„Tisztában vagyok vele, hogy milyennek látszom a médiában, és be kell vallanom, tetszik a kép, de persze nem szabad túlságosan komolyan vennem magamat.” Michael Caine neve fogalom a filmszakmában, ám ő még 80 évesen is vigyáz arra, hogy a „földön maradjon”.
Michael Caine kétszeres Oscar-díjas filmszínész, az angol filmjátszás nagy öregje 80 éve, 1933. március 14-én született.
A londoni születésű Maurice Joseph Micklewhite már tizenöt éves korában abbahagyta az iskolát, és előbb fizikai munkákkal kereste a kenyerét, majd beállt katonának. Állomásozott Németországban, az ötvenes évek elején a koreai háborúban harcolt. Miután leszerelt, gyerekkori álmát kívánta megvalósítani, színházban kezdett dolgozni, kisebb szerepeket is kapott. A Michael Scott művésznevet választotta volna, de amikor ügynöke telefonon közölte vele, hogy már van egy ilyen nevű színész, szeme a közelben lévő mozi bejáratára tévedt, ahol éppen a Zendülés a Caine hadihajón című filmet vetítették, így született meg új neve.
„Nem hiszem, hogy bárkit is ki kéne tenni annak, hogy akarata ellenére két évig katonai szolgálatot teljesítsen és csatába küldjék, mint engem, de úgy vélem, a mai kölykökre ráférne egy hat hónapos katonai kiképzés, hogy fegyelmet tanuljanak, és megtanítsák őket, hogyan kell fegyvert használni a haza védelmére. Biztos vagyok abban, hogy ez a tapasztalat megváltoztatná őket; a szolgálat végén lenne hovatartozás-érzésük és tudnák, hogy istenadta joguk itt lenni.” (Michael Caine: Egy angol úr Hollywoodban)
Az áttörést az 1964-es Zulu című film hozta meg számára, ezt követte Az Ipcress-ügyirat, amelyben először bújt Harry Palmer kém bőrébe. Vidámabb műfajok felé evezve játszotta el 1966-ban az Alfie nőcsábász főszerepét, majd jött az azóta szintén kultfilmmé vált Olasz meló. A hetvenes éveket a Get Carter bosszúálló fivéreként kezdte, 1972-ben Laurence Olivier oldalán A mesterdetektívben kapott főszerepet. Ebben az évtizedben olyan filmekben játszott, mint a Sean Conneryvel forgatott Aki király akart lenni vagy A híd túl messze van.
A szakmai elismerések ellenére B-kategóriás, nagyot bukó akció- és katasztrófafilmeket is elvállalt, amit anyagi helyzetének biztosításával indokolt. A csúcs felé a Rita többet akar – Szebb dalt énekelni című filmmel indult el újra. A nyolcvanas évek azonban a Hannah és nővérei miatt maradt emlékezetes számára, amiért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjat kapott. A díjátadón nem jelent meg, mert éppen a később hatalmasat bukó Cápa 4 forgatásán dolgozott. A cápás rettenetről szólva elmondta: „Soha nem láttam a filmet, biztos borzasztó. A gázsiból épített házam viszont lenyűgöző.”
Bár korábbi alakításai miatt kultikus figurának számított, a kilencvenes évek első felében elkerülték a nagy sikerek, az ismételt visszatérés az 1998-as Little Voice-ig váratott magára, amiért Golden Globe-díjat kapott. Egy évvel később az Árvák hercegében nyújtott alakításáért újabb Oscar-díjjal gazdagodott, szintén a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 2002-ben A csendes amerikai című filmben nyűgözte le ismét a szakmát és a közönséget, a Graham Greene regényéből készült film Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-jelölést hozott számára.
„Tisztában vagyok vele, hogy milyennek látszom a médiában, és be kell vallanom, tetszik a kép, de persze nem szabad túlságosan komolyan vennem magamat.
Egyszer kipróbáltam Shakirán:
– Idol vagyok – mondtam. Benne vagyok az újságban.
– Lehet, hogy idol vagy – felelte –, de jobb lenne, ha kivinnéd végre a szemetet.” (Michael Caine: Egy angol úr Hollywoodban)
2005-től Christopher Nolan rendező több filmjére is kiválasztotta: mindhárom Batman-filmben játszott, és egytől egyig szerette mindet. „A sötét lovag a filmgyártás különleges darabja. Akciófilmhez képest nagy mélység, igazi dráma van benne… és komoly üzenet, ha az ember meg akarja találni. Nagyszerű komikus pillanatai is vannak – még a gyilkos pszichopatát játszó Heath is nevet. A film egyik jelenetében Joker meglátja Maggie Gyllenhaalt, és Heath nagyon finoman, szinte nőiesen felnyúl, hátrasimítja Joker csapzott haját: zseniális.” De az Eredet című filmben (2010) is szerepelt.
A több mint száz filmben szerepet vállaló színész számos alkalommal kapta meg a Brit Filmakadémia díját, kitüntették többek között az Arany Glóbusz-díjjal (1984, 1988, 1999), a National Board of Review- (1998) és a San Sebastián-i fesztivál életműdíjával (2000), a San Franciscó-i filmkritikusok díjával (2002). 2000-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte, és nemesi címet adományozott a színésznek.
