„Valaki útravált…” – Az úton levő és kiútkereső Ady Endre című kötet egy új aspektusból – Ady valós, fizikai utazásai, úton levései felől – közelít az életműhöz. Továbbá megmutatja Ady belső kiútkereséseit, kételyeit, félelmeit is.
A kialakult járványhelyzet miatt az Országos Széchényi Könyvtár idejekorán kényszerült bezárni A magyar kultúra napján megnyílt nagy sikerű „Fut velem egy rossz szekér” című Ady-kiállítását, mely a költő külső és belső utazásai felől közelített az életműhöz, annak különböző helyszíneit, színtereit és stációit felidézve.
A nemzeti könyvtár gyűjteményéből származó Ady-relikviáira épülő tárlattal, annak választott tematikájával szoros összefüggésben jelent meg a „Valaki útravált…” – Az úton levő és kiútkereső Ady Endre gazdagon illusztrált album Boka László – Rózsafalvi Zsuzsanna szerkesztésében.
Ady Endre halálának centenáriumi évét követően e gazdagon illusztrált díszalbum az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő páratlan, a maga egészében forrásértékkel bíró dokumentumkincset kíván a nagyközönség számára megmutatni.
„Az utazás, az úton lét vagy az elindulás, útra kelés Ady versvilágában központi szimbólumnak számít. Versnyelvének gyakori utazásmotívumai azért is fontosak, mert látomásokká növesztett képeiben, plasztikus és eleven soraiban, közismert motívumaiban saját korának olvasói is azonosnak gondolták a versekben megszólaló szubjektumot a konkrét életrajzi szerzővel, a költő-újságíró Ady Endre figurájával. Ady élete igen jelentős részét valóban úton, utazásokkal, hazájától-otthonától távol töltötte. Az otthonosság helyett az átmenetiség, a meg nem érkezés, az ideiglenesség létformái idéződnek fel alakja, versei kapcsán.
ADY ENDRE: VALAKI ÚTRAVÁLT BELŐLÜNK
(Schöpflin Aladárnak küldöm)
(részlet)
Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsúzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sújtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben
Panasszal égünk, hangtalan.
Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak fordított tükör
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.
Az utóbbi száz esztendőben számos visszaemlékezés és értekezés számolt be e kacskaringós életút legfontosabb mozzanatairól és helyszíneiről, Ady szívének kedves vagy éppen viszolygott városairól, élete kávéházakba, szerkesztőségekbe, panziókba, hotelszobákba, később pedig már szanatóriumokba vezető eseménysorairól, mindazonáltal meglehetősen kevés írás foglalkozott magával az úton levő, az utazó Ady Endre személyiségével és az utak személyiségfejlődésre tett hatásairól, az identitásformálódás így megmutatkozó csomópontjairól és kérdéseiről.
Ady európai és kárpát-medencei kószálásai, a gyakori helyváltoztatás fizikai mozgásai minden esetben valami többnek, a keresésnek, az űzöttségnek, az elégedetlenségnek, a helyét nem lelő egyénnek a jelképei, emellett az örök reménynek is a szimbólumai. Tudjuk, hogy a költő elvágyott szűkebb környezetéből, társadalma realitásaiból, de végképp elszakadni nem tudott attól. Vonzotta minden új; sokszor boldogságát, békéjét, szerelme kiteljesedését is az utazásoktól, magától a helyváltoztatástól remélte. Útjai végén azonban gyakran csalódott, nem kapta meg a várt enyhülést, élete egyre magányosabbá, egyre kiúttalanabbá vált, s már visszafordulni sem volt lehetséges.
Kötetünk e megfontolásokból egyrészt a nagyközönség előtt többnyire ismeretlen hagyatékegyüttest kíván megmutatni Ady Endre halálának centenáriuma alkalmából. Másfelől Boka László és Rózsafalvi Zsuzsanna két keretező tanulmánya révén egy eddig kevéssé vizsgált aspektusból – Ady külső és belső utazásai felől – közelít az életműhöz, annak különböző helyszíneihez, színtereihez és stációihoz.
Az albumunkba beválogatott képanyag az Országos Széchényi Könyvtár ún. Ady-gyűjteményének legértékesebb szelete: autográf versek, fényképek, levelek, képeslapok, önéletrajzok és visszaemlékezések, első kiadások dedikációi és személyes relikviák alkotják, melyeket a választott tematika mentén csekély mértékben kiegészítettünk egyéb közgyűjteményekben őrzött dokumentumkincsek fotóanyagával.
Bízunk benne, hogy az így létrejött, összességében mintegy 350 relikvia fotóanyagát bemutató albumunk egyszerre méltó tisztelgés a most száz esztendővel ezelőtt elhunyt költőóriás előtt, s egyben az életmű újraolvasására ösztönző, Ady-képünket árnyalni tudó értékes kiadvány is.” (Részlet a kiállítás anyagából)
„Valaki útravált…” – Az úton levő és kiútkereső Ady Endre – szerk.: Boka László – Rózsafalvi Zsuzsanna, Országos Széchényi Könyvtár – MMA Kiadó
