„A szűrő egyébként egyszerű, mint a raklap: jó legyen a könyv. Ha ezen nem csúszik át valami, akkor nem akarjuk kiadni.” Varga Bálinttal, az Agave Könyvek ügyvezető igazgatójával beszélgettünk az elmúlt év könyvpiaci változásairól, az e-könyvekről és a saját olvasási szokásairól. – Interjú
Az Agave Könyvek kiadóról ma már köztudott, hogy nem tér le a meghatározott útról, épp csak időnként szélesíti azt – legyen az krimi, science-fiction, fantasy vagy akár humor. „Egyet tehetünk: értelmes stratégiával kivárni a válság végét, közben pedig a bővítésen is dolgozni” – mondta tavaly szeptemberben a Cultura.hu-nak Varga Bálint, az Agave Könyvek igazgatója a könyvkiadási és -piaci érezhető forgalomcsökkenésével kapcsolatban. A helyzet ma sem rózsás, Varga Bálint mégis hisz a jó könyvekben, hiszen, ahogy megjegyezte: „azt hiszem, hogy az emberek nem változnak, maximum idősebbek lesznek. A kettőt hajlamosak vagyunk összekeverni.”
Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, nem voltál túlzottan optimista a hazai könyvpiac helyzetét és jövőjét tekintve. Most hogy látod a jelent, és milyennek véled a jövőt?
Két nagy trend uralta az elmúlt évet. Egyfelől igen erős koncentráció indult meg a nagy terjesztők részéről, sorra vásárolják fel a kisebb, jobb szerzői portfólióval rendelkező kiadókat. Másfelől pedig mintha teret nyerne az e-könyv. Mindkét trend nyilvánvaló, de őszintén megvallva, nem nagyon látom, hova vezet ez. A terjesztők koncentrációra való törekvése érthető, bár nagyon sok veszélyt hordoz magában. Az e-könyves piacon pedig egyelőre csak izzadságszag uralkodik, és alulfogalmazom, ha azt mondom: vajúdó hegyek bolhaméretű egereket szültek. Ám valójában arról van szó, hogy a könyvpiac drámaian csökkent, a teljes forgalom 15-25 százalékkal, és erre mindenkinek adekvát választ kell találnia.
Viszont a piaci viszonyoktól eltekintve jó évnek is tekinthető az elmúlt év. Több általatok gondozott és nagy sikert arató regény a szakma által is elismert filmadaptációban jelent meg (Le Carré, Collins), illetve színre került (Moore). Ezek sikerét a kiadó is „meglovagolta”.
Igen, igyekeztünk meglovagolni ezeket, hiszen ez egy olyan lehetőség, amit vétek lenne kihagyni. Ezek a könyvek szépen fogytak, panaszra semmi okunk nincs, ám azt nem szabad titkolni, hogy a forgalomcsökkenést mi is érezzük, de a sikerkönyveknek köszönhetően annyira erősen mégsem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk: egy kiadónak jó, ha egy évben két “sikerfilm-könyve” van, és nem szabad hinni a számok bűvöletének.
Suzanne Collins sikertrilógiáját a filmek megjelenésével együtt tovább lehet majd még fokozni? Lesz, ami felváltja majd Collins regényét a műfajon belül?
Nem hiszem, hogy érdemben lehetne fokozni ezt. A merchandise egy olyan szegmens, amibe eddig nem léptünk bele, és azt hiszem, helyesen döntöttünk. Ebből ki kell hozni, amit lehet, egy rókának nincs olyan nagyon sok bőre. Azt sokkal produktívabbnak tartom, ha keressük a siker lehetséges folytatóját, és azt hiszem, Lissa Price személyében meg is találtuk. A disztópia érdekes és izgalmas műfaj, régen történt ilyen jó dolog a könyvpiacon.
Az Év Kiadójának rangsorában 2012-ben a harmadik lett az Agave, ami igazi elismerés az olvasók és a szakma részéről is. Mivel jár a kiadóra nézve ez a cím?
Köszönjük az elismerést a szakma és az olvasók részéről, örültünk a harmadik helynek, ám tényleges jelentősége nincs, csak szimbolikus. Ettől több könyvet nem adunk el, igaz, kevesebbet sem. Egyetlen dolgot jelent ez: még több odafigyeléssel és még jobban kell dolgoznunk, és ki kell hoznunk a kiadóból a legtöbbet.
Ha lassan is, de nő az e-könyvek iránti kereslet a legális kereskedelmi forgalomban hazánkban is. Az Agave óvatos volt az e-könyvek megjelentetése terén, csak néhány szerző kötetét lehet digitális formában is megvenni, viszont a csökkentett árért egész csomagot kínál. Mennyire jó üzlet ma az e-könyvkiadás?
