Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Elizabeth Gaskell kisvárosa című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Elizabeth Gaskell kisvárosa

Szerző: / 2020. szeptember 29. kedd / Szubkultúra, Könyvvilág   

„Látnak önök valaha is Londonban szürke flanellbe bújtatott tehenet?” A kisváros című regényben olvasható mondat nem egy ócska figyelemfelhívás akar lenni. Az idén 210 éve született és 155 éve elhunyt Elizabeth Gaskell angol írónő nemcsak a Brontë​ lányok, de Thackeray és Dickens méltó kortársává vált.

„A cranfordiak annál sokkal jobban becsülték önmagukat, hogysem becstelenséggel vagy erkölcstelenséggel csorbát ejtsenek jólneveltségükön, meg aztán nagyon is hálásan tekintettek az arisztokráciára, amiért voltak szívesek a város közelében lakni. Azt kell tehát hinniük: a rablók idegenek. Ha pedig idegenek, miért nem külföldiek? Ha külföldiek, kik jöhetnének inkább inkább számításba, mint a franciák?” (Elizabeth Gaskell: A kisváros)

George Richmond: Elizabeth Gaskell (1810-1865) írónő portréja,1851 (Fotó: Wikimédia)Charlotte Brontë első életrajzírója, Elizabeth Gaskell 1810. szeptember 29-én született Londonban és 1865. november 12-én hunyt el, Alton közelében, Hampshire-ben. 1832-ben feleségül ment William Gaskell unitárius miniszterhez, és a túlzsúfolt, gazdasági és szociális problémákkal küszködő ipari városban, Manchesterben telepedtek le. Példás feleségként és családanyaként férje támogatása ellenére, számos társadalmi és karitatív kötelezettsége nem engedte, hogy idejét holmi személyes hobbira, az írásra pazarolja. Irodalmi pályafutását csak élete delén kezdte meg, kisebb szárnypróbálgatások után.

1848-ban megjelent első regénye azonnali sikert hozott, Charles Dickens és Thomas Carlyle dicséretét is elnyerte. Dickens felkérte az írónőt, hogy cikkeket írjon a Háztartási szavak című folyóiratába. 1853-ban itt jelent meg az Észak és Dél, az Édesek és mostohák hatalmas sikeréről még csak álmodni sem merő írónő következő nagy műve, A kisváros (Cranford). Társadalomtörténetében Gaskell szentimentalizálás és szatirizálás nélkül írja le lánykori faluját, Knutsfordot, és megkopott, szelíd lakóinak erőfeszítéseit a látszat fenntartása érdekében.

A kisváros szerzője Jane Austenhez méltó finomsággal ábrázolja egy közösség eseménytelen mindennapjait – hétköznapi emberek nem hétköznapi életét egy különös időszakban. A felvonultatott szereplők olyan hitelesek a leghétköznapibb helyzetekben is, hogy az olvasót magával ragadja Gaskell regénye, amely figyelemre méltó bepillantást enged a 19. század eleji társadalmi változásokba.

„Azzal kell kezdenem, hogy Cranfordot az amazonok tartják birtokukban” – hangzik az első mondat, amely az egész könyvre rányomja bélyegét.

Cranford apró városkáját főként özvegy vagy magányos asszonyok lakják. Mary, a narrátor, már nem ott él, így kívülről láthatja a várost és lakóit, s annak tükrében jellemzi az érkezőket, eltávozókat, illetve a haláleseteket, hogy azok miként befolyásolják az ott élő nők életét. Mindvégig érzékelhető, hogy Cranfordban „fent az ernyő, nincsen kas”, a városka az előkelőség látszata mögött végzetes hanyatlásnak indul. A férfiak, akiknek itt lenne a helyük, elszöktek a szomszédos iparvárosba, Drumble-be, amely erősen hat az itteniek életére. Hogy mennyire nehéz lehet ez az élet, mai szemmel nehéz megérteni, hiszen az illusztrátor, Hugh Thomson szatirikus rajzai szerint is cifra nyomorúságban tengetik napjaikat az asszonyok. De a szerző maga is naivan rácsodálkozik a szereplőinek naivitására, könnyen becsaphatóságára:

„Azt hiszem, a világ nagyon-nagyon gonosz lehet, mert noha apám mindenkire gyanakszik, akivel üzleti kapcsolatba kerül, mégis, csak a múlt évben több mint ezer fontot veszített az emberek huncutságán.”

A könyv különösleges értékét az adja, hogy bár szereplői gyakran igazán kicsinyes ügyekbe, perpatvarokba bonyolódnak, az olvasó mindvégig együttérzéssel figyeli megélhetési gondjaikat, ugyanakkor állandó törekvésüket, hogy leplezzék megroppant anyagi helyzetüket. Valójában a mindennapok epizódjait egybeszövő mese fölvillantja e nők megdöbbentő bátorságát is, ugyanakkor szembesülünk azzal, hogy a kifelé mutatott társadalmi látszat mögött elmúló élet közepette értékek mennek veszendőbe.

Elizabeth Gaskell: A ​kisváros (Cranford) - Hugh Thomson illusztrációja, 1891 (Fotó: Wikimédia)

Sajnos hazánkban a regénynek már csak antikváriumban lelhető fel egy-egy példánya. Pedig az András T. László fordításában olvasható remekmű a világirodalom gyöngyszemeinek sorába tartozik. Azonban Elizabeth Gaskell három regényének összeolvasztásából 2007-ben készült egy gazdag és szórakoztató sorozat. Az Oscar-díjas Judi Dench főszereplésével készült szellemes és szívbemarkoló történet Cranford lakóinak apróbb képtelenségekkel és nagyobb tragédiákkal tűzdelt életét követi nyomon.

 

Elizabeth Gaskell: A ​kisváros (Cranford), fordította: András T. László, illusztrálta: Hugh Thomson

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek