A történelmi Magyarország borvidékei és legelterjedtebb szőlőfajtái mellett a borokkal, borkóstolással kapcsolatos alapismereteket veszi számba Bortankönyv – A Kárpát-medence borai címmel a Borkollégium Mészáros Gabriella, Nagymarosy András és Rohály Gábor által jegyzett legújabb kötete.
A borvilág gyorsan változik, követése igazi kihívás az igényes szakember és fogyasztó számára is. Könyvünk a 2010-11-es adatbázisokban található információkat tartalmaza, de mivel a folyamatos tanulás mindannyiunk számára elengedhetetlen, a változásokat folyamatosan elérhetővé tesszük a Borkollégium honlapján. Az önálló munka megkönnyítése érdekében a borismeret leghasznosabb weboldalainak elérhetőségét szintén közöljük. Könyvünkben még egy újdonsággal szolgálunk a magyar olvasóknak és szakembereknek: megtanulhatják a nehezen kiejthető – főképp francia – szavak helyes kiejtését. Sajnos rendszeresen találkozunk arcpirító hangformálással – ne szégyelljünk tanulni! Mészáros Gabriella, Bortankönyv – A világ borai
A Bortankönyv-sorozat tavaly megjelent első, magyar nyelven hiánypótlónak számító része a világ borvidékeit tekintette át. A két könyv együtt tartalmazza a nemzetközileg egyik legelismertebbnek számító Wine & Spirit Education Trust (WSET) képzésének alap-, közép- és felsőfokú anyagát, sőt a nemzetközi rész némileg több is annál – mondta Mészáros Gabriella az MTI-nek.
Mint hozzátette, a 330 oldalas második kötet szintén elsősorban a tanulni vágyóknak szól, rajtuk kívül természetesen bármelyik, a borok világa iránt érdeklődő olvasónak is. „Örömmel láttam, hogy az akár Rusztra, akár Londonba WSET-diplomakurzusra járók nagy előszeretettel forgatják az első kötetet, és az mondják, keveset kell mellé olvasni” – számolt be a szerző.
Megjegyezte azonban, hogy az aktualitásokat folyamatosan nyomon kell követni, mert a borvilág folyamatos változásban van. „Amikor elkezdtük írni az első részt, még nem gondoltam például, hogy ki kellene térnünk Kínára, Indiára vagy Japánra, de Ázsia mára komoly tényező lett” – szólt a borpiac jelenleg zajló átrendeződéséről.
A Bortankönyv Kárpát-medencei kötete előzményének a szintén borkollégiumos kiadású Terra Benedicta tekinthető, amely foglalkozott a kóstolással, a bor kémiájával, történelmével, a szőlőfajtákkal, a gasztronómiával, a borvidékekkel, de ezt frissíteni kellett. Mészáros Gabriella elmondása szerint az utóbbi években rengeteg új termelő került ki boraival a piacra, és valamelyest megváltozott a hazai borvidékek összetétele, az ott készülő borok stílusa is. „Jó néhány olyan szőlőfajta feltűnt, amely korábban már nem vagy még nem volt jellemző Magyarországon. Ilyen a syrah vagy régi magyar fajták, a kövérszőlő, a kövidinka, illetve a sárfehér, amelyet korábban csak pezsgőkészítésre használtak az Alföldön”.
A magyar borok minősége is sokat javult: a kilencvenes években örülni lehetett, ha a fogyasztó talált néhány olyan hazai bort, amelyre lehetett emlékezni, mára azonban jelentősen jobb a helyzet. Kiemelte: azok, akik a kilencvenes évek elején elkezdték a munkát – elsősorban a villányi termelők: Gere Attila, Gere Tamás, Tiffán Ede, Bock József vagy Egerben Thummerer Vilmos, a Somlón Györgykovács Imre -, nagyon sokat tettek azért, hogy valami történjen. „Az elmúlt tizenöt-húsz évben a világ bordivatja jelentősen megváltozott. A gyümölcsösséget ma már nem lehet negligálni, a leglényegesebb tehát a fehér- és a vörösboroknál is az, hogy ne csak a terroirt és a termelő saját stílusát fejezzék ki, hanem mindenki azonnal felismerhesse, szőlőből készültek” – hangsúlyozta Mészáros Gabriella.
Beszámolója szerint utóbbiról a kilencvenes években, a kétezres évek elején időnként megfeledkeztek a magyar borászok. Azóta igényesebb lett a piac, és nem csupán a fogyasztók, de a termelők körében is egyre több a fiatal. Mészáros Gabriella elárulta, hogy tervbe vették a Bortankönyv két kötetének angol nyelvű kiadását is, és ha ez megvalósul, a könyvek új, színes külsőt kapnak.
„A Bortankönyvről annyit, hogy könyv ez a javából. Ami tudást a világban földről, szőlőről, napsugárról, szélről, csapadékról és évjáratról írtak, azt itt nagy jártassággal és tapasztalattal rendbe szedték. Legfontosabb üzenete szívem szerinti: „panta rhei”, minden folyik. Az epheszoszi Hérakleitosz nagy okossága, hogy ugyanabba a folyóba nem léphetünk, mert változás a világ lényege. Pillanatfelvételt kapunk tehát, hogy a kétezer-tizenegyedik esztendőben hová jutottunk. Nem csak mi magyarok, de a többiek is körülöttünk. Mit érdemes számba venni, ha borásznak, szőlésznek vagy rátermett borrajongónak áll az emberfia. Amúgy persze a borban is az ember a legizgalmasabb. Ki milyen utat jár be, milyen megoldást választ, hogy közelebb kerüljön a minőséghez, önmagához és embertársaihoz? Szóval tankönyv ez, annak is első megjelent kötete. Borászok, borivók és borkínálók mankója, tükre. Kultúra ott kezdődik, ahol megjelenik az enciklopédikus igény, hogy leírjuk tudásunkat. Volt már ilyen fényes időszak a magyar borkultúrában. Be’ jó volna, ha megint ránk köszöntene!” Szepsy István, Bortankönyv – A világ borai
