„A színészet nem hasonlítható össze a kerékpározással. Néhány évi szünet után nem megy az embernek csak úgy automatikusan. Tudtam, hogy képes vagyok rá, de önmagamnak is be kellett bizonyítanom. Fantasztikus élmény volt.” Audrey Hepburn ma lenne 85 éves.
Hollywood nagyasszonyai között ő a megronthatatlan szívű törékeny szent — sebezhető, de maradéktalanul előkelő is. Habár sérülékenynek látszott, sohasem omlott össze a nyomás alatt, és amikor visszavonulása után jószolgálati nagykövet lett az UNICEF-nél (abban az időben a hírességek jótékonysági munkája még nem volt divatos), azt olyan komoly odaadással és elkötelezettséggel végezte, hogy még az edzett politikusokra is nagy hatással volt. E hivatás nemzetközi diplomataként életének és színészi karrierjének logikus tetőpontja volt.
„Az őzikeszemű angyal”
Május 4-én lenne nyolcvanöt éves Audrey Hepburn, az „őzikeszemű angyal”, egy korszak legkedveltebb filmcsillaga. Vérbeli kozmopolita volt. Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven Belgiumban született 1929. május 4-én Brüsszelben holland és angol-ír szülőktől (anyja bárónő volt, apja bankár), Belgiumban, Hollandiában és Angliában nőtt fel, a második világháborút a náci megszállás alatt élte át. Azt mondják, olyan szörnyűségeknek volt tanúja a megszállás alatt, hogy később, 1959-ben visszautasított egy szerepet az Anna Frank naplójában, mert túl sok fájdalmas emléket idézett volna. Arra is céloznak, hogy későbbi gondjai az anorexiával a háború alatti alultápláltsággal kezdődtek (egyszer bevallotta, hogy tulipánhagymákat evett).
A háború után teljesen a tánctanulásnak szentelte magát, ám Audrey nagyon is jól tudta, hogy az ő balett-tánca nem nevezhető éppen szigorúan ortodoxnak. „Túl magas voltam, mindent elkövettem, hogy előnyömre fordítsam azt. Az allegro helyett, vagyis hogy kis, szaggatott mozdulatokkal dolgozzam én az adagióra szorítkoztam, hogy jobban hangsúlyozhassam a vonalaimat.” A szünidőkben alkalmi munkákat vállalt: volt fogorvos mellett asszisztens és irodai alkalmazott, esténként olykor francia társalgási órákat adott, gyakran dolgozott fillérekért fotómodellként is divatlapok fényképészeinek, akik megkedvelték, és méltányolni kezdték a lán karcsú alakját, munkakedvét, így egyre több felkérést adtak neki.
1948-ban debütált balerinaként, a következő években filmekben is kapott kisebb táncos szerepeket. Ezek egyikében látta meg Colette, a híres francia írónő, akinek rábeszélésére 1951-ben elvállalta a címszerepet a Gigi színpadi változatában. Az amszterdami modellkarrierét elhagyó kezdő táncos és színésznő apró szerepekben bontakozhatta ki tehetségét (leginkább az 1951-es The Lavender Hill Nobban figyelemre méltó), majd 1953-ban jött a hercegnő William Wyler Római vakációjában, amit eredeti helyszíneken forgattak Rómában. A produkciónak jól jött a kozmopolita előélet, mert európai városokban, köztük Amszterdamban készült stílusos felvételeket illeszthettek be róla, és beszél is néhány szót hollandul a film végi audencián. Hepburn folyékonyan beszélt öt nyelvet, ami később nagy segítségére volt humanitárius munkájában.
