Gary Cooper, Mae West, Sophia Loren, François Truffaut, Jim Jarmusch vagy Steven Soderbergh, Jancsó Miklós vagy Pálfi György. A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál megkérdőjelezhetetlen ranggal bír a filmvilágban mindenki számára.
„A fesztivál egy politikamentes senkiföldje, egy mikrokozmosz, amivé abban az esetben válhatna a világ, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra és egy közös nyelv használatára lennének képesek.” (Jean Cocteau)
Filmek, bankettek, partik
A franciák a XX. század harmincas éveinek végén találták ki, hogy nemzetközi filmfesztivált rendeznek, azzal a céllal, hogy „bátorítsa a filmművészet minden formájának fejlődését és előmozdítsa az együttműködés szellemét a filmgyártó országok között”.
A filmes eseménynek azonban nemcsak születése, hanem története is fordulatokban gazdag képet mutat. Ötvenezer plakátot nyomtak ki, a kor leghíresebb filmsztárjait, többek között Gary Coopert, Mae Westet és Douglas Fairbankst hívták meg, a megnyitóra pedig a Charles Laughton főszereplésével készült A Notre Dame-i toronyőrt szánták. A nyitány 1939. szeptember 1-je lett volna, ám a történelem közbeszólt: Hitler lerohanta Lengyelországot, a fesztivált lefújták.
További két hamvába holt kísérlet (1939, 1940 és 1942) után végül 1946. szeptember 20-a lett a világ legnagyobb nemzetközi filmfesztiváljának igazi születésnapja.
A debütálás sem ment minden zökkenő nélkül: a vártnál kétszer több újságíró állított be a Cote d’Azurre, a szovjet küldöttség nagy patáliát csapott, mikor bemutatkozó filmjük vetítésén technikai problémák adódtak, az amerikaiak pedig azonnal haza akartak repülni, mikor a gépész összekeverte versenyfilmjük, Hitchcock Forgószél című thrillerének tekercseit. De végül mindenki lehiggadt, és remekül mulatott a banketteken és partikon.
A ceremónia előtt a cannes-i hagyományoknak megfelelően egy-másfél órán keresztül vonulnak fel a világ filmművészetének hírességei a Fesztiválpalota 24 lépcsőfokára leterített vörös szőnyegen.
Az ötvenes években aztán bármi kalamajka is esett, a fesztivál elnöke (1953-ban és 1954-ben), majd díszelnöke, a nagy tekintélyű író, rendező Jean Cocteau azzal simította el, hogy azért a dolgok többségében rendben mentek. A fesztivál szürke eminenciása annak idején így fogalmazta meg Cannes lényegét: „Élő üstökös, amely néhány napra landolt a Croisette-en”…”A fesztivál apolitikus senkiföldje, egy mikrokozmosz, amely megmutatja, milyen lenne a világ, ha az emberek közvetlenül tudnának egymáshoz szólni, és ugyanazt a nyelvet beszélnék.” (Mára azért a politika alkalmanként mégis teret kap ebben a mikrokozmoszban, például legutóbb a Bush iraki politikájával szembeni fellépés kapcsán.)
Az európai Oscar?
De vajon miért lett az Oscar-gála és az olimpia után a világ legnagyobb sajtóvisszhangot keltő eseménye Cannes? Ennek okát talán a fesztivál egész létezését átható ellentmondásokban kereshetjük. A franciákon kívül ki tervezne a napsütötte, pálmafás tengerpartra sötét, vetítőtermi elfoglaltságot, hová hívnak meg még annyi színvonalas filmet, amennyit egyetlen részvevő sem képes megnézni, hol tartanak délben olyan fényes lakomákat, melyek elfogyasztása után néző legyen a talpán, aki szundikálás nélkül átvészeli a délutáni vetítéseket?
A májusi cannes-i filmmustrát tehát, úgy látszik, jó időben (1951 óta rendezik tavasszal) és jó helyen tartják, 12 napra minden részvevőt egy külön világba varázsol, ahová nem ér el a mindennapok forgataga.
A fesztivál, amelynek ideája túlélte a fasizmust és a szabadsággal együtt bontott zászlót, megtartotta demokratikus hagyományait. Nem tűri a kivételezést: Hollywood és a többi amerikai stúdió óvatosan is bánik a megmérettetéssel, hiszen a szuperprodukciókat többnyire simán két vállra fekteti egy alig ismert rendező alacsony költségvetésű művészfilmje. Egy tehetséges rendező pedig akár kétszer is elnyerheti az Arany Pálmát, a fődíjat, ahogy az Coppolával, Kusturicával vagy a Dardenne fivérekkel is megesett.
2013-ban május 15-től 26-ig tart a 66. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál. A 2013. évi fesztivál nemzetközi zsűrijének elnöke Steven Spielberg amerikai filmrendező lesz.
A hivatalos versenyprogramot elbíráló kilenctagú zsűriben is csupa híresség szerepel, Spielberg mellett négy nő – Nicole Kidman Oscar-díjas ausztrál filmsztár, Vidya Balan indiai filmszínésznő, Bollywood egyik legnagyobb sztárja. Lynne Ramsay brit és Kavasze Naomi japán rendező – és négy férfi: Daniel Auteuil francia színész-rendező, a kétszeres Oscar-díjas Ang Lee tajvani rendező, Cristian Mungiu román rendező, aki első filmjével (4 hónap, 3 hét, 2 nap) 2007-ben elnyerte a fődíjat, az Arany Pálmát, Christoph Waltz Oscar-díjas osztrák színész.
A filmfesztivál háziasszonya Audrey Tautou lesz. Kim Novak, a Szédülés című Hitchcock-klasszikus egykori amerikai sztárja díszvendégként érkezik az eseményre. Vidya Balan meghívásával Cannes a százéves indiai filmművészet előtt tiszteleg. A díjkiosztót megelőző este, május 25-én ünnepélyesen bemutatják a René Clément rendezésében készült Ragyogó napfény című film felújított változatát, Alain Delon életműve előtt tisztelegve.
A filmmustra A nagy Gatsby című 3D-s filmmel nyílik meg, amelynek egyik szerepét az indiai Bollywood szupersztárja, Amitábh Bácscsán alakítja. A színészt számos bollywoodi kollégájával együtt várják a cannes-i vörös szőnyegre. A fesztivál Quinzaine des réalisateurs (Rendezők Kéthete) elnevezésű párhuzamos programjába meghívást kapott Nagy Dénes Lágy eső című rövidfilmje.
http://www.youtube.com/watch?v=AjiTGo_nrS8
