Karády Katalin érzékien mély, búgó hangjába egykor szerelmes volt az ország. Még a lövészárkokban didergő katonák szíve is megtelt melegséggel, ha rá gondoltak. Élete tele volt fordulattal, romantikus és drámai kalanddal, tragédiákkal.
Már az iskolában arról álmodozott, hogy neves primadonna lesz. Alig töltötte be a tizenhatot, amikor feleségül ment a nála harminc esztendővel idősebb Varga Rezső adóhivatali főtiszthez. Két év alatt elköltötte a férfi minden megtakarított pénzét, majd faképnél hagyta és utazgatni kezdett a nagyvilágban. Még mindig csak tizenkilenc éves volt, amikor megakadt rajta Egyed Zoltán szeme. A díva emléke előtt tisztelgő 2016-ban megjelent Ne kérdezd, ki voltam című album szerint szükség volt arra, hogy a csalhatatlan színészfelfedező kritikus Egyed aprólékosan megtervezze az amúgy bevállalós Karády Katalin színre lépését. Megismertette az író és színházi rendező Csathó Kálmánnal, aki egyenesen a kor egyik legismertebb színésznőjét, Márkus Emíliát látta benne, és feleségével, Aczél Ilonával egyetemben tiltakoztak az ellen, hogy a könnyed műfajú operett felé forduljon, úgy vélték: „ilyen drámai tehetsége a magyar színpadnak Bajor Gizi fellépése óta nem született”. A színházi újságírók fejedelme – Egyed elbeszélése szerint is így történt – rábeszélte, hogy bemutassa Bajor Gizinek és Heltai Jenőnek. Aczél Ilona pedig már másnap bemutatta Karádyt Bajor Gizinek, aki „a legnagyobb jövőt” jósolva neki áradozott a kritikus felfedezettjéről.
A felfedezése felhívás volt a keringőre; egymást követték az ének-, tánc- és beszédórák, Kanczler Mária Katalinból pedig kezdett Karády Katalin válni. Írt róla Hunyady Sándor a Színház Magazinban, kissé bulváros stílusban: „Egyed újra őrülten szerelmes egy általa fölfedezett, Karády Katalin nevű színésznőbe, aki csakugyan tehetséges, de olyan szenvedélyes »meleg«,hogy azt hiszem, nehéz lenne bármely férfinak tartós viszontszerelmet ébresztenie benne.” És írt róla Schöpflin Aladár a Nyugatban: „A Pesti Színházban színésznőt avattak: Karády Katalint, aki a magánéletből, színiiskolai végzettség nélkül került színpadra egyszerre olyan nagy és nehéz szerepben, amely tapasztalt színésznőt is próbára tenne. A színház vezetőinek ez a ritka bizalma beigazolódott, a fiatal művésznő letörlesztette az előleget. Nagyon jó színpadi megjelenés, nyúlánk, elegáns alak, szép, meleg és kifejező hang a természetes adottságai. Játékával megmutatta, hogy nemcsak olyat tud adni, mint bármely más művésznő, hanem a magáéból, saját tulajdonából is van adni valója. Erről különösen a harmadik felvonásban győzött meg. Bizonyára gyökeret fog verni a színpadon, amely új drámai színésznőt nyer vele.”
Hiába volt a sok ismerős, a tehetős pártfogó, Karády sokáig nem kapott szerepet. Ám akkor jött Zilahy Lajos, aki főszerepet ajánlott neki a Halálos tavasz című regényéből készülő filmjében. Ezután a producerek egymásra licitáltak szerződési ajánlataikkal, és közönség tódult a mozikba.
Négy év alatt tizennyolc filmet forgatott, mindegyikben a végzet asszonyát játszotta. A Tábori levelezőlap és a Valahol Oroszországban című dalával lelket öntött a fronton harcolókba és az itthon reménykedőkbe. Akkoriban ismerte meg nagy szerelmét, a tizenhat évvel idősebb Ujszászy Istvánt, akit tiszttársai kiközösítettek ezért a kapcsolatért, ám a férfi dacolt a megvetéssel. Csak a színésznő halála után kapott szélesebb nyilvánosságot, hogy a vészkorszakban kitartott zsidó barátai mellett, és a tábornok segítségével több üldözött felnőtt és gyermek életét mentette meg.
A nyilas hatalomátvétel a németellenes Ujszászy társaként Karádyt sem kímélte. Nem kívánatos személy lett, dalait betiltották, a Gestapo börtönébe került, vallatták, megkínozták, aztán kiengedték. 1945 elején Ujszászyt letartóztatták az oroszok, máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Karády a háború után alig szerepelt. Majd ismét feketelistára került a Horthy-rendszer ünnepeltjeként, a filmesek is mintha teljesen megfeledkeztek volna róla. Főként vidéken lépett fel, éjszakai mulatókban tapsolhatott neki a közönség.
1951. február 19-én a visszaemlékezések szerint délelőtt még fellépett Budapesten Lantos Olivérrel, majd mindketten Szombathelyre utaztak. Éjjel a csémi erdőn át együtt lépték át a határt egy embercsempész segítségével. Az előre jól megtervezett külföldre szökést követően, Karády itthon maradt családtagjait őrizetbe vették, és megkezdődött ellenük a kilakoltatás, integrálás, fenyítés, börtönbüntetésre ítélés. Karády 1952 szeptemberében a brazil letelepedési engedéllyel többhetes út után érkezett meg Sao Paolóba, ahol bizalmas barátnőjével, Frank Irmával kalapkészítésből életek. New Yorkban telepedett le. Időnként vállalt fellépést, de végleg már nem tért vissza sem a színpadra, sem a filmvászonra, egy kalapüzletet nyitott, és abból tartotta fenn magát. Több sikertelen próbálkozást követően – Karádyt úgy kezelték, mint kommunista kollaborátort és mint „magyar náci tiszt volt menyasszonyát” – egy magyar ügyvéd, politikus összeköttetései révén elfogadták a letelepedési kérelmét az Egyesült Államokban, New Yorkban.
A Ne kérdezd, ki voltam -ban olvasható, hogy 1969. március 30-án, tizennyolc év szünet után ismét színpadra lépett a színésznő. Ettől kezdve 1971. április végéig elvállalt néhány fellépést, és új dalaival lemezei is megjelentek, azonban alapvetően visszavonultan élt. Még ugyanebben az évben felvette a kapcsolatot a Magyar Külügyminisztériummal hazatelepülési szándékkal, ám végül meggondolta magát: örökre fiatalnak akart megmaradni az emberek emlékezetében.
1979-ben hosszas rábeszélés után beleegyezett, hogy Sándor Pál filmrendező és Zsombolyai János operatőr filmet készítsen róla New Yorkban. Bár a stábot fogadta a színésznő, csak néhány rövid felvételt sikerült felvenni, mert közben meggondolta magát. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílusosan csak egy kalapot küldött maga helyett.
New Yorkban halt meg 1990. február 7-én, végakarata szerint a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Élete több műben is megjelent: Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című, 2001-ben készült filmje Karády és Ujszászy szerelmét elevenítette fel, akárcsak Pusztaszeri László Karády és Ujszászy című párhuzamos életrajza (2008). Dalaiból Szalóki Ági adott ki feldolgozáslemezt, egy éve mutatták be Lengyel Ferenc Ópiumkeringő című darabját, amelyben a leghíresebb Karády-slágerek is felcsendülnek. 2008 óta a nevét viselő alapítvány kutatja, gondozza életművét.