A Római vakáció sikere a csillagok közé röpítette, és egy Oscart is kapott, mindössze huszonnégy évesen. Ezt Tony-díj követte a legjobb drámai színésznő kategóriájában 1954-ben az Ondine-ért. Az egész baby boom nemzedék imádta mint a modern fiatal nő példaképét. Bár a holland, a belga és az angol sajtó is magáénak követelte immár az egész világé volt. Későbbi karrierje valójában sem elég hosszú, sem különösebben elmélyült — csupán tizenöt komoly szerepet játszott 1953 és 1967 között –, ám annyira következetes, hogy az a moziban ritkán látható egységet alkot. Minden figurája így vagy úgy a nevelődésről szól. Jóllehet úgy tűnhet, hogy a szigorú kiképzés helyett a kellemes kalandot valósítja a Római vakációban, de közben Gregory Peck mégis oktatgatja a világ folyásáról. „Gregory Peck minden jelenet előtt megnyugtatott. Nagyon profi és nagyon alapos, ha a munkájáról van szó… Igen hamar megtanultam feloldani a feszültséget magamban, és igényeltem is Peck és Wyler irányítását.” Legsikeresebb alakításaiban (Sabrina, 1954; Az apáca története, 1959; A gyerekek órája, 1961; Álom luxuskivitelben, 1961; My Fair Lady, 1964) a kiválóság mögött mindig ott van a gyakorlás, az erőfeszítés és a jó modor. Aligha meglepő, hogy az iskolai tanárok kedvenc színésznője.
Álom luxuskivitelben
A bájos, filigrán, természetes színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége képes volt legyőzni az ötvenes évek filmvilágának kebelbombáit is. Már puszta megjelenésével, eleganciájával megváltoztatta a divatot; 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján.
Audrey Hepburn elvállalta a főszerepet és halhatatlanná tette Holly Golightly alakját az Álom luxuskivitelben című minden idők egyik legkedveltebb filmjében, melyet Julie Andrews férje, Blake Edwards rendezett. A film Truman Capote 1958-ban megjelent Breakfast at Tiffany’s című kisregényét dolgozta fel, Audrey Hepburn mellett George Peppard alakította a főszerepet. A film varázslatos zenéjéről Henry Mancini gondoskodott.
„Elolvastam Capote könyvét és nagyon tetszett. Borzasztóan féltem azonban, hogy nem vagyok alkalmas erre a szerepre. Azt hittem, nincs érzékem az ilyen jellegű vígjátékhoz. A szerep extrovertált jellemet követelt, csakhogy én nem vagyok extrovertált, hanem introvertált vagyok. Azonkívül éppen az a fajta „csavarosság” kellett hozzá, ami annyira nehezemre esik. Egyszerűen úgy éreztem, nem vagyok elég tehetséges a szerephez. De mindenki rábeszélt. Így végül is elfogadtam. A forgatás szakadatlan kínszenvedés volt.”
Holly Golightly megformálása jelentős imázsváltást jelentett Hepburn pályáján. Később viszont a színésznő – és több kritikus is – úgy gondolta, hiba volt ráosztani ezt a szerepet. Az egyik lap kritikusa szerint „Audrey Hepburn a legvarázslatosabb szereposztásbeli tévedés, ami csak elképzelhető”. Ennek ellenére az Álom luxuskivitelben egyike a színésznő legnépszerűbb filmjeinek és alakításainak. Az általa előadott Moon River című betétdalt azóta csillagok tucatjai énekelték el, Henry Mancini szerint viszont egyikőjük előadása sem közelítette meg Audrey Hepburnét.
George Cukor 1964-ben őt választotta Elisa szerepére a My Fair Lady hollywoodi változatában, énekhangját Julie Andrews kölcsönözte. A producer Jack L. Warner így magyarázta a választást: „Semmiféle titokzatos hátsó gondolat nem bujkált azon döntésem mögött, hogy Audreynak adom a szerepet. Julie Andrews, minden bája és tehetsége ellenére, nem volt több, int egy Broadway-csillag: igazából csak azok ismerték, akik látták a musicalt. Ezzel szemben az Egyesült Államok és külföld ezer és ezer városában elég volt kimondani az „Audrey Hepburn” nevet, és máris tudta mindenki, hogy egy szépségről, egy nagy tehetségű filmcsillagról van szó.”
A film hatalmas siker lett, noha a forgatása alatt több gonddal is meg kellett küzdeni: egyik köztük Hepburn magánéleti válsága volt, aminek következtében férje, Mel Ferrer és közte parázs vitáktól volt hangos az öltöző. Az én szakmámban tudnia kell az embernek, ki csalogatja be a fizető nézőt a moziba.”
