A 95 éves korában elhunyt Gina Lollobrigida világhírnevét a háború utáni évtizedek filmjeiben szerezte – és a 20. század egyik nagy filmdívájává vált. A világ egyik legszebb színésznője nem csupán színésznőként, hanem szobrászként, festőként, fényképészként és az élelmezési világszervezet, a FAO nagyköveteként is bemutatkozott hosszú élete során.
„A fényképezés az életem – nekem ez a luxus. A többi, a filmek – az a munka. Azért dolgozom, hogy fényképezhessek” – mondta egyszer egy interjúban Gina Lollobrigida. „Egy filmben a közönséget kell szolgálni, de az ember érettebb korában már kimondhatja: a pokolba az egésszel, azt akarom csinálni, amit szeretek – s ha persze a fotóim ráadásul teszenek is, az dupla öröm” – vallotta be.
Egy római klinikán 95 évesen elhunyt minden idők egyik legnagyobb olasz filmcsillaga, Gina Lollobrigida. Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter „több mint fél évszázad olasz filmtörténetének főszereplőjeként” méltatta Twitter-üzenetében, hozzátéve, hogy „vonzereje örökre fennmarad”.
Gina Lollobrigida (eredeti neve: Luigia Lollobrigida) 1927. július 4-én született a Rómához közeli Subiacóban, egy festői kis faluban nevelkedett három lánytestvérével. Fiatalon kitűnt társai közül szépségével, 1947-ben elnyerte a Miss Róma címet, a Miss Italia versenyen harmadik lett. Mario Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán fordult meg utána, így került 19 évesen a film világába. Akkoriban Lollobrigida festészetet és éneket tanult. Éppen képzőművészeti hajlamai miatt vonzódott a fotózáshoz.
Az 1950-es és 1960-as évek egyik legismertebb olasz filmcsillaga és szexszimbóluma lett világszerte.
Egyebek mellett a Királylány a feleségem, Az éjszaka szépei, A világ legszebb asszonya és A párizsi Notre-Dame című filmek sztárja volt. Az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt a partnere, Az éjszaka szépeiben René Clair rendezte.
Nevét 1953-ban, a Humphrey Bogart oldalán forgatott Ördögi kör (Afrika kincse) című szatírában ismerték meg világszerte, a John Huston által rendezett alkotás egyben tengerentúli debütálása volt. A Kenyér, szerelem… vígjátéksorozatban Vittorio de Sica volt a partnere. A harmadik részben keresztezte először útját nagy vetélytársa: az éppen gyermeket váró „isteni Lollo” kénytelen volt átengedni a főszerepet az akkor még ismeretlen Sophia Lorennek.
Lollobrigida két ízben is játszott az Alberto Moravia regényéből készült A római lányban: 1954-ben, 27 évesen a naiv utcalányt, 60 esztendősen az édesanyját alakította. Igazi nemzetközi karrierje 1955-ben jelképesen A világ legszebb asszonya című produkcióval indult, egy évvel később a cirkusz világába elkalauzoló Trapézban artistalányként Tony Curtis és Burt Lancaster partnere volt, majd a Victor Hugo regénye nyomán készült A párizsi Notre-Dame tragikus sorsú Esmeraldáját személyesítette meg.
Egy ideig Amerika és Európa között ingázott, a legenda szerint a tengerentúlra a milliárdos Howard Hughes csábította át. Igazi hollywoodi sztár mégsem lett belőle, hiába reklámozták úgy, hogy ő a legjobb, ami a makaróni óta Itáliából érkezett – talán azért, mert nem akart távol lenni Itáliától. Ismét otthon készült filmjei közül a legnagyobb visszhangot a Cicababák váltotta ki, amiért 1965-ben az álszent olasz cenzúra erkölcstelenség címén eljárást indított.
A hetvenes években bejelentette visszavonulását, és a fotózásnak és szobrászatnak szentelte magát.
Néhány film erejéig még vissza tudták csábítani Amerikába, így a Jó estét Mrs. Campbell forgatására, amelyért 1968-ban Golden Globe-díjra jelölték, ahogy 1985-ben a Falcon Crest című tévésorozatért is.
„Nem arról van szó, hogy már nem játszom – de egyre nehezebben fogadok el új szerepeket, mert nem akarok egyszerűen még egy újabb filmet csinálni – ha már csinálok valamit, az jó film legyen” – mondta.
