Egy kis időutazásra csábítunk mindenkit: ha elmélyedsz ebben a könyvben, nem más, mint egy jó szemű, csillogó humorú fiatal újságíró, Charles Dickens lesz az útikalauzod.
Charles Dickens nem semmi figura lehetett. Éppúgy jó ismerőse volt a piszkos nyomornak és az éhezésnek, mint a gazdagságnak és a megdolgozott sikernek. Pályatársainál többet látott és tapasztalt a világból, így romantikával átszőtt, amúgy a szegénységet naturalisztikusan bemutató történetei hitelesek, életszerűek.
Háttértörténetének köszönhetően Dickensnek lehet hinni, őt olvasva a valóság a a fantázia vegyítésével könnyen magunk előtt láthatjuk, milyen volt London a magyar reformkor idején, közvetlenül Viktória királynő korának küszöbén, az ugrásszerű ipari fejlődésnek és a gyarmatosításnak köszönhető szédületes növekedés kapujában.
Nálunk kevesen tartják számon, hogy Dickens huszonnégy évesen azzal a Sketches by Boz (Boz vázlatai) című karcolatkötettel robbant be hazája és kisvártatva a nagyvilág irodalmába, amelynek legjobb írásait most a Cartaphilus Kiadó válogatta össze a London aranykora és más karcolatok című kötetébe.
Dickenst olvasni igazi élvezet, kiváltképp felnőtt fejjel, mikor nem csak a romantikus jó-rossz, szegény-gazdag ellentétekre figyel már az ember. A könnyednek tetsző történetek magával ragadják az olvasót, és észre sem veszi, hogy fogynak az oldalak. A Cartaphilus Charles Dickens születésének 200. évfordulója alkalmából adta ki a szerző ifjúkori írásaiból összeállított válogatást London aranykora és más karcolatok címmel. A kötetben olvasható “életképek” magyar nyelven most először jelentek meg.
A finoman megrajzolt londoni életképek megmutatják, hogyan éltek az egyházközségek finom, intrikus hölgyei, a nyomornegyedek szegény munkásai és a „boltosok nemzetének” boltosai. Londont a szerzővel bejárva láthatjuk, hogyan szórakozott a cirkuszok és vásárok közönsége, hogyan tengődött a zálogházaké, hogyan sínylődtek a hírhedt Newgate börtön rabjai.
Miközben megismerkedünk a város jellegzetes karaktereivel és intézményeivel, utcáinak mindennapi életével, felfedezhetjük azt is, hogy mitől volt olyan radikálisan új a karcolatait „Boz” álnéven publikáló ifjú Dickens látásmódja, stílusa és humora, ami oly ösztönzően hatott nemcsak a magyar irodalmi újságírás megteremtőire, az „életképírókra” – Nagy Ignácra, Kuthy Lajosra -, hanem regényíróinkra is: Jósika Miklósra, Eötvös Józsefre vagy az ifjú Jókai Mórra.
A kötetben olvasható – magyar fordításban most először megjelenő – karcolatok zömét Dickens A Pickwick Klub kirobbanó sikerét megelőző két év során közölte a Monthly Magazine, a Morning Chronicle és az Evening Chronicle, valamint a Bell’s Life in London című lapok hasábjain. Kötetben először két hónappal azelőtt jelentek meg, hogy Pickwick úr világhódító útjára indult 1836 áprilisában. Válogatásunk annak az ötvenhat karcolatból álló kompozíciónak alapján készült, melyet Dickens három évvel később – akkor már három regény világhírű szerzőjeként – állított össze.