Remek volt kettőse Peter O’Toole-lal a Hogyan lopjunk egymilliót? című habkönnyű krimikomédiában, aminek oldottabb forgatása lelkileg is jó hatással volt a színésznőre: a kék szemű O’Toole korántsem cáfolta meg ír temperamentuma hírét, állandóan ugratta és szórakoztatta partnernőjét.
A fiús színésznő kétszer ment férjhez, Mel Ferrer színészhez és Dr. Andrea Dottihoz; két házasságából egy-egy fia született. 1990-ben tulipánt neveztek el róla. Első férje, Mel Ferrer amerikai színész-rendező és producer volt, akit a mozinézők elsősorban a Háború és béke hollywoodi változatának Bolkonszkij hercegeként ismernek. Az 1956-ban forgatott nagyszabású film egyben magánéleti fordulatot is hozott a színész számára: ekkor vette feleségül a Natasa Rosztovát alakító Audrey Hepburnt. Ő már a harmadik neje volt, 1968-ig éltek együtt, és ez idő alatt művészi kapcsolatuk is gyümölcsöző volt. Az Andrea Dottival kötött házassága tele volt fájdalommal, férje többször megcsalta, amit ő eleinte megpróbált titkolni és kezelni, ám fia, Luca világra jövetele után már nem tagadhatta kudarcát. Visszavonulása után ismerkedett meg Robert Wolders színésszel, akivel úgy határoztak, hogy törvényes házasságkötés helyett a házasságszerű együttélést választják. Audrey Hepburn ekkor, élete utolsó szakaszában kezdett jószolgálati munkája és fiai nevelése, illetve segítése mellett kiegyensúlyozott életet éli.
A Római vakációért elnyert Oscar-díj után még négy alkalommal jelölték a filmvilág legrangosabb kitüntetésére, több alkalommal megkapta a New York-i Filmkritikusok díját és a Brit Akadémiai díjat. A publikum is rajongott érte, az elbűvölő mosolyú, kecses filmsztár sokak kedvence volt.
Sztárból diplomata
„Nekem csak azt a lehetőséget adták meg, hogy beszéljek azon gyermekek helyett, akik nem tudnak magukért szólni.” 1958-ban visszamondta a főszerepet a Gigiben (mely a francia származású Leslie Caroné lett végül), noha ő játszotta a Broadwayn. Az 1960-as évek végétől fokozatosan eltávolodott a színészettől, 1967-ben visszavonult, hogy idejét családjának szentelhesse, és az UNICEF-nek dolgozott Afrikában és Latin-Amerikában. Olyan szakértelemre tett szert e hivatásban és oly megbecsültségre, hogy elsősorban mint szakértő támogatóra gondolt már magára, mint színésznőre. Alkalmilag többször is visszatért, 1979-ban Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Spielberggel forgatott Mindig (1989) volt. Egy igazi angyal lefegyverző szellemességével és bájával.
Mint jószolgálati utazó nagykövet Etiópiában, Szomáliában, Szudánban és Vietnamban szerzett tapasztalatairól mély megrendüléssel beszélt. 1992 végén rákban megbetegedett, és 1993. január 20-án halt meg. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják
Az UNICEF bizottsága Audrey Hepburn tiszteletére adománygyűjtő honlapot indított útjára az ENSZ Gyermekalapjának, hogy így gyűjtsenek felajánlásokat az éhező gyerekek számára. A unicef.it/audrey címen elérhető oldal az alultápláltság ellen veszi fel a küzdelmet, ez az életének utolsó éveiben az ENSZ jótékonysági nagyköveteként szolgáló világhírű színésznő számára is fontos ügy volt.
A honlap révén az olasz UNICEF szeretné még inkább valóssá és láthatóvá tenni azt a segítséget, amelyet Audrey Hepburn akart nyújtani az éhezés, a szegénység és a háború áldozataivá vált gyerekeknek – fogalmazott a szervezet. A világhírű filmcsillag sokat utazott az UNICEF nagyköveteként, hogy saját szemével lássa a drámai helyzeteket.
Az internetes oldal fontos része az Audrey barátai elnevezésű klub, amelyet a színésznő fiai, Sean Hepburn Ferrer és Luca Dotti hozott létre a színésznő jótékonysági munkásságának fenntartására.