Olaszországban 1969-ben indult sikeres tévéműsora, amelyben a történelem nagy asszonyalakjait elevenítette meg. A hetvenes évektől egyre kevesebbet állt a kamera elé, egyik utolsó emlékezetes alakítását a Pinocchio televíziós változatában (1971) a tündér szerepében nyújtotta. Utoljára 2011-ben a Box Office 3D című olasz filmben szerepelt.
Az 1970-es években a filmvászontól visszavonulva érdeklődése a fényképészet felé fordult, és több könyvet is kiadott fotóival, majd az új évezredben visszatért a szobrászathoz (fiatalon képzőművészetet tanult), és több kiállítást is rendezett.
Nagy sikert aratott politikai hírességek és ismert színésztársak portréival.
Első híres fotóalbumát 1971-ben adták: az Italia mia (Az én Itáliám) fotóalbum Lollobrigida szemével nagyon is személyes szemszögből láttatja Olaszországot. Annak idején szabályszerű álöltözeteket kellett viselnie, amikor gépével bejárta az országot: különben lépten-nyomon felismerték volna. Egész életében azt vallotta, hogy az Italia mia döntő szakasz volt életében: „Tudtam, hogy fontos lesz, de amikor igazán hozzáláttam és valóban éreztem, milyen komoly dolog a fényképezés, akkor élet és halál kérdése lett – mint az első szerelem”.
A fényképezést soha nem hagyta abba. Házának alagsorában jól feszerelt műterme volt. Hosszú ideig egymás után kapta a megbízásokat, reklámfoktókat is készített és színes albumban mutatta be a Fülöp-szigetek életét.
Megpróbálkozott a dokumentumfilmmel is, Fidel Castro exkluzív interjút adott neki, de énekesnőként sem volt sikertelen. 1986-ban a Berlini Filmfesztivál zsűrijének elnöke volt.1999-ben elindult az európai parlamenti választásokon, de nem jutott be az uniós képviselőtestületbe.
Az 1990-es években áttért a szobrászatra, szobrokat állított ki, és UNICEF-nagykövetként szolgált. Ezt követően a díva gyakran volt szívesen látott vendég a vörös szőnyegeken és a filmes gálákon.
Lollobrigida 1949-ben ment férjhez Mirco Skofic szlovén orvoshoz, akitől fia született, a házasság 1971-ben válással végződött. A filmsztárnak számos kapcsolata volt, egyebek között Christiaan Barnarddal, az első szívátültetés végrehajtójával.
Sok híresség mellett róla is neveztek el rózsát és egy sétányt Jesolóban, akkoriban hordott frizurájáról kapta nevét a Lollo saláta. Fellépett a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában, 2005-ben ő volt a budapesti Operabál díszvendége. 2013-ban árverésre bocsátotta ékszerei egy részét, hogy a bevételből szívügyét, az őssejtkutatást támogassa.
Az egykori díva néhány éve azzal került vissza a hírekbe, hogy mivel a környezetében felbukkanó pénzsóvár férfiak megpróbálták kihasználni. Emiatt az elmúlt években családi vita robbant ki körülötte – fia kezdeményezésére a bíró gyámság alá helyezte.
Túl a nyolcvanon eljegyezte magát egy nála 34 évvel fiatalabb katalán üzletemberrel, de hozzámenni már nem akart. A házasság legnagyobb meglepetésére mégis létrejött, a férfi ugyanis aláíratott vele egy spanyol nyelvű dokumentumot, ami lehetővé tette, hogy Barcelonában Lollobrigida távollétében is megtarthassák a spanyol törvények szerint érvényesnek minősülő esküvőt. A filmsztár csalás és házasságszédelgés miatt pert indított, de a bíróság elutasította keresetét, végül 2019-ben a Vatikán érvénytelenítette a házasságot.
Az egykori szexszimbólum sok mindent megkapott az élettől, de szavai szerint örök fájdalma, hogy nem dolgozhatott együtt Fellinivel. A Firenzei Művészeti Akadémia – harmadik nőként – tiszteletbeli tagjai közé választotta, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával és a francia Becsületrend parancsnoka címmel is kitüntették. Több filmfesztivál életműdíjjal ismerte el, 2018 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.
Lollobrigida tavaly szeptemberben elesett otthonában, és combnyaktöréssel kórházba került, a sérülésből azonban hamar felépült. Ugyanabban a hónapban sikertelenül indult a parlamenti választásokon egy baloldali párt jelöltjeként.
