Liliomfi, Szerelem, Magyar rekviem, Márió, a varázsló és sorolhatnánk tovább, számtalan sikeres közönség- és történelmi film rendezőjére, Makk Károlyra a magyar és nemzetközi filmtörténelem egyik kiemelkedő alkotójaként tekintünk.
Mi az a láthatatlan szál, amely mégis összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig? 1925. december 23-án született Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, kiváló művész, a Magyar Mozgókép mestere.
1945 utáni rendezőnemzedék legegyénibb képviselője Berettyóújfalun született, amely akkor a csonka Bereg vármegye székhelye volt. A mozival már gyermekkorában közeli kapcsolatba került, lévén apja a helybeli Apolló mozgóképszínház tulajdonosa. A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett 1944-ben, és még ezen a nyáron – apja kapcsolatainak köszönhetően – fizetés nélküli gyakornok lehetett a Hunnia Filmgyárban. Ősszel beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem esztétika-magyar szakára, aztán a háború befejezése után jelentkezett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1950-ben végzett volna – ha ki nem rúgják.
Megbízást kapott ugyanis egy úttörő témájú film elkészítésére, de a majdnem teljesen kész műből a kultúrpolitikusok hiányolták a szocialista realizmus ismertető jegyeit. A forgatást így nem fejezhette be és a főiskolától is el kellett búcsúznia. A Híradó-és Dokumentum Filmgyárba került, de csak rövid időre, mert úgy összeveszett az igazgatóval, hogy innen is mennie kellett. Fél évig traktorosként dolgozott, aztán rámosolygott a szerencse: főiskolai tanára, Nádasdy Kálmán „suba alatt” levizsgáztatta, és megkapta a diplomáját. Először Radványi Géza mellett volt ügyelő a Valahol Európában munkálatai idején, majd rendezőasszisztensként dolgozott Máriássy Félix oldalán.
Első önálló rendezése a Liliomfi volt, 1954-ben. Még nem volt harminc éves, és már halhatatlant alkotott: a Szigligeti Ede vígjátékából készült Liliomfi minden idők ötödik legnézettebb magyar filmje lett, csaknem hétmillióan látták. A hatalmas siker mellett kiderült az is, hogy a szigorú cenzúra ellenére lehet kosztümös magyar filmet forgatni a szokásos agitpropos ostobaságok nélkül is: nem kell Kányai fogadósból harácsoló kulákot, Peacsevics grófból népnyúzó földesurat, az ifjú Schnapsból elnyomó labancot csinálni. Makk ettől kezdve évente forgatott sikeres közönségfilmeket (Mese a 12 találatról, Fűre lépni szabad) csakúgy, mint feszültséggel teli lélektani drámát (Ház a sziklák alatt). Irodalmi indíttatású filmrendezőink közé tartozik, azaz többnyire nem saját forgatókönyvét, hanem rangos irodalmi alkotásokat visz a vászonra.
Déry Tibor novellájából 1970-ben készült a Szerelem, Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván felejthetetlen alakításával. Formanyelvi bravúr volt az Örkény-kisregényből készült Macskajáték, amelyet 1974-ben Oscar-díjra is jelöltek, hangulatos korrajzot adott az Egy erkölcsös éjszaka, amely Hunyady Sándor elbeszélésének filmváltozata. 1982-ben ismét igazi különlegességgel jelentkezett: a Galgóczy Erzsébet Törvényen kívül és belül című regényéből készült Egymásra nézve a magyar filmtörténetben az elsők között beszélt az 1956 utáni megtorlásokról, és az első magyar film volt, amely leszbikus kapcsolatot ábrázolt, s egyben toleranciára sarkallt.
Az 1956-os forradalom fiatal mártírjainak állított emléket az 1990-ben forgatott Magyar Rekviem, Dosztojevszkij kisregényéből 1998-ban amerikai-magyar koprodukcióban készült A játékos. Utolsó filmjét Egy hét Pesten és Budán címmel 2003-ban forgatta. Makk Károly 1951 óta tanít a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, 1975 óta egyetemi tanár.
1973-ban Kossuth-díjat, 1982-ben kiváló művészi címet kapott. 2004-ben a magyar Mozgókép Mestere díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben kapta meg a Budapest díszpolgára kitüntető címet. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést vehette át a nemzetközileg is elismert, a magyar filmművészet hírnevét is öregbítő, méltán népszerű művészi munkássága, valamint művészetpedagógiai tevékenysége elismeréseként.
