Az ismeretlen Uránia – Fejezetek egy filmszínház történetéből címmel tekinti át a Nemzeti Filmszínház és az otthonául szolgáló épület 125 éves történetét a 260 fotóval illusztrált tanulmánykötet.
Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2021-ben több évfordulót is ünnepel. 125 éve épült az intézménynek otthont adó Rimanóczy-ház, amely pár évre rá Uránia néven az ismeretterjesztés fellegvára lett. 120 éve pedig ez az intézmény forgatta le az első, már játékfilmes elemeket is tartalmazó magyar filmalkotást, A tánczot, amelynek 1901. április 30-i urániabeli bemutatója a magyar filmtörténet kezdete – idézi fel az Uránia által az MTI-hez eljuttatott közlemény.
Építtetője Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó volt, az épületet Schmahl Henrik tervezte, aki sikeresen ötvözte a velencei gótika, az itáliai reneszánsz formai elemeit az arab-mór építészet díszítőelemeivel, így jött létre Budapest egyik legmeghatározóbb mór stílusú épülete.
Az orfeum Oroszi Antal vezetésével, Oroszi Caprice néven működött 1896 októbere és 1898 májusa között. Az első vetítésekre ebben az időszakban, a zenés-táncos műsor részeként került sor az épületben. Oroszi vállalkozása azonban kérészéletűnek bizonyult. Rövid átmeneti időszak után, 1899 őszén az Uránia Tudományos Színház költözött az épületbe.
Mint a filmszínház emlékeztet, a tudományok népszerűsítésére létrejött Uránia Tudományos Színház már a kezdetektől használt egyperces kis mozgóképeket. 1901-ben azonban Pekár Gyula tánctörténeti előadásához elkészültek az első saját felvételek: Zitkovszky Béla fotográfus, az Uránia technikusa az általa fejlesztett felvevővel, többnyire az épület tetőteraszán rögzítette azokat az 1-2 perces táncjeleneteket, amelyekben Blaha Lujzától Hegedűs Gyuláig a kor színpadi sztárjai vállaltak szerepet.
Az első magyar film tekercsei ugyan elvesztek, de emlékezetüket őrzi az Uránia, amely 120 éve állandó helyszíne és szereplője a magyar filmtörténetnek, 2002-es műemléki helyreállítása óta pedig Nemzeti Filmszínházként szolgálja a magyar filmkultúrát – hangsúlyozza a közlemény.
A Nemzeti Filmszínház Nonprofit Kft. kiadásában, a Méry Ratio kiadó gondozásában napokban megjelent kötet először kísérli meg mélységeiben feltárni a világ legszebb mozijai között számon tartott Uránia, valamint a neki otthont adó épület történetét. A Buglya Zsófia filmesztéta által szerkesztett kiadvány tanulmányait interjúk, irodalmi szövegrészletek, visszaemlékezések, korabeli újságcikkek és mintegy 260 illusztráció – látványterv, térkép, tervrajz, plakátgrafika, képeslap, dokumentumértékű fotó – egészítik ki.
A 340 oldalas kötet négy nagyobb egységre tagolódik. Az első az épület históriáját mutatja be. A Rimanóczy-ház keletkezés- és felújítástörténetét Kelecsényi Kristóf művészettörténész bontja ki; Torma Ágnes művészettörténész az Alhambra-stílus európai divatjának kontextusában helyezi el az épületet; a 2002-es rekonstrukciót pedig Mányi István, a felújítás vezető építésze és Szebeni Nándor, a restaurálások irányítója idézi fel.
A második szakasz az épület átadásának idejébe visz vissza, és a névadó Uránia megnyitása előtti három év eseményeivel foglalkozik: Molnár Dániel színháztörténész az Oroszi Caprice mulató rejtelmeit tárja fel, Csordás Lajos városkutató pedig a ház szűkebb környezetéről, az egykori Kerepesi (ma Rákóczi) út világáról ad képet.
A harmadik szövegblokk az Uránia Tudományos Színház működésére koncentrál. Új megközelítésben mutatja be az intézmény programját Perényi Roland társadalomtörténész, Magyar Bálint 1966-os némafilmtörténetének friss jegyzetekkel ellátott részlete az Uránia filmgyártásának dimenzióit vázolja, míg A táncz keletkezéstörténete a korabeli sajtó beszámolóin keresztül elevenedik meg. Az intézmény szűkebb értelemben vett teátrumi múltjának részleteiről Gajdó Tamás színháztörténész nyújt áttekintést.
A leghosszabb időszakot, bő száz év fejleményeit az Uránia mozi múltjára összpontosító negyedik fejezet öleli fel. Az 1910-es évek mélyreható változásait, a mozivá válás folyamatát Buglya Zsófia világítja meg, Barkóczi Janka filmtörténész a német érdekkörbe tartozó UFA-Uránia időszakát (1930-1944) dolgozza fel. Murányi Gábor történész a 2. világháború után a kommunista párt kezelésébe vett Uránia programjának erőszakos szovjetizálásáról ír.
Az ötvenes évek filmkultúrájában Forgács Iván és Varga Balázs filmtörténészek jelölik ki az Uránia helyét; az ezt követő évtizedeket, amelyekben a filmszínház besimul az egy kézbe vett fővárosi mozik állományába, a filmtörténész Kelecsényi László visszaemlékezése idézi fel. Végül az olvasó bepillanthat a Nemzeti Filmszínház kulisszái mögé. A gyors eligazodást megkönnyítendő a kötetet kronológiai áttekintés zárja.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent album az Uránia forgalmazásában lesz kapható. A könyvbemutatót a közeljövőben, a járványhelyzet alakulásának függvényében tartják.