Semennyire. És aki ennek az ellenkezőjét állítja, azzal drámaian más elképzelésünk van a “jó üzlet” fogalmáról. A kiadványaink jól fogytak, de nem olyan jól, hogy érdemes lenne a kelleténél több energiát és pénzt beleölni az előállításukba. Mindenki nagyon izgul az e-könyvpiacon, és naponta jelennek meg önjelölt próféták, akik majd jól megváltják a magyar e-könyvpiacot, de eddig még senki sem mondta: gyerekek, itt van ez a modell, ami tőlünk nyugatra bevált, ezt mi némi változtatással rá akarjuk húzni a magyar piacra. Mindenki saját fejlesztést, saját rendszert akar, mindenki akkorát álmodik egy értekezlet alatt, mint négy nagy cég kilenc év alatt, aztán semmi sem lesz az egészből, mert teljes káosz uralkodik a piacon.
Vannak kiadók, akik saját könyveik kalózváltozatát töltik fel megosztó oldalakra, így remélve bizonyos másodlagos promóciót, közben meg kígyót-békát kiabálnak a kalózokra. Vannak, akik tisztességes terméket állítanak elő, hogy aztán napok múlva megtalálják a neten. (Ez velünk nem fordult elő.) Az ÁFA elviselhetetlenül magas, nincs egyezményes formátum, a vásárlók egy része azt se tudja, milyen kütyüt vesz, csak olcsó legyen, nincs biztosítva az elektronikus fizetés rendszere – és ami az egész rákfenéje: amennyiért az átlagolvasó e-könyvet venne, annyiért nem érdemes/lehet kiadni. Nem lennék meglepve, ha nálunk is az a helyzet állna elő, mint Japánban, ahol a lánglelkű e-könyves próféták és a spanyolviasz rendszeres előállítására való törekvés egyszerűen eltiporta az e-könyvkiadás csíráját.
Az Agave egy nagyon meghatározott irányvonalat képvisel a hazai kiadók között. Bradbury, Block, Sansom, Simenon és a többi keményvonalas szerző közé csak időnként kerül be egy-egy új név. Például a skandináv krimi nagy szeletet képvisel ma a krimik terén, de az Agave szerzői között nem találni őket.
Londonban alig másfél hónapja már arról beszéltek kiadók és ügynökök, hogy bármit, csak ne skandináv krimit. A magyar piac azt teszi, amiben nagyon erős: addig hajszolja az elefántot, amíg össze nem esik, és még akkor is ostorozzák, amikor már kilehelte a lelkét. Áll ez a magyar nyelvű chick litre, meg a skandináv szerzőkre is. Amúgy ez utóbbiról mi lecsúsztunk. Van ilyen. Nem irigylem mások sikerét, megdolgoztak érte, és ez nem jelenti azt, hogy most nekünk is be kéne szállni a versenybe, és grafomániás ystadi kefekötők regényeit kellene kiadnunk, csak mert a Svédországban él. Amúgy meg kell jegyeznem, hogy nem is került a kezünk közé olyan skandináv szerző, akit ki akartunk volna adni. A szűrő egyébként egyszerű, mint a raklap: jó legyen a könyv. Ha ezen nem csúszik át valami, akkor nem akarjuk kiadni. Most is van egy olyan könyvünk, amiről nemcsak én, hanem az angol kiadója sem tudja, hogy micsoda, mégis kiadjuk. Találunk rajta valami fogást, mert jó könyv.
Illetve van egy másik vonala is a kiadónak, amit többek között Hamilton, Mead, Briggs és Collins könyvei képviselnek. Hasonló műfajban magyar szerző neve felmerült már esetleg?
Mara, olyan kéziratokat kapunk, hogy arra szavak nincsenek. Várjuk, hogy végre valaki megjelenjen a kiadónál egy értelmes és jó kézirattal, de ahogy látom, várhatunk.
Ha már említve lett a magyar szerzők köre, a kiadó bővítette itt is a gárdáját: a Könyvhéten Baráth Katalin Dávid Veron-sorozatának harmadik kötete mellett Brandon Heckett (Markovics Botond) régóta várt sci-fije is megjelenik. Milyen fogadtatásra számítotok?
Botond kiváló regényt tett le az asztalra, nála jobban sci-fit kevesen tudnak írni Magyarországon, és az előzetes reakciók alapján úgy gondolom, hogy pozitív lesz a fogadtatás mind az olvasók, mind a könyvesbolti pénztárak tekintetében.
Vagyis olvasói szemszögből tekintve nem zárkóztok el a magyar szerzőktől, csak válogattok. Hogyan vonjátok meg a mércét és mi a mérce, ami alapján egy beküldött kézirat továbbjut esetleg az első rostán?
