A média jóvoltából lépten-nyomon találkozhatunk idealizált mellekkel, de vajon tudjuk-e, hogy milyenek az igazi mellek? Megcsodáljuk-e a női keblek egyediségének szépségét, vagy annyira hatása alá kerültünk korunk s kultúránk nyílt és burkolt üzeneteinek, hogy fanyalogva fordulunk el attól a látványtól, ami nem felel meg az idealizált képnek? Vajon milyen gondolatok, érzelmek bújnak meg a legtöbbször manipulált látszat mögött?
A kötetben megszólaló nők kendőzetlen őszinteséggel tárják elénk, hogy melleik milyensége hogyan formálta önmagukról és nőiségükről kialakult képüket, párkapcsolataikat, szexualitásukat. Történeteikből kibontakozik a mellek titkos élete: a felszín alatti csöndben megbúvó bizonytalanságok, szorongások, mély megélések, nagy horderejű felismerések dimenziója ugyanúgy, mint a kedves visszajelzések, izgató érintések szép emlékei, vagy épp a szoptatások bensőséges pillanatai.
Hoppál Bori megmutatja sokféle nő sokféle mellét, mesélteti is őket, de kultúrtörténeti és egészségügyi oldalról is alaposan körüljárja a témát. A könyvet olvasgatva rádöbben az ember, hogy a női mell marketing eszköz, és talán nem is olyan, mint amilyennek alakult a serdülővé válás során, mert a női mellet szinte kizárólag idealisztikusan ábrázolják, és nem a valóságos mivoltában. Pedig a női mell is, ahogy az a tulajdonosa saját külső és belső jegyekkel bír.
A személyes történetek mellett a szerző bepillantást nyújt a keblek kialakulásának evolúciós elméleteibe, anatómiájába és kultúrtörténetébe, és felteszi a kérdést: vajon milyen üzenetekkel ássa alá a média, a fogyasztói társadalom és az egészségügy a nők saját testükbe vetett bizalmát. A serdülőkorról, szexualitásról, szoptatásról, rákról, öregedésről szóló fejezetek az újszerű kérdésfeltevésen és érdekes információkon túl, gyakorlati segítséget is nyújthatnak ahhoz, hogy a nők életük bármelyik időszakában több elfogadással, szeretettel és örömmel gondolhassanak melleikre.
„Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi című könyvének egyik szereplője tömören foglalja össze a mell (férfiszempontú) lényegét: »A mell a miénk, csak rajtatok van.«”
A könyv első része betekintést nyújt korszakról korszakra, hogy milyen eszmék, mozgalmak, intézmények, és igen, érdekek határozták meg és befolyásolták a nyugati kultúrtörténetben a keblekhez való viszonyulást. Mert noha ennek a testrésznek a megítélésében a nők a legautentikusabb források, mégis mintha a nők jelezhetnék a legkevésbé saját elképzeléseiket mellükről. A partner, a gyermek, a marketing- és reklámszakma, a divatdiktátorok, az orvosok, a plasztikai sebészek, a szex- és pornómagazinok és a filmipar, mind, mind mintha jobban értene a keblekhez, mint maguk a keblek tulajdonosai.
Hoppál Bori női testtudatoktató, szülésfelkészítő és dúla. Magyarországon úttörő jellegű tevékenysége során igyekszik ráébreszteni a nőket az önmagukban rejtőző belső tudásukra, bölcsességükre, előadásaival, egyéni és csoportfoglalkozásaival pedig segít abban, hogy újratanulják, újra felfedezzék, újra megszeressék a testüket, és ezáltal a lehető legteljesebben élhessék meg nőiségüket.
Hoppál Bori: Kebelbaratnők, Jaffa Kiadó, 2010, 2940 Ft
