Milyen lenne, ha J.K. Rowling felnőtteknek írta volna a Harry Pottert vagy, ha Stephen King szerelmes történetek szövögetésére adná a fejét?
Valószínűleg hasonlóan egyedülálló könyv születne, mint Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan című regénye, amely az amerikai írónő első Magyarországon megjelenő kötete. A külföldön nagy népszerűségnek örvendő és számos írói díjat besöprő Valente saját stílusát viccesen mythpunkként definiálja, ami annyit takar, hogy folklór elemeket és mítoszokat öltöztet a posztmodern fantasztikum köntösébe. A Marija Morevna és a Halhatatlan is egy ilyen borzongatóan izgalmas elegyre épül, a történet középpontjában egy felkavaró, szívfacsaró és pusztító szerelmi háromszög áll.
A 32 éves Catherynne M. Valente fiatal kora ellenére nemzetközi berkekben már felkapott írónak számít, több munkáját ismerték el rangos jelölésekkel, díjakkal. 2007-ben például egy kategóriában versengett Stephen Kinggel a World Fantasy Awards legjobb regény díjáért, 2010-ben pedig Hugo Awardra jelölték Palimpsest című regényéért. Érdekesség, hogy 2001-ben ugyanezt a díjat kapta meg J.K. Rowling a Harry Potter és a Tűz Serlegéért. Az elismerések sorának itt még nincs vége: Valente 2009-ben bezsebelte a Mythopoeic díjat The Orphan’s Tales című kétkötetes mesefolyamáért, melynek első részével James Tiptree Jr. díjat is nyert.
A most debütáló Ad Astra Kiadó gondozásában megjelenő Marija Morevna és a Halhatatlan című regényének elkészülésében fontos szerepet játszott orosz származású férje és annak családja, ők vezették be ugyanis az írónőt az orosz folklór világába. A könyvet a Locus írói szakmai magazin a tavalyi év legjobb könyvei közé sorolta, az olvasók pedig beválasztották a 2011-es év 15 legjobb regénye közé az egyik legrégebbi zsáner weboldalon.
Szerelmi háromszög orosz folklór díszletben
Marija Morevna és a Halhatatlan
A Magyarországon kuriózumnak számító, április 23-án megjelenő könyv egy szerelmi háromszög kialakulásáról, a benne élők vívódásairól és párkapcsolati kérdésekről szól, mely történetet a kötődés, a függés és az uralkodás szimbólumai színeznek ki. Mindehhez az orosz mitológia és a múlt századi Leningrád történelmi viharai szolgáltatják a díszletet. Gyakran mondják, hogy a férfinél elég, ha szebb egy fokkal az ördögnél. De mi van akkor, ha magához az ördöghöz megyünk hozzá?
A regény főhőse egy érzékeny és akaratos fiatal lány, Marija, akit szinte megbabonáz a titokzatos és halhatatlan Koscsej, aki a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kezes báránynak. Ő az örök csábító, az ellenállhatatlan férfi, akinek szerelme birtokló és pusztító. Marija se veled, se nélküled kapcsolatba bonyolódik a kegyetlen Koscsejjel, imádja a férfit, aki egyszerre gondoskodik róla, szereti és bántja. Majd belép az életébe Ivan, a jófiú, aki gyengédségével, kedvességével leveszi lábáról. Vajon képes jó döntést hozni Marija, vajon kell-e választania a két férfi szerelme között?
„Most azonban, kérlek, figyelj rám, és tedd, amit mondok! Tudom, hogy ez nehéz számodra… nem választottalak volna, ha nem esne nehezedre némának és engedelmesnek lenni! De rendkívüli dolgot viszünk véghez mi ketten. Tudod, mit teszünk? Elmondom, hogy később ne mondhasd, hogy megtévesztettelek. Kivesszük az akaratot az állkapcsodból – mert abban lakozik –, és egészen apróra nyomjuk össze a két kezünk között, mint egy darab tésztát. Megsodorjuk, megnyomogatjuk, míg egészen kicsi nem lesz, olyan parányi, hogy elfér egy tű fokában, amelyet egy tojásba rejthetünk, azt pedig egy tyúkba, azt egy libába, azt meg egy szarvasba. Amikor végzünk, nekem adod az akaratodat, és én biztonságba helyezem a számodra. Ehhez különösen értek. Mondhatni, őstehetség vagyok. Te azonban… – Koscsej vodkát töltött neki. Az úgy csordogált Marija poharába, akár egy dallam. A lány torka összetapadt, olyan száraz volt, olyan szomjas – …újonc vagy még. Vagy még az újoncnál is zöldfülűbb. És mint egy jó újoncnak, meg kell tanulnod lenyelni a büszkeségedet.”
