A Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio, Koldusopera rendezője, Jirí Menzel Oscar-díjas cseh film- és színházi rendező február 23-án ünnepelte volna 85. születésnapját.
Jirí Menzel 1938. február 23-án Prágában született ikertestvére, Hanicka, apja újságíró, anyja varrónő volt. Menzel a prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán (FAMU) szerzett diplomát 1962-ben, ahol évfolyamtársa volt Vera Chytilová, Jan Nemec és Pavel Jurácek, későbbi ismert cseh filmesek. Ezután a Hadsereg Film újságírójaként dolgozott.
1962 és 66 között a csehszlovák kormány lépéseket tett a „piaci szocializmus” felé, így a filmművészet nagy szerepet vállalhatott a kulturális megújulásban.
A cseh újhullám 1963 és 67 között érte el tetőpontját, az ekkor készült filmalkotások nemzetközi és Oscar-díjakat nyertek. A FAMU-ról frissen kikerültek pályája rövidfilmekkel indult, amikre
nagy hatással volt az olasz neorealizmus, a francia és lengyel új hullám.
Bohumil Hrabal elbeszélései nyomán készült Gyöngyök a mélyben összeállításban Baltazár úr halála címmel rendezett Menzel kisfilmet, több fiatal kollégájával. Szintén Hrabalhoz tér vissza – nem utoljára – az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével, amelyben a fennkölt dolgokat erotikus tréfával, szatírával és abszurditással vegyített. 1967-ben ezzel a filmmel hozta el a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Menzel sokszor elmondta, hogy nem ambíciója a forgatókönyvírás, ezért filmjei főként irodalmi alapanyagból születtek. 1967-ben Vladislav Vancura Szeszélyes nyarát vitte filmvászonra, s e két fiatalkori remekművével – amelyekben színészként is feltűnt – beírta magát a filmtörténetbe.
Menzel: Szigorúan ellenőrzött vonatok – csehszlovák dráma, háborús film, szerelmi történet, vígjáték, 1966 (Fotó: CSFD.cz)
Az 1968-as prágai tavasz óriási hatással volt a kultúrára, de az új hullám alkotói a mozgalom eltiprása után szétszóródtak, ki emigrált, ki elhallgatott, kit eltiltottak munkájától. A funkcionáriusok minden filmet betiltottak, amelyben a 68-as szellem érződött. Ilyen volt Menzel 1969-es Pacsirták cérnaszálon című filmje is, ami ellen annyi volt a kifogás, hogy megveti a munkásosztályt. A film dobozba került, az akkor már nemzetközi hírű rendező pedig öt évig nem filmezhetett, színészként és színházi rendezőként tevékenykedett. A prágai Cinoherní Klub kisszínházban Machiavelli Mandragóráját tíz, O,Casey Nőtlen urak panziója című komédiáját 16 évig játszották felfogásában. Ezekből az évekből datálódik kölcsönös rokonszenven alapuló kapcsolata magyar filmes és színházi emberekkel, szerepet is vállalt Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza, Maár Gyula, Simó Sándor, Szabó István rendezők munkáiban.
1974-ben visszatért a filmezéshez és rendezett néhány keserédes vígjátékot. Ezek közül való a Magány az erdőszélen (1976), a Mesés férfiak kurblival (1980), a Sörgyári capriccio (1980) és Az én kis falum (1986), amelyek otthon és külföldi művészmozikban is nagy sikert arattak.
Mindegyik üdítően bájos, derűs hangulatú, a szellemes irónia, a megértő mosoly és könnyesen megnevettető, mégis az életszerű gegek nyelvén szól.
Menzel a cenzúra ellenében megtalálta azt a hangot, amely a közönséget remekül szórakoztatta, miközben erkölcsi tanulságokat közvetített.
Az 1989-es megmozdulásokat követően lekerültek a polcról a betiltott filmek, ahogy a Pacsirták cérnaszálon is. Ez a film húsz évvel elkészülte után elnyerte a Berlini Filmfesztivál fődíját.
Menzel: Sörgyári capriccio – csehszlovák vígjáték, 1981 (Fotó: CSFD.cz)
1991-ben Václav Havel színdarabját, a Koldusopera általa rendezett színpadi változatát vitte filmre. Ezután több évre ismét visszahúzódott a bársonyfüggöny mögé és színházi darabokat rendezett. 2000-2003 között a prágai Na Vinohradech elit színház művészeti vezetője.
2004-ben Budapesten az Új Színházban, 2005-ben a József Attila Színházban rendezett egy-egy darabot.
2004-ben arra a kérdésre, hogy, hogy miért nem filmezik, csak annyit válaszolt: „Nincs kedvem koldulni. Különben is dühíti az igénytelenség és minőségrombolás.” Viszont 2006-ban vászonra vitte hatodik Hrabal-adaptációját, az Őfelsége pincére voltam, amelyben Szabó István Oscar díjas rendezőnk is vendégszerepelt, nem véletlenül, a két rendező közel állt egymáshoz, s gyakran tartották születésnapjukat is közösen (Szabó 1938. február 18-án született.) A régi barátság eredményeként Menzel is több Szabó-filmben – Rokonok, Az ajtó – kapott szerepet.
2012-ben Szoknyabolondok ideiglenes címmel forgatott egy új filmet, mely színházi berkekben játszódó szerelmi történetnek ígérkezik, a jellegzetes Menzel-stílussal átszőve. 2018-ban egy szlovák-cseh-osztrák koprodukcióban vett részt. A tolmács című utolsó rendezésében Peter Simonischekkel közös főszerepben két öregember keserédes utazásra indul, hogy felfedezzék saját múltjukat és önmagukat.
Menzel: Őfelsége pincére voltam – cseh-szlovák szatíra, szerelmi történet, történelmi film, vígjáték, 2006 (Fotó: IMDb)
A rendező hatalmas népszerűségnek örvendett hazájában: jellemző, hogy amikor az ezredfordulón összeállították minden idők húsz legjobb cseh filmjének listáját, csak ketten – ő és Milos Forman – szerepeltek két filmmel.
Magyarországon is örök kedvencnek számít, „hazajárt” Budapestre is: 2004-ben Budapesten az Új Színházban, 2005-ben a József Attila Színházban rendezett egy-egy darabot. 2014 októberében a Magyar Állami Operaház az ő rendezésében mutatta be Mozart Cosi fan tutte című vígoperáját.
Nem csoda, hogy a magyar kulturális életben betöltött szerepéért 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2017-ben a Miskolci Nemzetközi filmfesztiválon CineFest életműdíjat kapott. 2013-ban jelent meg önéletrajzának első kötete, a Szeszélyes évek. 2016-ban a cseh állami vasúttársaság vonatot nevezett el róla, amely Prága és Beroun között közlekedik.
Fotók: CSFD.cz