Van egy nagyon egyszerű kritérium az Agavénál: magyar szerzőtől magyar tematikájú könyvet várunk. Évek óta sorolom, hogy nem érdekelnek dél-afrikai gyémántkereskedők és monacói autóversenyzők sem. Na most, ez az első akadály, ahol a legtöbb szerző rögvest elbukik. Röviden: lehet, hogy annyira nem rossz, de kit érdekel ez?
Ráadásul bizonyított tény, hogy egy kicsivel több pénzért ugyanebben a tematikában tízszer jobb könyvet találunk amerikai vagy angol szerzőtől, és azt azért nem tartom szerencsésnek, hogy a könyvkiadásban is egy külvárosi szupermarket színvonala és elvárásrendszere domináljon. Ha tetszik egy kiadó és ott akarok megjelenni, és ez a kiadó visszautasítja a regényemet, hogy ezen még dolgozni kell, akkor nem keresek egy másik kiadót, amelyik változtatás nélkül kiadja, csak mert már készen van, meg olcsó is, elvégre elsőkönyves a szerző. Hanem dolgozok rajta. De ez senkinek nincs ínyére. Csak azért, mert valakinek magyar órán megsimogatta a fejét a tanárnő, és magától be tudja kapcsolni a Wordöt, még nem tud regényt írni. És igen, lehet kapni 180 forintos virslit, de az olyan is.
Aki mégis megüti a lécet, annak mindenképpen alaposan elolvassuk a kéziratát. Ha nekem – pro vagy kontra – kételyeim vannak, akkor jönnek a kollégák, szerkesztőtársak, lektorok. Aki ezen is átmegy, annak megjelenik a könyve az Agavénál.
Kondor Vilmos sorozata is nagy sikereket ért el. Nemcsak az amerikai könyvpiacra jutott ki, hanem a német, olasz és francia boltokban is kapható már a Budapest-sorozat első kötete. Most, hogy a befejező rész is megjelenik, milyen a nevével fémjelzett újdonságra számíthatunk majd?
Sőt, hamarosan Finnországban is lehet majd kapni a Budapest Noirt. A folytatásról annyit tudunk egyelőre, hogy készül egy novelláskötet Gordon Zsigmonddal a főszerepben, és a szerző egy második világháborús trilógiának áll neki, aminek első kötete az ő tervei és a mi reményeink szerint jövő karácsonykor jelenik meg.
Az olvasók változnak, felnőnek, az általuk olvasott könyvek befolyásolják őket, ha nem is tudatosan. Te mennyit és miben változtál a kiadóval együtt?
Nehezet kérdezel. Először is, sokkal kevesebbet olvasok. Minden végigolvasott könyvre jut 10 vagy 15 félbehagyott könyv vagy kézirat. Aztán egyre több tényirodalmat olvasok, és néha már azon kapom magam, amit tíz éve fel nem tételeztem volna magamról: életrajzi könyveket olvasok. Sőt, önéletrajzi könyveket is.
Hogy mennyit és miben változtam, talán munkatársaimtól kellene megkérdezni meg a családomtól. Vagy valakitől, aki 15 éve nem látott. Amúgy azt hiszem, hogy az emberek nem változnak, maximum idősebbek lesznek. A kettőt hajlamosak vagyunk összekeverni. Amikor eszeveszett módjára biciklizem a belvárosban kocsik, buszok és villamosok között, szeretem azt hinni, hogy még mindig huszonöt vagyok, aztán hazaérek, és ez is sajog, az is fáj, és a gyerekszobában állva azon tűnődöm, hogy nem kellene-e mégis kicsit óvatosabban kerekezni.
Tavaly Steven Saylor volt a díszvendégetek a Könyvhéten. Idén milyennek látod a könyvheti megjelenéseket, mikre és kikre számítsanak az olvasók?
Erős és nagyon jó címekkel jövünk a Könyvhétre. Lissa Price Testbérlők című regénye méltó utóda lehet Az éhezők viadala trilógiának. Neil Gaiman regénye, az Amerikai istenek már egyszer megjelent, mi azonban most a tizedik évfordulós, bővített kiadást jelentetjük meg. Brandon Hackett Az ember könyve című regénye a magyar sf élvonalába tartozik. Kondor Vilmos megírta Gordon Zsigmond utolsó ügyét, a Bűnös Budapest-ciklus emlékezetes véget ér az 1956-ban játszódó regényben. Anita Blake A végzetes flörtben teszi, amit a legjobban tesz: holtakat támaszt fel, méghozzá olyan stílusban, ami a sorozat legszebb pillanatait idézi. Baráth Katalin könyvről könyvre egyre jobb: A borostyán hárfában Dávid Veron visszatér Ókanizsára, és ismét szörnyű rejtélyeket old meg. Azt hiszem, ennél jobb könyvheti kínálatot el sem tudnék képzelni. Mindenből a legjobbat.
Kibelbeck Mara
