaláson háromnapi fogházbüntetésre és tíz korona pénzbüntetésre szabtak ki rá.
1901-ben, az akkor már Nagyváradon „újságíróskodó” Ady Endre, kihasználva a Nagyváradi Friss Újság című napilap főszerkesztőjének igazolt távollétét, élesen kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett Kanonok sor épületeiben elzárkózó katolikus papok jólétéről, életviteléről, életmódjáról, de valójában a „klérus” ellen. Ezt követően a káptalan, az egyház nevében, beperelte az akkor költőként még alig ismert újságírót. Több mint két év telt el az első tárgyalás óta, amikor is 1903-ban végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. 1903. június 6-án vonult be a nagyváradi királyi ügyészség fogházába, és három nappal később szabadult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák, és napi fél liter borhoz is hozzájuthatott.
Az irodalomtörténet és a mai krónikások számára mind a mai napig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton teljes terjedelmében került elő. Hála és köszönet érte Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, helytörténésznek, akik együtt dolgozták fel és kísérő szövegeikben újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem száztíz éves, eltűntnek hitt dokumentumot.
Az olvasó ezúttal is meggyőződhet az alig huszonnégy éves Ady Endrének a tárgyaláson tanúsított kivételes okosságáról és bátorságáról.
Péter I. Zoltán, Tóth János: Egy kis séta – Ady Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai, Noran Libro Kiadó, 2012
Gion Nándor: Véres patkányirtás idomított görényekkel
(Naplók, interjúk és más írások)
Ezzel a kötettel, az ötödikkel, befejeződik Gion Nándor életműsorozatának kiadása. Ez a könyv az elmúlt években a sokat emlegetett, sok vihart kavaró, eddig autentikus kiadásból nem, csak kalózkiadásból ismert címadó mű mellett naplókat, interjúkat, fontosabb publicisztikai írásokat tartalmaz, némelyikük kötetben most olvasható először. Ezért az életműért, amely a szerzőt a huszadik század nagy magyar elbeszélői közé emeli, az ajándékért köszönet elsősorban őt, Gion Nándort illeti.
Gion Nándor a közelmúlt prózairodalmának egyik kiemelkedő alakja. 1983-ig, első rádiós korszaka végéig, bejárta az újságírói ranglétra összes fokát, ekkorra tehető írói pályájának kezdete is: nappalai cikkírással, éjszakái szépírói tevékenységgel teltek. Első írásai is a neoavantgárd stílusjegyeit viselték magukon, laza időkezelés, szabad asszociációkban bővelkedő nyelv jellemezte őket. Első regénye, a Kétéltűek a barlangban 1968-ban jelent meg, s elsősorban korosztályának problémáit feszegette.
Az életműsorozatban megjelent kötetek:
Latroknak is játszott – 4 regény (Noran Kiadó, 2007)
Börtönről álmodom mostanában – 4 regény (Noran Kiadó, 2008)
Az angyali vigasság – 6 regény (Noran Libro Kiadó, 2010)
Műfogsor az égből – Összegyűjtött elbeszélések (Noran Libro Kiadó, 2011)
Véres patkányirtás idomított görényekkel – Naplók, interjúk és más írások
Kiadó: Noran Libro Kiadó, Megjelenés: 2012
Polgár Lea: A damaszkuszi mester
(Regény)
Egy több generációt összekötő hegedű története. Nem is egy hegedűé, hanem egy polgári családé, amelynek tagjait egy hegedű vándorlása köti össze. Csaknem két évszázad magyar történelme, küzdés és küzdelem, csupa értelmes és megható gyönyörűség. Amikor nem a gyűrű, hanem a hegedű, egy hegedű indul vándorútra, de mindig, és mindig családon belül marad, ha múlnak is viharral az évtizedek.
A regény egy csodálatos klezmerhegedű „élő” vándorlását, történetét és sorsát beszéli el a XX. századi Magyarországon és a világon. A hegedű a történet kezdetén néma. Ettől maga a hegedű „szenved” a legjobban, hiszen ez a hangszer érez, sőt lelke van. Hangja azonban – legalábbis ekkor – nincsen.
Az elbeszélés kerete a kelet-európai zsidó revival folyamata a kétezres évek Budapestjén. A világhírű hegedűművész, a csaknem nyolcvanéves Zigenheim Jakab Junior fél évszázados bolyongás után hazatér Magyarországra örökségével, a csodálatos klezmerhegedűvel. A hegedű, amely csak annál szólal meg, akit gazdájának választ, a második világháború óta néma, Zigenheim Junior mégis több évtizeden át őrzi különös örökségét, mert küldetésének érzi, hogy a megfelelő időben továbbadja a hangszert valakinek, aki arra alkalmas. Az „örököst” a fiatal budapesti zsidó lány, Ritter Beka személyében találja meg, aki nemrégiben elhunyt apját gyászolja.
