„Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében.” Ahogyan Király Levente szerkesztő összegzi: a Szentatya sorai még a legszomorúbb, legkilátástalanabb helyzetekben is a „jó hír” fényhozó erejével bírnak, spirituális vezérfonalul szolgálhatnak hívőnek és nem-hívőnek egyaránt.
XVI. Benedek pápa lemondását követően Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires érseke lett a pápa, aki már a 2005-ös konklávén is Joseph Ratzinger „vetélytársa” volt. Minden találgatásnak ellentmondva az egyház 266. pápája nem olasz, nem afrikai és nem is fiatal, hanem egy 76 éves latin-amerikai lett: a legelső latin-amerikai és a legelső jezsuita rendi pápa, aki Szent Péter utódainak sorában meglepetésre a Ferenc nevet választotta. Olasz származása és főleg az általa hirdetett szegény egyház üzenete miatt.
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Vegyésznek készült, de végül a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban lépett be a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított. 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetői képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat éven keresztül volt a jezsuita rend argentin tartományának vezetője. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben nevezte ki (kreálta) bíborossá II. János Pál pápa.
Megválasztását követően Ferenc pápa azonnal precedens nélküli, egyszerű gesztusaival összpontosította magára a figyelmet: elődeivel ellentétben lemondott a külsőségekről, a színarany pásztorgyűrűről, a pápák viselte piros színű mokaszinről és a pápai lakosztály helyett a Szent Márta Házban maradt. „Nem bírok egyedül lenni. A pápai lakosztály olyan mint egy fordított tölcsér: belül tágas, de szűk az ajtaja” – magyarázta.
Hofi megmondja
Válogatás Ferenc pápa gondolataiból
E könyvben Ferenc pápa beszédeiből és írásaiból olvashatnak egy csokorra valót. Az első fejezet a 2015-os Laudato si’ kezdetű enciklika rövidített változata, összefoglalja jelenünk legégetőbb problémáit: a globális felmelegedést, a környezetpusztítást, a háborúkat, a menekültválságot, a nyomort. Mégsem vádirat az emberiség ellen, hanem felhívás egyéni és kollektív bűnbánatra, valamint azonnali, a kereszténység erényeitől átitatott cselekvésre.
Ezen kívül Ferenc sokat írt és nyilatkozott a menekültek, a szegények és a fiatalok helyzetéről, de szóba kerül a közöny, a szexuális zaklatás, a kommunikáció, a politika és a hit – ezekről is olvashatnak tematikusan elrendezve. A Szentatya sorai még a legszomorúbb, legkilátástalanabb helyzetekben is a „”jó hír”” fényhozó erejével bírnak, spirituális vezérfonalul szolgálhatnak hívőnek és nem-hívőnek egyaránt.
Az én felhívásom
(részlet a könyvből)
Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni. A Teremtő nem hagy magunkra bennünket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett bennünket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében. Szeretném kifejezni elismerésemet, bátorításomat és köszönetemet mindazoknak, akik az emberi tevékenység legkülönfélébb területein annak az otthonnak megvédésén fáradoznak, amelyen osztozunk. Külön köszönetet érdemelnek, akik erélyesen küzdenek a környezeti pusztítás drámai következményeinek elhárításáért a világon élő legszegényebbek körében. A fiatalok változtatást követelnek tőlünk. Azt kérdezik, hogyan lehet jobb jövő építésén fáradozni, ha nem gondolunk a környezet válságára és a kirekesztettek szenvedéseire.
Sürgető felhívást teszek közzé: kezdjünk új párbeszédet arról, miként építsük bolygónk jövőjét. Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek. Az egész világra kiterjedő környezetvédelmi mozgalom már hosszú és gazdag utat járt be, és számos polgári csoportosulásnak adott életet, amelyek segítettek a problémák tudatosításában. Sajnos a környezeti válság konkrét megoldásainak keresésére irányuló sok törekvés nemcsak a hatalmasok elutasítása miatt szokott kudarcot vallani, hanem a többiek érdektelensége miatt is. A magatartásformák, amelyek akadályozzák a megoldás útjait – a hívők között is –, a probléma tagadásától a közömbösségig, a kényelmes beletörődésig vagy a technikai megoldásokban való vak bizalomig terjednek. Új, egyetemes szolidaritásra van szükségünk. Ahogyan a dél-afrikai püspökök mondták: „mindenki tehetségére és részvételére szükség van az Isten teremtésével való emberi visszaélés okozta kár helyreállítására”. Mindnyájan együttműködhetünk Isten eszközeként a teremtés gondozásában, mindenki a maga kultúrája és tapasztalata szerint, saját kezdeményezéseivel és képességeivel.
Ferenc pápa megmondja; válogatta és az előszót írta: Király Levente; Fordította: Cserháti Ferenc, Diós István, Domokos György, Németh Gábor és Tőzsér Endre SP, Corvina Kiadó, 2020
