Idealizált szabadsághősnek, divatszimbólumnak és ikonnak, vagy gyilkos terroristának és megalkuvásra képtelen politikusnak tartja a média által vezetett közízlés. Tagadhatatlan, hogy Che Guevara briliáns elme volt, kiváló vitapartner, és író, aki őszinte volt és nyílt.
Szeretett olvasni, mindig volt könyv a hátizsákjában, állandó levelezést tartott fenn Simone de Beauvoirral és Jean-Paul Sartre-ral. Rengeteg könyv, életrajz látott róla napvilágot, és ő is írt néhányat. Hogy irodalmilag mennyire jelentősek az írásai, arra az olvasó tud leginkább válaszolni, művelt, tanult ember volt, mégsem érezni azt a mély ideológiai tudást, ami a változást elfogadta volna. Élete végéig hitt a kommunizmus eszméibe, és sztálinista maradt. 85 éve, 1928. június 14-én született Rosarióban Che Guevara orvos, író, forradalmár, gerillavezér, egy nemzedék bálványa, bár megítélése ellentmondásos, alakja legendává vált.
Ernesto Guevara de la Serna spanyol-ír középosztálybeli családból származott. Egyetemistaként beutazta Latin-Amerikát, majd orvosként dolgozott. A szenvedő, elesett emberek láttán formálódott meggyőződése, hogy a nyomor végső oka az Egyesült Államok, amely politikai és gazdasági fennhatósága alá vonja a szegényebb országokat.
A motoros naplója
„Vállalkozásunk iszonyatos nagyságával azokban a percekben nem voltunk tisztában; csupán a port láttuk magunk előtt az úton, és magunkat a motoron, amint faljuk a kilométereket észak felé tartó utunkon.”
Kér fiatalember elhatározza, hogy egy megbízhatatlan Poderosa motorral bebarangolja a szülőföldrészét. Az egyik orvostanhallgató, 24 éves, és Ernesto Guevara de la Sernának hívják. A társa, Alberto Granadó is orvosjelölt, a leprakezelés szakértője. A történészek feladata meghatározni a latin forradalmár politikai tetteit, a kilenc hónapos vándorút Dél-Amerikában nem is erről szól, hiszen Che Guevera ebben a könyvben keveset politizál, sokkal inkább megfigyel, leír, bemutat és élményeket nyújt.
Che Guevara fiatalkori naplójában helyet kaptak a 23 éves Ernesto kilenc hónapos latin-amerikai útján készített, eddig soha meg nem jelent fényképei, és lánya, Aleida Guevara gyengéd előszava édesapjáról – az emberről és az ikonról.
Ulpius, 2006
Perui forradalmár feleségének hatására vált marxistává, rövid házasságából egy gyermek született. 1955 júliusában Mexikóban ismerkedett meg a kubai emigráns Fidel és Raúl Castróval, akiket lenyűgözött a fiatal argentin orvos. A gerillák között ragadt rá a „Che” becenév, az általa gyakran használt argentin „hé” jelentésű szócska miatt, később már hivatalosan is így nevezte magát.
Guevara 1956 végén rajta volt a Granma nevű hajón, amellyel 82 forradalmár partra szállt a szigeten. Az első csata után csak tucatnyian maradtak életben, ők a Sierra Maestra hegyei között kezdtek gerillaharcba. Che orvosként és katonaként is kitűnt, megkapta a commandante (parancsnok) rangot, csapatai elsőként vonultak be Havannába. A forradalom idején másodszor is megnősült, gerillatársától négy gyermeke született.
Bolíviai napló
A kubai forradalom győzelmét követően Ernesto Che Guevara – a kubai politikai vezetés támogatásával – Dél-Amerika országait érintő további gerillaakciókat tervezett, melyek célja az Egyesült Államok befolyásának megtörése, a szegénység felszámolása és ezen országok tényleges függetlenségének kivívása volt. Ennek a nagy ívű tervnek az első állomása volt Bolívia.
Che 1966. október 23-án indult a dél-amerikai országba, ahol szándéka szerint egy erős bázist készült kiépíteni. A maroknyi csapat erőfeszítése azonban kudarcba fulladt: megfelelő politikai támogatás, utánpótlás hiányában a felkelőket hamar felfedezték, s az egymástól is elszakadó kis csoportokat a bolíviai hadsereg könnyűszerrel megsemmisítette. A súlyosan megsebesült Che Guevarát 1967. október 9-én egy kis falu tantermében kivégezték. A gerillaharcos történetéről azonban képet kap az utókor Che pontosan vezetett naplójából, amelynek előszavát legidősebb fia jegyzi.
A világszerte szenzációs sikerrel megjelent kultuszkönyv; A Motoros naplójának folytatása a kötet.
