„»Mi vagyok?« Nem vagyok sem angol, sem román, az Osztrák–Magyar Monarchia réges-rég eltűnt a térképről – és különben sem laktam benne soha. Nem vagyok zsidó, noha erős szálakkal kötődöm a zsidósághoz, és katolikus sem vagyok. Egyre inkább az az érzésem, hogy Marianne Fillenz vagyok – s hogy ez mit is jelent pontosan, kiderülhet, ha visszatekintek az életemre.”
Marianne Fillenz az idegrendszer nemzetközi hírű kutatója, oxfordi professzor. Magyar zsidó apától és osztrák katolikus anyától született Temesváron. Román iskolába járt, szüleivel odahaza németül beszéltek, magyarul a háznál szolgáló cselédlányoktól tanult. 1939-ben, a háború kitörése után néhány héttel a család Új-Zélandra emigrált.
Marianne 1950-ben Oxfordba ment, befejezte doktori képzését, férjhez ment és három gyermeke született. 1997–1998-ban írt memoárja Új-Zélandról Angliába való távozása pillanatáig vezet el: egy fiatal lány felnőtté válását kísérhetjük addig a pontig, ahol visszatér az Óvilágba, és megkezdi saját életét és pályáját. Marianne és szülei minden döntése a saját út keresésének egy-egy állomása.
A memoár mellett a szerző levelezése Karl R. Popperrel, a híres tudomány- és politikafilozófussal, A nyitott társadalom és ellenségei szerzőjével egy csaknem ötvenéves barátság lenyomata. A diáklánynál több mint húsz évvel idősebb Popper eleinte a tehetséges diáknak kijáró udvarias leveleket ír, majd a viszony elmélyül: Popper már nemcsak Marianne tanulmányi előmenetele iránt érdeklődik, hanem családját és barátait is megismeri, életvezetési tanácsokkal látja el, és amikor Marianne húga tragikus körülmények között meghal, hosszú levélben próbál erőt önteni bele.
„Miközben Marianne Fillenz kutatott, tanított, és részt vett a nemzetközi tudományos életben, úgy tűnik, teljes életet élt. De vajon miből fakadhat az a harmónia, amely e sokszínű, gazdag élet leírásából sugárzik, az identitást körülrajzoló sokféle »nem«-mel egyidőben? – teszi fel a kérdést az előszóban Schmal Alexandra, a kötet fordítója.
Miről szól?
Egy nemzetközi hírű tudós nőről, aki visszatekintve azt keresi, ki is ő és milyen mozaikdarabkákból tudja összerakni az életét: egy fiatal lányról, aki Temesvárról tizenöt évesen kivándorol a családjával Új-Zélandra, a háború árnyékában beiratkozik az orvosi egyetemre, a nyitott társadalom megálmodójával, Karl R. Popperrel levelezik, miközben szerelmes lesz és a kísérleteihez békákra vadászik az egyetemi laboratórium számára.
Mikor és hol játszódik?
Közép-Európában: Bécsben, Dunaharasztin, Temesváron, Budapesten, majd Új-Zélandon, a múlt század 20-as éveitől 1950-ig.
Kinek ajánljuk?
Akit érdekel egy szabad és kreatív közép-európai család története, és Karl R. Popper levelei fiatal tanítványához, akivel több mint ötven évig voltak mély barátságban.
Miért olvasd el?
Mert kerítéseket építő, idegenektől rettegő világunkban olyan ez a könyv, mintha friss levegőt engednének a szobába: a nácizmus elől menekült, sorra új otthonra lelő emigránsok történetei ablakot nyitnak a nagyvilágra és bátorságra tanítanak.
Ki fordította?
Schmal Alexandra
Marianne Fillenz: Temesvártól Új-Zélandig, fordította: Schmal Alexandra, Magvető Kiadó, 2021
