„Ébredezni kezdett az ősi magyar vér, mely ismét vágyódott a szabadság után.” Egy szelet a Történelemből, a 19. század egyik legizgalmasabb harminc évéről.
Egy könyv, ami Amerikában jelent meg 1911-ben. Egy könyv a magyar szabadságról, az amerikai polgárháborúról és a porosz-francia összecsapásról. Az egyetlen könyv, amelyben együtt szerepel Bem, Kossuth, Lincoln, Ulysses Grant, Moltke és Bismarck. Az egyetlen emlékirat, amelyben egyszerre jelenik meg Buda, Világos, New York, Washington, Berlin, Párizs és Sedan. És a Közel-Kelet. Az egyetlen memoár, ami három háború személyes története.
Hogy mi köti össze mindezeket? A szerző maga, Kuné Gyula, avagy Julian Kuné, az erdélyi származású honvéd, aki 1849-ben követte Bem apót Szíriába. Innen aztán Bristol és London következett, majd Amerika. A polgárháború után újfent Európa, ezúttal a korabeli kontinensviadal, a világháborúkat megelőző legnagyobb európai háború véres mindennapjai: a francia-porosz összecsapás, Párizs ostroma, a francia kapituláció. Kuné nemcsak koronatanúja, hanem tudósítója is az eseményeknek, hiszen európai visszatérésére már újságíróként kerít sort, s afféle oknyomozó riporterként vonul ki a frontvonalra.
A szerző lenyűgöző életútjának pontos lenyomata e kivételes beszámoló, mely nem csak a történelem iránt érdeklődőknek izgalmas olvasmány. Mintha egy Than Mór-festményen keresgélnék a részleteket, olyan részletes egyik-másik leírás. Szinte ott vagyunk Aleppóban a Bem számára végzetes csatában, vagy Lincoln springfieldi hivatalában, vagy az amerikai Sheridan tábornokkal Versailles-ban: Kuné mesél, megfigyel, részletez, és jó tollú zsurnalistaként kiválóan ábrázol. Írása egyszerre magántörténelem és reflexió a világpolitika nagyszínpadán lejátszódó drámákról és tragédiákról. Egy szelet a Történelemből, a 19. század egyik legizgalmasabb harminc évéről.
Beleolvasó a címre kattintva:
Kuné Gyula: Egy szabadságharcos emlékiratai
(részlet a könyvből)
KUNÉ GYULA (angolul: Julian Kune; Belényes, Bihar vármegye, 1831 – Chicago, Illinois, 1914.) magyar honvéd és amerikai szabadságharcos, újságíró, emlékíró. Eleinte Bem József hadseregében teljesített szolgálatot, részt vett a piski és a vöröstoronyi csatákban. 1849-ben Bem kíséretében került Vidinbe, majd Kossuthot követte az emigrációban. 1861-ben részt vett a Lincoln-rifflemen (Lincoln puskások) zászlóalj szervezésében, harcolt az amerikai polgárháborúban, 1863-ban Chicagóban telepedett le. Hivatalnokként és újságíróként tevékenykedett, a francia–porosz háború idején amerikai tudósító. Emlékiratait angolul írta meg 1911-ben, majd Berák Pál (1869–1946) fordításában kiadta magyarul is Chicagóban (1913.) Berák 1903-ban vándorolt ki Amerikába, a chicagói magyar színjátszás ismert alakja volt, számos színmű írója.
„Engem is magával ragadott a magyar szabadságharcnak első riadója. Leírom tehát hűen azokat az eseményeket, amelyek akkor oly nagy hatással voltak reám. Valamint leírom a világtörténelemnek ama halhatatlan nagy alakjait, akikkel közelebbről érintkeztem, és irántuk örök csodálattal eltelve, mintegy ellenállhatatlan erőtől vezetve, követtem őket.”
„Ébredezni kezdett az ősi magyar vér, mely ismét vágyódott a szabadság után. Titkon a szívek mélyén millió és millió, rabságban szenvedő várta a messiást, aki megváltja szenvedésétől. És akkor, mint egy gyönyörű ködfátyolkép, egy halhatatlan lángész alakja emelkedett ki a nemzet egyszerű fiai közül: Kossuth Lajos.”
Kuné Gyula: Egy szabadságharcos emlékiratai, Chicago, 1913, Fordította: Berák Pál, Szépmíves Könyvek, 2017