Polgár Lea első könyve, az Álmatlanság, néhány évvel ezelőtt megjelent Németországban is, és akkora sikert aratott, hogy két kiadást is megért. A Damaszkuszi mester sem indul hendikeppel.
Polgár Lea: A damaszkuszi mester, Noran Libro Kiadó, 2012, 220 oldal
Engel Edit: A bécsi tolmács
(Regény)
Egy Romániából, Erdélyből Bécsbe menekült, hat nyelven beszélő magyar asszony és családjának története. A kilencvenes években a mesélő, aki ekkor már nem menekült, a bécsi idegenrendészeti hivatalban találja magát, mint tolmács.
A regény betekintést nyújt a Fertő tói határnyitás utáni migráció földrajzi központjává vált Bécs titkaiba. A keleti országokból felkerekedett embereknek Bécs az aranyéletet ígérő nyugat-európai sikerút első állomása. Itt döbben rá a legtöbb vándor, hogy elfogyott az újrakezdéshez szánt pénz. Sokan arra számítanak, hogy a karitatív szervezetek valamelyike tárt karokkal fogadja őket, mások arra, hogy egy gazdag országban, mint Ausztria, mindig van lopnivaló, lehet csalni, rabolni. Közülük sokan korábban nem bűnöző életet éltek, saját hazájukban törvénytisztelő állampolgárok voltak, itt mégis az alvilághoz csapódnak. Aki ezt az életformát választja, könnyen fennakad a bécsi rendőrség hálóján. A szerencselovagtól a kábítószercsempészig, a tolvajtól a megtévedt szabálysértőig, a gyilkostól a könnyűvérű lányokig, a striciktől a hitelkártyacsalókig mind olyan letartóztatottak, akikkel a bécsi hatóság csak tolmács révén tud szót érteni.
Engel Edit hősnője éppen ez a hat nyelvet beszélő, magyar anyanyelvű hatósági tolmács.
A bécsi tolmács magánéletében is emberpróbáló feladatokat kap a sorstól. Mint értelmiségi nő, mint szerető anya, mint erdélyi magyar menekült és mint újdonsült osztrák polgár kell egyszer csak a sorsát a saját kezébe vennie. A történelem viharától elsodort (magyar, román, moldáv, orosz és afrikai, ázsiai) emberi sorsokra való reflektálás közben a háttérben óhatatlanul a magánéletének is tanúi vagyunk. Házassága megsínyli a helytállását, két gyermeke – zseniálisan okos lánya és a szeretetével adakozó Down-kóros fia – fokozottan igényli az anyai törődést az új hazában. Minden szinten helyt kell állnia, ő pedig, mint asszony, egyre szebb, minden erkölcsi kísértésnek ellenállva kivirul.
Engel Edit: A bécsi tolmács, Noran Libro Kiadó, 2012, 310 oldal
Sipos Ferenc: Nevében él a nemzett
(A magyar keresztnevek részletes eredettörténete)
A figyelmes olvasó már a címből gyorsan következtet: különleges és rendhagyó utónévkönyvvel ismerkedhet az olvasó. A szerző kiváló humorral írja meg az utónevek eredettörténetét, mármint minden esetben azt, amit kizárólag egy eszement író alkothat meg. Szórakoztató olvasmány, amely ismét arra emlékeztet, hogy komoly ember az, aki nem mindig veszi magát komolyan.
Tudja Ön – írja a szerző –, hogy mi köze Béla keresztnevünknek az amazonokhoz? A Beátáknak nomád ősanyáink dekoltázsához? A Mihályoknak a méhpempőhöz? És azt, hogy miként állít emléket Ildikó szavunk az írott történelmi emlékekben legkorábban megörökített állatgyógyító suttogónak? Érdekli, mely neveinket tartották erotikus vonzerejűnek pusztai őseink? Szeretné kiötölni, miképp lehetne gyermekét titokban, de szerfelett határozottan a kiszámítható karriert jelentő borospince-ellenőri hivatás felé terelni?
Mindezekre a kérdésekre és még több száz másikra meggyőző választ találhat ebben az izgalmas kötetben, amely korábban még soha nem publikált kutatások eredményeit gyűjtötte össze a magyar keresztnevek története iránt érdeklődőknek. Elolvasása nélkül ma már épp olyan kockázatos keresztnevet adományozni, mint bekötött szemmel adóbevallást kitölteni.
Sipos Ferenc: Nevében él a nemzett, Noran Libro Kiadó, 2012, 348 oldal
