„A vágyad, hited, álmod tiszta, / aludni a bölcsőd vár vissza” A Mert a Csodának nincsen párja című kötet Csinszka jelenleg fellelhető összes versét gyűjti egybe.
BONCZA BERTA: 1915 CSUCSA
Szemed szenteltvizeknek kútja,
az utad a Krisztusok útja.
Szent uj tüzek, vágyak és harcok,
Páris, asszonyok, hivő arcok, –
nincsen előtted uj már semmi.
A nagyvilágot összejártad,
titkát, bűnét láttad, csodáltad
és mégis tudsz még gyermek lenni,
szüzen pirulni, szégyenkezni.
A vágyad, hited, álmod tiszta,
aludni a bölcsőd vár vissza,
drága, félelmes, szent, kegyetlen,
de megható vagy, de egyetlen!…
„„Az Ady verseket, mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket, mint tudod nem én festem – de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba – ahol legjobb óráimban is csak nemes apród vagyok.”
Boncza Berta, azaz Csinszka 1894. június 7-én született az erdélyi Csucsán, a Körös folyó melletti hegytetőn épült, romantikus kastélyban. 1934. október 24-én halt meg, agyvérzés következtében Budapesten.
Édesanyja szülés után néhány nappal meghalt, a kislányt a nagymamája nevelte fel. Csinszka tíz éves korától előkelő budapesti és svájci nevelőintézetekben tanult. A szép iránti fogékonyságát és kreativitását versírással és rajzolással fejezte ki. Svájci magányában rajongó természetének engedve levelezést kezdeményezett a kor híres költőjével, Ady Endrével, majd 1914 áprilisában találkoztak először személyesen. Kapcsolatukból szerelem, majd házasság lett.
Ady halála után a magára maradt, még mindig játékos, művelt fiatalasszony nem akart özvegy maradni, ezért hozzáment Márffy Ödön festőművészhez, akivel korán bekövetkezett haláláig boldog házasságban éltek. Csinszka nem alkotott jelentős műveket, tehetsége mégis rátalált igazi feladatára. A verselgető és rajzolgató asszony egy költő és egy festő múzsája tudott lenni – írták a tájékoztatóban.
Boncza Berta, Csinszka különleges teremtés volt, aki világéletében többre vágyott az apródszerepnél. A magyar és svájci leánynevelő intézetekben nevelkedő, de a családi és társadalmi konvenciók ellen lázadó fiatal lány kezdettől fogva művészi karrierről álmodozott. Levelezett költőkkel, köztük Ady Endrével, járatta a Nyugat című folyóiratot, francia és német irodalmat olvasott. Sokoldalú tehetséggel áldotta meg a sors, a művészet számos területén kipróbálta magát. Rajzolni tanult, verseket, novellákat, szépirodalmi igényű leveleket írt, lelkesedett a fotográfiáért. Szépsége, érzékenysége, tehetsége sokakat megérintett és megihletett. Felesége és múzsája lett Ady Endrének, majd később Márffy Ödönnek, azonban ő nem érte be ennyivel, „saját jogán” akart művész lenni, és maradandót alkotni. Kéziratai sokáig fiókban maradtak, verseit először csak 1931-ben jelentette meg.
A Mert a Csodának nincsen párja című kötet Csinszka jelenleg fellelhető összes versét gyűjti egybe. Az 1931-ben közzétett első és egyben utolsó verseskötetéhez képest – Csinszka közgyűjteményekben található levelezésének, memoárjainak és a korabeli sajtónak az áttekintésével – újabb és újabb, eddig ismeretlen szövegek kerültek elő. E könyvben a diáklány, majd feleség, múzsa és költő verseit, rajzos kéziratait, versben megírt üzeneteit, leveleit olvashatjuk, számos, máig kiadatlan költeménnyel együtt.”
