Négy kemény és izgalmas sci-fi regénnyel lép a könyvpiacra a nemrég alakult Ad Astra Kiadó, melyeket mindenki kézbe vehet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is. A kiadó célja igényes és egyedi, kortárs fantasztikus regények kiadása, idén 9-10 könyvet terveznek.
A kiadó és könyvei a könyvfesztivál ideje alatt az F5-ös standon, a Millenáris Fogadóban van.
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a halhatatlan
Stílusát az írónő myth-punk néven definiálta; előszeretettel használ mitologikus és mesei elemeket műveiben. Ebben a regényében az orosz mesék mélyére ás.
A főszereplő, Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej- hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékenyemberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.
„Marija gombostűre tűzte a gyermekkorát, akár egy pillangót. Úgy szemlélte, ahogy egy matematikus töpreng el egy egyenleten. Ami adott: a világ úgy áll össze, hogy a madarak egy szempillantás alatt férjekké válhatnak, és senki nem tesz erre megjegyzést. Milyen következtetést lehet ebből levonni? Hogy mindenki más tud már erről, és csupán számomra szokatlan. Vagy csak én láttam megtörténni, és senki más nem sejti, hogy a világ ilyen. Mivel sem az anyja, sem Szvetlána Tyihonovna, sem Jelena Grigorjevna nem utalt soha arra, hogy a férjeik madarak lettek volna, Marija elvetette az első következtetést. A második azonban csak egy még bizonytalanabb és nyugtalanítóbb elmélethez vezetett.”
(e-könyvben is)
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj
Egy vérbeli és friss sci-fi regény, többek közt a közösségi média jövőjéről. A finn származású íróval pusztán az első fejezet elolvasása után azonnal szerződést kötött az angol és az amerikai kiadó is. Jean leFlambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Hamarosan viszont kezdetét veszi kalandja a Marson, ahol meg kell találnia elrejtett személyiségét.
„Vannak dolgok, amelyeket képtelenség megszokni: az érzés, amikor a felforrósodott fém átszakítja a koponyát, majd a tarkón át távozik, egyike ezeknek. Mintha lángoló tehervonat törne át a homlokomon, langyos vérpermettel és agyvelődarabkákkal borítja el a hátamat meg a vállamat, aztán hirtelen megérkezik a dermedtség – és végül a teljes sötétség, amikor minden megáll. A Dilemmabörtön arkhónjai azt akarják, hogy mindent tisztán érezzünk. Mert okulásunkra válik.
A Börtön lényege a nevelés. Illetve a játékelmélet: a racionális döntéshozatal matematikája. Az arkhónok halhatatlan elmék, bőven jut idejük arra, hogy megszállottan bíbelődjenek az ilyesmivel. Nem véletlenül őket nevezte ki a Szobornoszt – a feltöltött tudatok kollektívája, akik a Belső Naprendszert irányítják – a börtönök élére.”
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Az utóbbi évek legsikeresebb és az egyik legirodalmibb sci-fije és az utóbbi évek legtöbb díjjal kitüntetett regénye, ami egy olajválság utáni Thaiföldön játszódik, ahol a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és ahol a genetikailag módosított, szolgalelkű lány, Emiko és a kíméletlen üzletember, Anderson Lake találkozása egész Thaiföldet megrengeti.
(e-könyvben is)
„Odabent minden majdnem ugyanúgy néz ki, mint amikor először tette be ide a lábát. Félhomály, sok üres tér, elszórtan üres asztalok, lábhajtásos számítógépek némán, a sötét zugokban. A napfény keskeny pászmákban tör be a redőnyökön át, és megvilágítja Hok Széng füstölőinek szürkén kígyózó csíkjait, melyeket áldozatul gyújtott azoknak az isteneknek, akik nem védték meg őt és klánját a maláj tisztogatásoktól. A szantálfa illata fullasztó a szobában, és a sarki oltárnál még több parázslik egy tál U-Tex rizs és néhány ragacsos, légylepte mangó előtt.
Hok Széng már a számítógépénél ül, csontos lába egyenletesen hajtja a pedált, ami árammal látja el a processzorokat és a tizenkét centis monitort. A képernyő szürke fényénél Anderson észreveszi a villanást a kínai szemében, mintha attól félne, érte jöttek, hogy elhurcolják. A vénember rezzenése olyan káprázatszerű, mint a cheshire macskák álcázása – az egyik pillanatban még ott van, a másikban már eltűnt, talán ott sem volt -, de ő már elég jól ismeri a sárgakártyás kínai menekülteket, hogy felismerje az elfojtott rettegést. Becsukja az ajtót, kizárja az üzem robaját, a vénember pedig megnyugszik kissé.
Anderson köhög, próbálja elhessegetni a kavargó füstöt.
– Már mondtam, hogy ne égesd ezt a vackot!”
Lauren Beukes: Zoo city
Többszörösen díjazott urban fantasy, amiből nemsokára filmet forgatnak. A regény alternatív világában azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, miszti-kus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A főszereplő a fiatal Zinzi, lajhár társával egy különös ügyben nyomoz: egy eltűnt tinipopsztárt kell megtalálnia még a közelgő lemezbemutató előtt.
„Nem mindent lehet megtalálni, ami elveszett. Például a fiatalságot sem. Vagy az ártatlanságot. Vagy, sajnálom, Mrs. Luditsky, a magas ingatlanárakat, ha valahová elkezdett bekúszni a nyomornegyed. A gyűrűk viszont egyszerűek. Szintúgy: elveszett kulcs, szerelmes levél, imádott játék, rossz helyre tett fénykép, eltűnt végrendelet. Egyszer egy elveszett szobára is ráleltem. De jobb szeretek a könnyebb dolgoknál maradni, az apróságoknál. Végtére is a legutolsó valóban komoly következményekkel járó dolog, amire sikerült rátalálnom, egy mocskos kábítószer-függőség volt. És lám, hová vezetett!”
