„az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb.” Érdemes-e értékelni az egyéni hangvételű humort és a szépirodalom tisztaságát? A Magvető Kiadó ajánlatában mindenre fény derül.
Ez a Halállcsillag, egy másik halálcsillag, de hogy mi köze az unortodox love story-hoz, arra csak Cserna-Szabó András adhatja meg a választ. Mint ahogyan Sherter Judittól tudhatjuk meg: Mit tudhat egy író a nőkről, ha férfi?, Culom McCann-nek köszönhetően átélhetjük az élményt – a könyvet lapozva -, milyen a kötéltánc a világ felett, Székely Csaba trilógiája a bányavidékre visz el bennünket, a három drámája pedig meghozza a katartikus élményt – a Magvető Kiadó garantálja.
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Unortodox love story
„Lola felkísérte Lee-t a második emeletre, ahol a drága ribancok szobái voltak. A lépcsőt vörös szőnyeg borította, a folyosó falain mitológiai jeleneteket ábrázoló olajfestmények lógtak: Héra és a százszemű Argosz, Prométheusz máját óriási sas marcangolja, Kalüpszó térdel Odüsszeusz előtt, háttérben az azúrkék tenger. Agnetha világos lakosztályában mindössze egy rézkeretes franciaágy, egy kétajtós ruhásszekrény és egy tükrös fésülködő asztal volt tonettszékkel. A falakon rózsamintás tapéta, az ablakok a sivatagra néztek. A szobában édes, émelyítő, kábító nopálszag terjengett.
– Uff! Aguan inta-hinta! – szólt Lola és a svéd lotyóra mutatott.
– Micsoda? – kérdezte Lee.
– Apacsul van. Annyit jelent: „nézd csak, milyen friss és eleven”.”
Emlék Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, „az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb.” Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni.
A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló…
Cserna-Szabó András 1974-ben született Szentesen. Bölcsészkarra járt, majd prózaszerkesztője lett a Sárkányfű című irodalmi lapnak. Volt a Magyar Konyha főmunkatársa, tíz éve a Gusto étteremkritikusa. Szépirodalmi munkássága (novellák, esszék) mellett gasztronómiai írásai is ismertek. Írt már drámát, forgatókönyvet és a másnaposság eszmekörét tárgyaló rendhagyó szakácskönyvet is, nyert lecsófesztivált és kocsonyafőzés közben feltalálta a farkas pacalt.
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag, Megjelenés: 2013, Oldalszám: 368
Scherter Judit: Hősnők és írók
Mit tudhat egy író a nőkről, ha férfi?
Írás közben nővé változni? Lehetséges lenne ez?
Egyáltalán: egy író mit tudhat a nőkről, ha férfi?
Igaz volna, hogy a legnagyobb regényhősnőket férfiak alkották?
Azt jelentené ez, hogy a férfiak többet tudnak a nőkről, mint maguk a nők?
Vagy éppenséggel semmit, s mindez csak az irodalomban valóság?
És miért mindig Emma Bovary és Anna Karenina neve jut mindenki eszébe, ha regényhősnőkről beszél? Vagy sokkal többen vannak ezek a nők, a hősnők, akiknek alakja átível évszázadokon, görög drámán, operák színpadán és a XX. század filmművészetén?
Scherter Judit nem csupán kilenc mai magyar író portréját rajzolja meg, nem csupán kilenc érdekes egyéniség életművét világítja meg érzékeny kérdéseivel, s barangolja be kilenc íróval ezt a titokzatos vidéket, mely tele van csodálatos női alakokkal és erotikus izgalommal, nem csak felidézi, amit a nőalak a művészetben jelent, hanem arról a különös viszonyról is mond valamit, amelyről mintha mindent tudnánk és semmit sem, és ami az emberiség első napjai óta férfit és nőt, anyát és gyermekét, szerelmest és szeretőt összefűz.
Nők, hősnők, regényhősnők – csodálatos, titokzatos világ.
Scherter Judit: Hősnők és írók, Megjelenés: 2013, Oldalszám: 288
Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág
„Kötéltánc a világ felett”
A Hadd forogjon a nagyvilág az elmúlt évek egyik legizgalmasabb angol nyelvű regénye. A cím Lord Tennyson Locksley Hall című versének egyik kulcssora. A címben emlegetett forgás a regény poétikájára és történetére is jellemző.
A regény egyik cselekményszála Philippe Petit lenyűgöző légimutatványától indul, aki 1974-ben átsétált a Világkereskedelmi Központ ikertornyai között. Ebben a kontextusban a mű izgalmasan kapcsolódik 9/11-toposzához, és még inkább New York irodalmi-kulturális mitológiájához.
McCann ugyanis ennek a tébolyítóan izgalmas és az ellentéteket, konfliktusokat végletesen kifeszítő metropolisznak is megírta egyik lehetséges regényét.
A Hadd forogjon a nagyvilág másik szála nem a magasban, hanem a mélyben játszódik: egy prostituált életkálváriáját és bírósági perét ismerhetjük meg benne. A különböző karakterek, események és motívumok olykor majdhogynem láthatatlan idegkötélpályákon keresztül kapcsolódnak össze. A regény vállalása és tétje hogy az egyensúly előfeltétele a feszültségek maximalizálása. A Hadd forogjon a nagyvilág végeredményben egy létállapotnak, a világforgásnak, a folyamatos egyensúlyozásnak, e mutatvány képtelenségének és szükségszerűségének a regénye.
Colum McCann 1965-ben született Dublinban, New Yorkban él. A Hadd forogjon a nagyvilág 2009-ben elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award).
Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág, Megjelenés: 2013, Oldalszám: 428
Székely Csaba: Bányavidék
„Blaszfém tragédiák, alsócsehovi hősök”
Székely Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már.
A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan.
A Bányavirágban az élet színes, a feketéből feketébe hajlik, a pálinka gőze pedig visszajön, rágja a nyelőcsövet belülről, szépen, akkurátusan – de az is lehet, hogy csak a nevetés az már, a rekeszizomig ható gyümölcs-párlat, ami, mondjuk ki, álmodozóvá tesz. Meg határozottá. Talán.
A Bányavakságban a polgármester-választás előtt álló falu jelenlegi első embere rendőrt hív a központból, hogy leleplezze a másik polgármester-jelölt korrupt ügyleteit. A megérkező rendőr az országban a többséghez, de a faluban a kisebbséghez tartozik. A „revizor” végül nemcsak a konkurencia ügyleteit tárja fel…
A Bányavízben a helyi katolikus pap nevelt fia, Márton, tehetségesen farag, verseket ír és arról ábrándozik, hogy mást is csinálhatna, mint hogy „a galambszart vakarja a templom ablakpárkányáról”. El akar menni – valahová –, de nincs kivel és nincs miből. Ezen a vidéken, ahol a pálinka és az öngyilkosság tizedeli a lakosságot, már csak azok élnek, akiknek nincs más választásuk. És Márton lassan rájön, hogy neki is maradnia kell, mert hozzátorzult torz környezetéhez, és pontosan idevaló.