Ulpius, 2006
Aki vérbő kalandokkal teli leírásfolyamot vár, az esetleg csalódni fog Che Guevera írásait olvasva. Ha pontosan és figyelmesen olvasunk egy a világra kíváncsi embert ismerhetünk meg, aki harcol a kietlen sivatag tűzforróságával, a szúnyogok felhőiről már nem is beszélve, és aki hol orvosi tapasztalatai, hol baráti kapcsolatai, hol pedig, ha nem marad más, fizikai munka vagy ügyeskedés révén próbálja megszerezni a mindennapi betevőt, amikor épp nem Fidel Castro kegyeltje. Guevera hű önmagához és a róla kialakult idealizált képhez, hiába ábrázolta reálisan, sőt gyakran naturálisan a vele megtörténteket, az egyszerű meszticek, indiánok, Európából ideszakadt emberek vendégszeretete végigkíséri a történetet.
Che Guevara: A gerillaharcos kézikönyve
„A gerilla hadviselés pozitívuma az, hogy minden egyes gerillaharcos nemcsak arra áll készen, hogy meghaljon egy eszméért, de arra is, hogy az eszmét valóra váltsa. Az a csoda, hogy egy kis sejtmag, az őt támogató nagy népi mozgalom fegyveres élgárdája képes eljutni odáig, hogy ezt az eszmét valóra váltsa, új társadalmat teremtsen, megtörje a múlt régi sémáit, végül pedig elérje azt a társadalmi igazságosságot, amelyért harcolt.”
A gerillaharcos kézikönyve Che Guevara klasszikus írása az 1960-as évekből a forradalomról Ez az évtizedeken át bestseller klasszikus Che Guevara mélyreható elemzése a kubai forradalomról – olyan szöveg, amelyet rajongói és ellenfelei egyaránt tanulmányoztak. Beszámoló arról, mi történt Kubában és miért, magyarázat arra, hogy az elhivatott harcosok kis csoportjának ereje hogyan növekedett meg a kubai nép támogatásával, hogy lépett túl önnön korlátjain, és győzte le a diktátor hadseregét.
A kötetben olvashatjuk Harry „Pombo” Villegas előszavát is, aki Che companerója volt Bolíviában és Afrikában, és egyike azon keveseknek, akik túlélték Che bolíviai hadjáratát.
Ulpius, 2007
A Castro javaslatára „született kubainak” minősített Che az új rendszer második embere, 32 évesen a nemzeti bank elnöke, ipari miniszter lett. A hatalom csúcsain is puritán életet élt, egyenruhát és baszk sapkát hordott, alkoholt, kávét sohasem ivott, a kubai szokások közül csak a szivarozásnak hódolt. Megvetette a pénzalapú gazdálkodást, központi tervezésre alapozott gazdaságot hirdetett, de sajátos marxista elméletei a gyakorlatban – nem kis részben a Szovjetunió ellenállásán – megbuktak.
A Commandante egyre gyanakvóbban figyelte, ahogy a kubai össznépi forradalom bürokratikus államigazgatássá változik és a papírmunkát, ücsörgést sem kedvelte. 1965-ben lemondott kubai állampolgárságáról és minden viselt tisztségéről, s megpróbálta Kongóba „exportálni” a forradalmat.
1966 júliusában Bolíviába indult 44 társával, hogy kirobbantsa a földrész felszabadításához vezető szocialista forradalmat. A vállalkozás kezdettől kudarcra volt ítélve: sem a lakosság, sem a helybéli kommunisták nem támogatták őket, a nehéz terepen a forradalmárok egészségi állapota is leromlott.
A kormányhadsereg katonái 1967. október 8-án fogták el a sebesült gerillavezért, akit másnap egy leitatott őrmester kivégzett. A titokban elhantolt holttestet 1997-ben találták meg, s Kubában temették el.
Hilda Barrio – Gareth Jenkins: Che Guevara legendája
„A forradalmárt a nagy-nagy szeretet vezérli. EI se lehet képzelni, fogy egy igazi forradalmárból hiányozzon ez az érzés.” Che Guevara életéről, apró-cseprő eseményeiről is olvashatunk a kötetben, melyben több mint 250 kép található, közülük a legtöbb itt jelenik meg először.
Megismerhetjük Che gondolatait, méghozzá saját írásaiban található idézetek alapján, levelezéseiből, beszédeiből Che közeli barátaival, bajtársaival készült új interjúkból ismerhetjük meg Che-t, és válogatást olvashatunk híres portrékból és művészi alkotásokból. Olvashatunk esszéket Che életének kulcsfontosságú pillanatairól.
Che Guevara életének és pályafutásának kronológiája. A kötet nagy érdeme, a Kuba térkép, melyen feltüntették Che forradalmi útjait.
Che Guevara jelentős, de ellentétes megítélésű történelmi figura, akit a Time magazin beválasztott a múlt század száz legfontosabb embere közé. Már életében a balos mozgalmak bálványává és az általa megvetett kapitalisták kelendő árucikkévé vált, arca pólókon, posztereken köszön vissza, sokan viszont a fanatikus ideológust és a véreskezű hóhért látják benne.
